Red Band Society – 10 rész után annyi a szériának?

 
Beküldte: tess 2014 December 28, 18:52-kor a(z) Red Band Society témába.

Napjaink egyik megkerülhetetlen tv-s trendje az adaptáció, ami az elmúlt időszakban javarészt felemás megítélésű- és minőségű produktumokat termelt ki önmagából. Noha jelentem, ez sokszor nem az alapanyag hibája, sokkal inkább annak lebutított, ha jobban tetszik amerikanizált miliője, amivel a készítők kénytelenek eladni a feldolgozásukat az egyszeri koca amerikai nézőnek. Éppen ezért némileg szkeptikusan fogadtam a sosem beteljesülő Kevin Reilly éra egyik utolsó, képernyőképes mentsvárként funkcionáló sorozatát a Red Band Society-t. Noha a pilot a szerkesztőség egyik nagy kedvence volt hosszútávon mégis kissé neccesnek tűnt ezt a formabontó koncepciót életben tartani. Formabontó, lévén a közhelyesnek titulált teen-drama érát összevegyíteni komplex drámai töltettel és fordulatokkal operáló kórházsorozati drámával nem épp egy leányálom. Sőt, nézettségileg olyannyira nem is lett az, hogy a FOX nemhogy a folytatást nem kérte be a spanyol adaptációból, hanem a dobozban maradt 3 rész visszatérő dátumát sem volt képes eleddig bejelenteni.

„I’ve decided I no longer want to have sex with you… Unless you want to, in which case I can easily be persuaded.”

Holott Margaret Nagle feldolgozása egész korrekt kritikai visszhangban részesült annak ellenére, hogy a Red Band Society nem több egy kellemes guilty pleasure szériánál. Sőt, ha reálisan akarnánk lefesteni a képet, az egészet valójában a korrekten kidolgozott és felépített script valamint a remek casting volt képes eladni, de legalábbis életben tartani biztosan. A spanyol alapanyag (Polseres vermelles) keserédes tónusa remekül párosult az amerikai feelgood életérzéssel, ráadásul az olykor igencsak keskeny műfaji mezsgyét sem sikerült egyszer sem átlépnie. Pedig az olykor erősen soap-os fordulatok, a kidolgozatlan karakterek vagy az időről időre megbicsakló tempó könnyedén tolakodóvá, és mint olyan hatásvadásszá válhatott volna. Ehhez képest korrekten egyensúlyozott a könnyed tinédzserkori érzelmi hullámvasút és a kőkemény hétköznapi dráma közt. Tette mindezt úgy, hogy egy pillanatig nem bagatellizálta el a döntések valódi súlyát. Hmm… valahol tényleg erre szokás mondani, hogy keserédes drámázás.

red-band-society-a

Mondjuk nehéz is lett volna, elvégre az írók fokozatosan alapoztak a drámaiságra, lassan és megfontoltan építkeztek, ezáltal is kerülve a kötelező sokkolást. Sokkal inkább csak elgondolkoztatni akarták a nézőt egy olyan alternatívát prezentálva, ami mindvégig próbálta kerülni a kötelező sztereotípiákat. Vicces ezt így megállapítani, lévén a karakterek többsége totálisan közhelyes. Ám ugyanakkor legalább ennyire szerethető is, ami nagyban köszönhető a fokozatos árnyalásuknak és a remekül felépített karakterközi interakciónak. Olykor az ember hajlamos volt azt hinni, hogy ez valóban az élet egy kiragadott szelete és nem egy késő harmincas író idealizált képe a fiatalságról.

Ezért is lehet némileg furcsa, hogy a script tényleges hangsúlya furcsamód a szerethető egyénekről eltolódott a közösség egészére. Pedig a személyes tragédiák tömkelege adhatná egymásnak a kilincset, de a mozgatórugó mégsem ez, hanem a közösséget összetartó barátság és annak megpróbáltatásai. Ez viszont akaratlanul is törések tucatjával párosult, melyekből egyébiránt életképes alternatívát is lehetne gyártani. Itt főleg a súlytalan szerelmi tónusra, a feleslegessé váló narratívára vagy közeg irreális szabadságára gondolok. Persze az írók eleddig remekül kompenzálták a hiányosságaikat, sorra szállították a váratlan bonyodalmakat, behozták a képbe Hunter üdítő karakterét vagy éppenséggel megbontották csoport köré felépített bevehetetlennek titulált status quo-t azzal, hogy belebegtették a „szabadulás” lehetőségét.

