Immáron 3 hete elstartol a Sztárban Sztár +1 kicsi, amiről még az évadnyitójánál akartam megemlékezni, de még így is bőven időben vagyunk. A SuperTv2-n futó spin-off széria tovább ápolja azt a hagyományt, hogy összelapátolja a Tv2 Csoport gyermek tehetségkutatóinak legjavát és melléjük tesz egy elismert magyar énekest. Jó, hogy most kinek, mit jelent az „elismert” jelző, azt mindenkire rábíznám, az viszont tény, hogy a laposabbnak indult Sztárban Sztár 5. évadja után akkora felüdülést hoz a műsor, hogy öröm hetibe nézni. Sose tagadtam, mennyire bukom erre a koncepcióra, de még mindig amondó vagyok, hogy ősszel, vasárnap esténként szívesen ülők le elé, mert a kikapcsolódást szállítani tudja.

Az új évad hozott néhány változást. Elsőként említsük meg, hogy eggyel több részt kapunk. Marad a 10 hetes intervallum, mint az anyaszérinánál, amivel magukhoz láncolhatják több mint két hónapra a nézőket. A második, hogy a fele zsűri lecserélődött. A konstans tagok sorában: Rácz Feri és Ábel Anita, míg újként tűnik fel akcentusával színesítő kritikusként Király Viktor, valamint frappáns nézőpontjairól megismert Tóth Gabi. (Csak emlékeztetőül, Pély Barna és Csobot Adél búcsúzott – utóbbit koránt sem bánjuk, hiszen sok értelmes megnyilvánulása nem volt szegénykének.) Ergo, átesett a zsűri legalább 1 fős pozitív vérfrissítésen, de majd erre is kitérek lentebb. A műsorvezető maradt Till Attila, mivel ő az az ember, aki bármikor levezényel egy 3 órás showműsort.

Így állunk éppen, és ha még valami furcsaságot keresnétek a 2. évadban, akkor egyre felhívnám a figyelmet: Tóth Vera, azaz Tóth Gabi testvére a versenyzők között méretteti meg magát, csakhogy valamiféle csavart is dobjanak a készítők a bulvárnak. Nyilván engem, átlagnézőt sehol sem érdekel, de most ezt dobta a gépezet.

A koncepcióhoz nem nyúltak. A zsűritagok a produkciók lefutását követően összeállítanak egy 10-es listát, amit összemosnak a nézők döntéseivel és azokkal a plusz pontokkal, amiket a versenyzőpárok osztanak ki egymás között. Minden résznek van egy heti nyertese, aki az adott hétre szánt értékes nyereményt viheti haza. A végén pedig, aki a legtöbbet gyűjtötte össze elviheti a főnyereményt. Nincs túlcifrázva, az a lényeg, hogy mindenki megértse a folyamatot, máskülönben Till Attilának kell újra és újra elmondania, amit ne akarjon senki.

Két dolgot szeretném mindösszesen kiemelni az elmúlt 3 adásból. Az egyik, hogy Tóth Gabi zsűribe válogatásáért ki kell osztanom egy képzeletbeli pirospontot. Tényleg minőségi váltás történt Csobot Adélhoz képest. Már-már azt érzem, hogy Ábel Anita veszélyeztetve érzi magát abból kiindulva, hogy ennyire jó meglátásai vannak zsűritársnőjének. Néha elő is fordul, hogy belefojtja a szót, ezzel is jelzést adva, hogy régebb óta van a produkcióban, tudja ma’r hol a helye. Komolyan, jó hallgatni a kritikáit, mert jók az észrevételei az előadásokkal kapcsolatban. Nem azt érzem, hogy csak mond valamit, mert mondani kell és dolgoznia a pénzéért. Sőt, próbálkozik egyedi tartalom említésével, azaz, nem ugyanarra hívja fel a figyelmet, amit már zsűritársai pár perccel előtte ledaráltak a közönségnek.

