The Messengers – Kezdett a sorozat

 
Beküldte: tess 2015 May 5, 18:19-kor a(z) Pilot,The Messengers témába.

Lassan hagyománnyá kezd degradálódni, hogy a CW a midseason alatt bepróbálkozik valami trendinek álcázott nagy ívű (esetenként sci-fi) koncepcióval, hátha egyszer rákattan a nép és hirtelen lesz egy régóta hiánycikként számon tartott Roswell pótlékuk. A legnagyobb vicc, hogy a Star-Crossed tavaly pont az lett, csak hát kutya nem volt rá kíváncsi, így végül a The 100 zsebelte be a címet. Bár inkább még mindig ez, mint mondjuk egy Cult kaliberű értékelhetetlen katyvasz.  Apropó Cult, kezeket a magasba, akiknek fű alatt feltűnt, mintha a csatorna vezetősége a young adult korosztály fölötti réteget is kezdené megcélozni. Bizony, anno a Cult, az Emily Owens MD vagy akár a Ringer is ezt a korosztályt célozta meg több-kevesebb sikerrel. És nagyon úgy fest az idei áldozat a The Messengers lesz.

the-messengers-pilot

Szokás szerint a plot roppant impozáns, elvégre ki ne lenne vevő egy apokaliptikus drámára jókora bibliai áthajlással a végítéletről? Persze CW sorozat lévén ebből az eddigi 3 rész alatt vajmi kevés valósult meg. Minőségi szinten meg aztán végképp semmi! Merthogy a készítő Eoghan O’Donnell egyetlen céljának annyit tekintett csupán, hogy új szintre emelje a csatorna berkeiben amúgy is krónikusan elharapózó klisé cunamit. Ebből adódóan a script egy kalap szar, tipikusan a ’90-es éveket idéző kapkodó vehemenciával és fordulatokkal próbálja meg fenntartani az amúgy is alacsonyra reprezentált ingerküszöbünket. Ettől függetlenül a felütés és az atmoszféra (!!!) egészen szórakoztató. Demagóg mód ugyan szájbarágós, de abszolút nem húzza a felesleges köröket, ezáltal nem is veszi véresen komolyan magát. Tipikusan, mint egy jól sikerült B-mozi, ahol ildomos mindent feláldozni az instant szórakoztatás oltárán.  O’Connell ezt olyannyira megértette, hogy simán szállította a Reaper óta talán a leglazább Sátánt. Félreértés ne essék, mind a karakter kidolgozottsága, mind Diego Morgado színészi játéka minősíthetetlen, de pont ezért olyan B-sen faszagyerekes is.

Továbbá az sem elhanyagolandó tény, hogy a script a tipikus kapcsolati drámás kliséparádén nem a romantikus szekcióban tűnik ki. Sokkal inkább a karakterek közti interakció és a bizalom a dominánsabb, no meg a személyes titkok. Ettől függetlenül persze a klisék adottak, akárcsak a dilettáns mód használt red herring elemek. Emellett lelkesen táplálkozik sok előd legjavából, így az élelmeseknek nem egyszer köszönhet vissza a képernyőn a Touch, a Roswell, a Reaper vagy akár a Heroes egy-egy momentuma. Mindezt személyes kálváriák és egy halovány, ám annál lelkesebb high concept szál mentén felfűzve. Mondom, tipikus B-mozi, amiből ha leadjuk az igényeinket még akár egy könnyed guilty pleasure agymenés is válhat. Ezek után mégis érdekel még valakit, hogy miről is szól a sztori?

This entry has a rating of 2

Kommentáld!

free web stats