red-band-society-b

Mindez természetesen korrekt színészi teljesítmény nélkül mit sem érne, de szerencsére ezen a téren minden klappol. Noha a viszonylag újonc színészgárdának és a jelentős gyermek szereplőnek ennek a szöges ellentétét kellene alátámasztania. Mondjuk az is igaz, hogy Octavia Spencer csak a tehetségét koptatja a stábban, de ez más kérdés. Mint ahogy az is, hogy a FOX méltóztatik e valaha lezárni a történéseket? Elvileg a dobozban lévő 3 rész a gyermekszereplők majd összes szálát elvarrná, amire a fall finalét követően valljuk be, szükségünk is lenne. Főleg hogy pár év távlatából nem biztos, hogy emlékezni fogunk erre a méltatlanul mellőzött network drámára, ami megpróbálta leporolni a kórházi drámák kóros dogmatikus rendszerét némi fiatalos feelgood áthajlással.

This entry has a rating of 3.5

Kommentáld!

Red Band Society – 5 rész távlatából

 
Beküldte: Kanyecc 2014 October 27, 0:12-kor a(z) Red Band Society témába.

Jól beletenyereltem a választékba. Nemcsak a Gotham lopta be a szívembe magát, hanem a Red Band Society is. Az idény két meglepetése, ugyanattól a csatornától. A Fox akkor most jól jött ki a pilotszezon eltörléséből? – Sokan azt mondják, hogy igen (és velük értek egyet). 2014/15-ben erősebb a mezőny, mint az előző szezonokban. Mindenhol a minőség köszön vissza, ami nagyon jó, bár döntéshelyzet elé állítja a nézőt, mert ennyi sorozatot már tényleg nehéz nyomon követni. Főleg akkor, ha valaki főállásban dolgozik, vagy éppen mással kötik le az idejét.

Red.Band.Society.S01E05.HDTV.x264-KILLERS.mp4_002279694

Nehéz helyzetben vagyok. Az első 3 rész alapján nagyon megtetszett. Tényleg olyan színvonalat szállít, amire öröm odaadni heti 40 percet. Aztán történt valami, mert a 4-5. epizódnál már némileg lankadni kezdett a lelkesedésem. Ettől függetlenül meglepetés a javából, mert se májusban, se az előzetesei alapján nem hittem volna, hogy megszeretek egy ilyen ötletet. Sose felejtem el azt, amikor tess-sel utaztunk fel Pestre, mindketten egyszerre vágtunk bele a pilotba, és a végén azt mondtuk: ez baromijó lett. Igen, az írók összehozták az álmukat.

Nem lehet elmenni azon tény mellett, hogy ez egy Glee és egy Scrubs ötvözete. Nagyon jól építették bele a kórházi közeget a történetbe. Ritkán mászkálnak ki a főszereplők az épületből, de nincs hiányérzetem. Fejben igaz még nem állt össze, miként helyezkednek el a gyerekek szobái, viszont változatosan játszadoznak a helyszínekkel. Néha metaforikus értelmet adnak a folyosónak, ahol a műbalhéra hajazó WTF pillanatok történnek, mint pl.: amikor Leo elkezd féltékenykedni szobatársára csontkollekciós ex-barátnője (?) miatt. Az orvosok és nővérek karakterei nagyon el lettek találva. Velük abszolút a Scrubs-ra emlékeztetnek. Van itt minden korosztályból, minden stílusból. A Glee-érzetet a fiatalság teremti meg. A kórházat olykor iskolának éreztetik. Vannak teendők, de legfőképpen a haverkodás és az ötletelés megy ezerrel.