A másik pozitívum a casting, ami alapvetően jóra sikerült. Már az első adástól voltak kedvencek. Igaz összpontozásban sose az élen szerepeltek, de ráfoghatom arra mindezt, hogy a nézők és a zsűrik botfülűek. Azért az is sokat jelent, hogy mit dob a gép, amikor kiderül, kinek a bőrébe kell jövő héten bújniuk – hiszen ha nincs a kedvenc listámon, akkor bármennyire jól is adják elő, veszett ügyről beszélhetünk. Arra viszont behúznék egy negatív pontot, hogy választási opcióknál előfordulnak már előzőleg látott és hallott dalok, mint pl.: legutóbb Rácz Gergő és Malaczkó Anna közös produkciója, a Szomorú szamuráj Kozsó­-Tissy duótól. Nah, hát ezt fergetegesebb kivitelben adta elő Kucsera az anyaszériában, ahol legalább félpercig dőltem a röhögéstől, amikor az a bizonyos felkapás nem sikerült a vége felé.

Ha az elmúlt 3 adásból kellene jó eladásokat kiemelnem, akkor mindenképpen a listám elejére helyezném az elmúlt hét győztes párját, Nagy Adrit és Nagy Bogit, akik Gergely Ágnes és Koncz Zsuzsa Gézengúz c. nótáját adták el úgy, hogy megkedveltették velem a műfajt annyira, hogy zárást követően még 2-szer meghallgattam. Telitalálatos produkció lett. Veréb Tamás és Fodor Eliza is belopta magát a szívembe a P.I.M.P. című dallal. Nyomokban mellécsúsztak, viszont voltak olyan részek, amikor lehunyt szemmel 50 Cent idéződött fel. Egy héttel korábbról Havasi és Csenge által előadott No Lie-t mondanám abszolút kedvencnek, ahol Csengére olyan szerelést adtak, hogy ha az lányom lenne, és így készülődne buliba, akkor mondanám neki, hogy mehet is vissza a szobájába, mert így utcára nem léphet.

Jó látni, hogy az előadások eléggé színesre sikerülnek. Értem ezalatt, hogy operától a rockon át kapunk mindent, még rappet is. Ha valaki, inkább a mesevilágba merülne el, akkor sem kell csüggednie, mivel már volt Csipkerózsika és Kuckómackó is a felsorakoztatott ötletek között. Újításként a listát frissítették, bár ezt kicsit reklámnak éreztem, hiszen már az évadnyitóban el kellett Kozma Orsinak és Ádám Botondnak énekelnie Majka úgy nótáját, a Mindenki táncolt. Kicsit se bűzlik ez a húzás nekem. [de]

A műsoridővel kellene még valamit kezdeni. Simán le tudnának faragni félórát belőle. Sok az a fajta üresjárat, aminek nincs haszna. Pl.: ott van a Tillás beszélgetés, mielőtt színpadra lépnének. Sok hasznos dologra nem derül fény, csak a heti felkészülős videóra megy a visszacsatolás. Hozhatnám fel a 10 produkció után részt is, ahol baromi sokat kell várni a végeredmény megtudására. Értem, hogy így termelnek nézőket, de így termelnek nézővesztést is – egyik eredményhirdetésre sem voltam kíváncsi az elmúlt 3 hét alatt, csak a produkciókat és a zsűri véleményt csekkoltam. A maszkmesterekre térnék ki, mert munkájuk jobb, mint pl.: az anyaszéria 5. évadjánál, ahol néha inkább paródiába csapott át egy-egy „sztárban sztár lét”, nem pedig átalakulásba. A táncosok pedig továbbra is hozzák a kötelezőt, olykor lopják is a szempárokat.

Jelenpillanatban azt érzem, hogy a Tv2 Csoportnak a Sztárban Sztár-franchise a legjobb őszi befektetése. A spinoff még abban a „korban” tart, amikor nem okoz nehézséget a casting rész. Kikapcsolódás területén abszolút hozza a vártat, nincs is kételkedés, miért teljesít heti rendszerességgel jobban, mint a Korhatáros szerelem.