Red.Band.Society.S01E04.HDTV.x264-KILLERS.mp4_000888929

Ha már szóbahoztam a metaforát, muszáj megemlítenem a mögöttes tartalmakat. Lehet én képzelem túl a dolgokat, de a kórházat fel lehet fogni egy csomópontnak is. Fentebb írtam, hogy kicsit se állt össze a kép, hogyan helyezkednek el a szobák egymástól. Sőt, nagyon sok olyan részlege lehet annak a szintnek, ahol a gyerekek laknak, élnek; ahol más betegek is lehetnek, s ez felfoghatjuk egy remek kiskapunak. Kiskapu az új szereplők behozatalára. Biztos vagyok abban, hogy a későbbiekben így fognak egy-egy új karaktert a semmiből előhozni, aki amúgy évek óta is ott lehetet.

Eltértem a főtémától vagy inkább kikacsintottam a lehetséges jövőre. Ha pedig a jövőről beszélek, legyen szó a múltról. Okos meglátás volt, hogy még az első részek egyikét egy flashback-re építsék. Megkapjuk az 1×05-ben a kómás kisfiú történetét, mert hát ő áll a középpontban, ő a narrátor. Mindenki kíváncsi a történetére. A legtöbbjükét már ismerjük, persze akad olyan, akiről semmit se tudunk, mert direkt tartja vissza az infókat. Ilyen pl.: Dash, aki a laza, tüdőproblémás feketesrácot alakítja, sok titokkal. Neki lesz a legzűrösebb az élete.

Ami nem tetszik a RBS-ben, hogy 4-5. résztől átment az egész nyáladzásba. Azt érzem, kicsit elszaladt a szekér, nem annyira összeszedettek az írók. Folyton vétik a hibákat. Nem tudom mennyire célravezető az, hogy Leo-Emma-Jordi szerelmi hármasát minden epizódban előtérbe hozzák. Az elején még úgy voltam vele, hogy had szóljon, de most már úgy vélem, mint ha a kreatívhiányt jelentené. Értem én, hogy egy fiatal ennyit foglalkozik a hasonló témával a valóéletben, viszont a képernyőn feleennyit se. Célközönség körében se emelkedik ki, pontosan azért, mert egy idősebb korosztályt ezzel kikergetnek a világból. Tudom, nekik ott van Jordi-Williams-Jordi anyja trió, akikkel valami hasonlót művelnek, de a spanyol érát ne ültessük át az amerikai és európai közegbe, mert azzal egy félresikerült szappanos mivoltot generálnak neki, ami egyenlő a minőségromlással.

Red.Band.Society.S01E03.HDTV.x264-KILLERS.mp4_000946779

3. részig tényleg szépen tartotta magát. Le voltam nyűgözve a végeredménytől. Most az 5. után pedig úgy állok hozzá, hogy majd 9-10.-nél újrafoglalkozom vele, addig ráér, mert kiölték a szenvedélyt belőlem. A karakterek folyamatosan alakulnak át. Brittany-t alakító Zoe Levint tudnám csak pozitív jelzővel illetni, mert amennyire nem állt jól az elején neki az esetlen nővérke, annyira megkedveltem a karaktert. Jackson pedig adja magát. Akár mehetne a Nurse Jackie-be főnővérnek, mert keménykedésével és lágy szívével mindig örömet tud okozni.

Hogyan tovább? Tartom magam az elején írtakhoz. Még mindig a legjobb drámák közé sorolom. Ez csak helyzeti nehézség. Át fogják hidalni a problémát. Bízom az írói kreativitásban. A legnagyobb ellensége a sorozatnak a nézettség. Nem túl rózsás a helyzete. Házon belül eléggé hátra van sorolva, mert se a teljes lakosság, se a demó mutatói nem kimagaslóak.

Most ugye a novemberi söprés előtti szünetét tölti a sorozat. Amit egyáltalán nem javaslok nála soha, az az epizód végén elhelyezett következő rész tartalmából féle előzetes, ami rengeteg spoilert tartalmaz. Sikerült egy-két jó húzást így lelőniük az íróknak. Mondhatom, nagyon leleményesek ilyen téren. Tudják hogyan kell kiölni az emberből a várakozást. Remélhetőleg a szünet jót tesz neki. Kicsit megerősödik, muszáj lesz, mert ilyen mutatókkal tényleg suhanni fog a kasza. Részemről semmiképp se, de a csatornáéról mindenképp.