Túl vagyunk a Sztárban Sztár 5. évadján, amiről nem született egyetlen írás sem út közben, holott szerettem volna az évadfelénél megemlékezni arról, hogy mi változott; és van-e elég lendület még a Tv2 őszi nagydurranásában. Ha biztos pontot kell keresnünk a show életében, akkor csak Majoros Péter nevét tudnám megemlíteni, aki a kezdetektől jelen volt a reality minden epizódjában – jó, Liptai Claudiáról se kéne elfeledkeznem, de ő a 4. évad második felében szülési szabadságra ment, így Ábel Anita helyettesítette.

5 év elteltével nehéz megbarátkozni azzal a ténnyel, hogy annak idején, az első etapja péntek esténként ültetett le fél 10 után 1 millió embert. (2013 őszét írjuk, akkor még a péntek és a szombat volt a tévéknél a kiemelt nap.) Ez a 2. évaddal és Till Attila műsorvezetésével megváltozott, ugyanis megkapta a fix helyét a hét utolsó napján, a Tényeket követően. Történt még epizódszám bővítés is, hiszen az első két széria 8 résszel, majd az azt követően 10-zel operáltak. Ne feledjük el azt se, hogy az 5. évad csonkán startolt, mivel a kezdésnél még Stohl András nem volt a zsűritagok sorában, így elmaradt a kiszavazás. Ennek köszönhetően került száműzésre a szerkezetből a dupla finálé, aminek kimondottan örülök, mert visszaemlékezve a 4. évadra, valami rohadt mód idegesítő húzás volt. Ott tartottam, hogy Majoros és Liptai mellett kaptunk két új zsűritagot, hiszen Bereczki Zoltán és Hajós András már nem vállalta a folytatást, de a műsorszerkesztők próbáltak tökéletes utánpótlást találni. Véleményem szerint Stohl András próbálta a kemény kritikus Hajós Andrást megformálni, míg Papp Szabolcs csak hozta a dadogós önmagát, amivel könnyedén eladta magát.

Lehet-e nagy neveket 4 évad elteltével összelapátolni, akikre ugyanúgy odafigyel 1-1.4 millió ember heti 3 órában?

Ez az a kérdés, ami továbbra is foglalkoztat. Megmondom őszintén, a show első 2-3 részéről lemaradtam. Nem is akartam pótolni utólagosan, mert tudtam, hogy a nézők ilyenkor ejtik ki azokat a közszereplőket, akik kisebb népszerűségnek örvendenek vagy éppen nem a showba illő teljesítményt raknak le az asztalra. Búcsúztunk is Détár Enikőtől, Csézytől, Cserpes Laurától, Singh Vikitől és Kollányi Zsuzsitól. Ekkor mondtam azt, hogy végre megtisztult a versenyzők sora, mostantól érdemes becsatlakozni, mert a keménymag maradt. Valóban az maradt. Ki alakult nálam egy trió, akikért a kezdetek óta drukkoltam, de valamiért az volt bennem, hogy necces bármelyikjük befutása. Nem titok: Oláh Gergő-Ekanem Bálint-Horváth Tamás triójáról van szó. Hármójuk közül leginkább Ekanem úrnak ment a „like”, mert az előző széria Veréb Tamását láttam a produkcióiban, azonban a 8. adással kipontozódott.

Most nem állnék neki hosszasan elemezgetni az egyes átalakulásokat, de annyit leszögezhetek, hogy akadtak olyanok, amiket kétszer-háromszor vissza kellett néznem, annyira telitalálatos lett. Elég csak felidézni Berkes Olivér – Horváth Tamás – Pápai Joci tró által előadott Szeresd a testem c. nótát, ami kegyetlen volt. Vagy említhettem volna Ekanem Bálintot, aki az OutKast Hey Ya!-val hasonlóan mély nyomot hagyott emlékeimben; vagy a Horváth Tamás-féle LMFAO-t.