This entry has a rating of 3

Kommentáld!

Red Band Society – Kezdett a sorozat

 
Beküldte: Kanyecc 2014 September 24, 11:52-kor a(z) Pilot,Red Band Society témába.

Túl az új idény első meglepetés újoncán. Őszintén megmondva, a Red Band Society-ben nem láttam jövőt májusban. Csak egy Glee utódot, ami főként gyermek karakterekkel próbálja megalapozni az későbbi életét. Az előzeteseivel se tudott túlságosan lekötni, minden tekintetből bűzlött belőle a Glee-klónság. Ez így beépült az agyamba, egészen tegnapig úgy voltam vele, hogy ez az a sorozat, ami úgy se fog tetszeni, a pilot kidobott idő lesz. Hát nem így történt. Elég koránt túlesetem a 2014/15-ös évad pálfordulásán, mert a RBS több mint jó lett. Kicsit úgy érzem magam, mint tavaly a Reign esetében: nem várt behúzási faktor 0%-ról 100%-ra növekedett.

red.band.society.s01e01.hdtv.x264-2hd.mp4_002476182

Még itt az elején szeretném leszögezni, hogy a spanyoloktól származik az alapkoncepció, ami odakinn Polseres varmelles címen futott. Esetleg valaki találkozott vele? Külön meg kell említenem, hogy az újragondolt amerikai kiadásnál is közreműködik az eredeti szülőaty, Albert Espinosa, aki 2 évadnyi történést (összesen 28 epizódot) tudott kisajtolni a dramady-ből, miután a spanyol TV3 elkaszált tavaly. Egyébként 2011-ben bukkant fel a képernyőn.

Műfaját tekintve eléggé összetett, mert nemcsak egy tinédzser drámáról beszélhetünk, hanem egy komor – vagy sötét tónusú – komédiáról is, azaz ráhúzhatjuk a dramady jelzőt bátran. Illetve a helyszín is ad egy újabb besorolást, miszerint kórházas drámák mellé is mehet a pipa. Tehát eggyel eléggé nehéz behatározni. Eléggé széleskörű az ötlet, viszont ezt előnyére tudta fordítani. A fiatal színészeknek és – már-már túlbuzgó – karakternek a jelenléte mindenképpen a Glee-re emlékeztet. Mégis csak családon csatornán belül marad. Aztán ott van a komédiás elemeket tartalmazó dráma rész a kórházba ágyazva, ami pedig a Scrubs-ra fókuszál legfőképp, hiszen komoly esetekből is bármikor ki tudtak mosolygós jeleneteket facsarni a nézőkből. Ezt érzem itt is. Hogy végülis a dramady-re melyik kábeles produkciót húznám, azt nem tudtam eldönteni.

A Fox ismét bevállalt egy rétegsorozatot. Ez tiszta sor, mert hiába jó a szkript; jók a karakterek, amiről később fogok beszélni, még se fog tömegeket leültetni – azaz olyan mértékben, mint azt várná tőle mindenki. Elsőre be is igazolódott mindez, hiszen 4.1 milliós startja kevéskének mondható, pedig felvezetőjéből alig vesztett. Anno a Glee sokkal jobban kezdett, 9 millióval és 22 epizód alatt se csökkent. Egy rész alapján persze nem akarok semmit megállapítani, de a kezdés lehetett volna jobb, főleg úgy, hogy a Fox bevédte a seggét, és elkerülte vele a dömping hetét, amikor mindenbizonnyal csökkenés várható nála.

red.band.society.s01e01.hdtv.x264-2hd.mp4_002532905

A történetet vegyük át gyorsan, aztán folytatom a további mondanivalóm. A középpontjában egy kórház gyermekosztálya áll. A pilot narrációval indul, így sejtet valamit. Mármint azt, hogy a későbbiekben is számítanunk kell a fura kisfiú hangjára, akiről hamar kiderül, hogy az osztály egyik legrégebbi bentlakásos tagja, ugyanis kómába esett. (Részleteket nem közölnek, gondolom fordulattal fogják megadni a módját és idejét.) Adott továbbá egy kopasz srác, aki kerekesszékbe kényszerült. Nagyon a részletekbe nem is akarok belefolyni, mert a kezdés remekül felépíti mindegyik karakternek az életét, a jellemét, és ezt a kenyeret nem akarnám elvenni a készítőktől.

Helyette leírnám a bonyodalma(ka)t, hiszen azt hihetnénk, hogy unalmas kórházas dráma lesz pár csíra kölyökkel, de sokkal többről van szó. Kopasz kerekesszékes srácunk kap egy lakótársat, aki kvázi ugyanazon fog átesni, mint hajdanán ő. Kómás narrátorunk, aki hall és érez mindent, csak éppen reagálni nem tud, megkapja az egyik iskola pompon lányát, aki a beképzeltségéről híres. Találkozunk még sok fura arccal, és a legszebb az egészben, hogy nem csak a gyerekek karaktereit lőtték be remekül, hanem az ápolókét és orvosokét is.

Feelgoodság, ezzel a szóval tudnám röviden, tömören lezárni a Red Band Society-t. Ez az a szó, amit a Glee-nél egyszer se tudtam megemlíteni, mert oké, hogy műfajt teremtett az énekes mivoltával, viszont a RBD sokkal átgondoltabb, sokkal jobban összerakottnak tűnik. Egy olyan dramady, ami elé szívesen ül le az ember, és hiába szomorú hangvételi több esetben a jelenet, az írók mindig próbálják ki hozni belőle azt a pozitívumot, amivel együttérzést generálnak és boldogságot, hiszen attól, hogy reménytelen a helyzet, még nem áll meg az élet. Tipikusan a Scrubs-ra emlékeztet. Minden helyzetből a mosolygást hozzák ki. Ezt ott is, és itt is a remek karakterekkel érték el.

red.band.society.s01e01.hdtv.x264-2hd.mp4_001478852

Nem sokszor mondok/írók ilyet, de azért erősen türtőztetnem kellett magam az utolsó pár percén, amikor a srác feláll a műtét előtt és fut egy kiadósat. Maga a jelenet szomorú volt, de mégis a boldogság miatt potyogtak majdnem örömkönnyek – nyugi, nem történt ilyen, sikerült megállnom, de kellett az önuralom. Lényeg a lényeg, hogy ami ennyire tudja befolyásolni az érzéseimet, az már alapvetően szar sorozat nem lehet.

A Red Band Society mondhatni tökéletes lett. Kicsit az elején persze nehezen indult. Féltem a sok karaktertől, viszont mindegyik annyira egyedi és színes lett, hogy pár nap elteltével is mindenkinek az arca és a már snittes múlta a fejemben van. Ennél jobb szerkesztést senki se kívánhat a saját produkciójának. Bár újranézve a kezdést, azért altatós volt, szóval csak csínján azzal, hogy mikor kivel akarjuk a második csekkolását.

Szavaimat zárva csak annyit mondanék, hogy ekkora meglepetésre nem számítottam. Ezáltal felkerült a listámra, szóval nyitott vagyok a későbbiekben is a sorozatra, akár hetibe. Bár azért azt megjegyezném, hogy tess-sel egyből megindult a találgatás, hogy mikor fog felébredni a kómából a kissrác. Mi vagy az őszi finálét, vagy a nyárit tippeltük be. Nem tudjuk, melyiknek örülnénk jobban, de az biztos, hogy nem szabad elnyújtani, mert azzal csak rombolják ezt a jónak tűnő szerkesztés módot. Csak így tovább.

This entry has a rating of 4.5

Kommentáld!

Red Band Society – Pilot

 
Beküldte: tess 2014 September 23, 15:46-kor a(z) Pilot,Red Band Society témába.

Sokan sokféle kontextusban szokták emlegetni a FOX-ot, de egyvalami mégis vitathatatlan a csatorna renoméját illetően. Tipikus ez az a network adó, ahol a forradalmi, de legalábbis formabontó koncepciók évről évre lehetőséget kaphatnak a bizonyításra. Ez az az adó, ahol a vezetőség képes bizalmat szavazni egy katalán gyökerekből (Polseres Vermelles) táplálkozó negédes dramedy-nek, ami egy kórház gyermekosztályán játszódik és nem titkolt célja az egyre inkább fogyatkozó Glee-s törzsközönség újbóli visszahódítása. És mielőtt azt hinnénk, hogy totálisan elszállt mindenkivel a kreatív ló, akkor megjegyezném, hogy a projekt mögött Spielberg stúdiója áll, ami ha átütő sikereket nem is, de minőségi alkotásokat azért már kitermelt magából a sorozatos szakmának.

Margaret Nagle adaptációja, vagy ha jobban tetszik amerikanizációja első blikkre totálisan azt hozza, amit egykoron Albert Espinosa víziónált a spanyoloknál. Adott egy végtelenül irreális, már-már egyenesen a paradicsomi idillig magasztalt kórház, melynek gyermekosztályán súlyosan beteg tinik vendégeskednek. Értsd ezt úgy, hogy kvázi bentlakásos iskolai keretek közt történik a rehabilitációjuk. Ezáltal ugyanúgy iskolába járnak, flörtölnek és balhéznak, buliznak és filozofálgatnak, mint egészséges társaik. A különbség talán csak annyi, hogy itt az egészségügyi dolgozók ultra humanista egyedek, aki egy személyben helyettesítik a szigorú tanerőt, a szerető családot és a megértő barátot.

red-band-society-pilot

A kellő szentimentalizmustól átitatott koncepció ehhez mérten döbbenetesen klisés, de ezentúl könnyedén magával is tud rántani. Időről időre súlyos témákat feszeget, de a hangsúly egyszer sem tolódik krónikusan a kényszeres menekvésre vagy az elfogadás dilemmájára. Itt a betegség csak egyfajta érzelmi katalizátor, a tényleges mondanivaló sokkal inkább az élet apró örömeire koncentrálódik. Ehhez mérten abszolút nem misztifikálja túl az egész helyzetet, még a betegségek is teljesen hétköznapi esetek, már ha az anorexiára, a leukémiára vagy a rákra szabad ilyet mondani. Az elemi potenciál tehát adott, főleg hogy a koncepció könnyedén a nézői igényekre szabható.

Ami miatt viszont mégis működik az egész az a teljesen hétköznapi témák vegyítése a szerethető feelgood felhanggal. A script döbbenetesen erős atmoszféra építésre volt kihegyezve, ami remekül palástolta a klasszikus tini drámás karakterjegyeket. Ettől függetlenül viszont a készítők meglepően ügyesen bántak a bejáratott panelekkel, a zenés montázsok, a drámai pillanatok és a nagymonológok mind klappoltak, még bőven a giccses határmezsgye alatt húzódtak. Ráadásul a történéseknek csavarját adta a narratíva, amit egy kómában tengődő srác biztosított. De mielőtt azt hinnénk ez is csak valami teen-soap-os hatásvadász klisé lenne, ki kell ábrándítanom mindenkit. Itt bizony még a narrátor is aktív résztvevője a történéseknek, még ha az első blikkre kissé nehezen is emészthető meg.

red-band-society-pilot2

Merthogy a sorozat valódi eszenciája megint csak a karakterekben és azok szerethető mivoltában keresendő. A karakterek többsége ugyan klisés, de legalább kellően kidolgozott, ráadásul a karakterek közti kémia is oda-vissza működik. Ugyan kevesen vannak, de mivel az egyéni sorsuk és motivációjuk érdekes, így ez jelenleg nem okoz problémát. Bár ebben nagy szerepe van a kitűnő casting-nak, mivel a gyermekszínészek egytől-egyig hozzák a kötelezőt. Mindvégig üde színfoltjai a pilot-nak, amellett, hogy végtelenül könnyű azonosulni velük. Fajsúlyosabb alakítást Octavia Spencer és Griffin Dunne tudott valamelyest prezentálni, de ez sem volt az az igazi drámázás. Éppen ezért kíváncsian várom, mit tartogatnak a készítők a következő részekre, mert ez most pilot szinten remekelt, de hosszútávon el nem tudom képzelni, hogy életképes legyen változatlan minőségi színvonal mellett. Mégiscsak egy patikamérlegen konstruált tini drámáról van szó, amit kórház drámás elemekkel akarnának részről-részre kicicomázni.

This entry has a rating of 4

Kommentáld!

free web stats