Biztosra veszem, hogy nem csak nálam verte ki a biztosítékot az, amikor a zsűritagok arról kezdtek el áradozni, hogy milyen hálásak ezért a munkakörért, mert szórakoztatják őket és még pénzt is kapnak érte. Nem lenne ezzel semmi baj, ha normális zsűrizést láthatnánk. Legutoljára A Dalnál éreztem erőt a zsűritagok szavaiban, itt sajnos annyira rámegy a barátság a show-ra, hogy senki se akarja megbántani a másikat – csak Stohl András, aki olykor bocsánatot is kér! Felmerül a keresztkérdés, miszerint, minek van a pontintervallum 1 és 10 között, ha csak 7 és 10 között használják? A legrosszabb átváltozásra se mertek kiosztani 7-nél alacsonyabb pontszámot. Ha valakinek valami nem tetszik, vagy rossz volt, akkor merje már felvállalni ennyi pénzért a véleményét. Másrészről, mi számítanánk a véleményükre, hogy megmondják a frankót, így ne bújjanak az asztal mögé olyan szövegekkel, hogy döntsön a közönség helyettem. Ez annyira idegesítő.

Sűrűn előfordult, hogy Király Viktor és Janicsák Veca önmagát adta az átalakulásoknál, mármint a valós hangjaikat lehetett kihallani, mégsem jegyezték ezt meg. Lehet, hogy élőben másabb a terem akusztikája, de ezt inkább annak sorolnám be, hogy mindenki csak óvatosan próbálta a versenyzők tudatára adni, hogy éppen miért volt rossz. A jó esetében nem volt panasz. Stohl Andrásra visszakanyarodva… kellett a négyesbe, mert nála éreztem azt, hogy komolyan veszi a feladatát. És a véleményének hangot ad. Papp Szabolcs ilyen tekintetben a szöges ellentét, aki véleményének hangot ad, viszont olyan fura módon, amit néha még szerintem ő maga se tud értelmezni. Mondja-mondja, de hogy lesz-e értelmes mondat belőle, az nem biztos. Majoros Péter egyedül Pápai Jócival mert csipkelődni, ha már évek óta ismerik egymást. Kettőjük párbeszéde megér néha egy visszapörgetést, annyira találóan osztják a másikat.

Kétségtelenül Pápai Jóci lopta el a show-t. Kellett ez a „hülye gyerek” (már bocsánat a fogalmazásért, de ez most egy pozitív jelző rá), mert néha nagyobbakat röhögtem a produkciók utáni kiértékeléseken, mint magán az átalakuláson. Ő is simán megérdemelte volna a címet, viszont jobb helyre került: Horváth Tamáshoz.

Eltelt 5 évad, és ismételten férfi nyertest avattak. Fel is merül az újabb, immáron sokadik kérdés, hogy nincs olyan női eladónk, akit ki tudnának hozni nyertesnek? Akadtak hangzatos nevek, Janicsák Veca a végjátékig el is jutott, azonban csak a negyedik helyre futotta. Nekem édesmindegy: kinyeri meg! – Ne vegyétek zokon, de még hány évadot kell kivárnunk, mire rátalálunk a női Bereczki Zolira? (Nálam ő az abszolút Sztárban Sztár!)

Soraimat zárnám. 10 részt magunk mögött tudva örülök a végeredménynek. A fináléban Király Viktor annyi buzdítást kapott a zsűritagoktól, ami Horváth Tamás rajongóinak kicsit lehangoló lehetett, de van igazság és az nyert, akinek valóban jobbak voltak az átalakulásai. Nem tudom, másnak is feltűnt-e az a kósza tény, hogy Pápai Jóci sorra kapta ki az idiótábbnál idiótább szerepeket, míg Király Viktornál inkább a komolyabbak voltak túlsúlyban. Ki adott volna előbbinek egy Somló Tamás – Álomarcú lány duettet? Érzek némi irányítást ilyen téren. Remélem eljutunk odáig, hogy a nézők dönthessenek a következő heti átalakulásról is a versenyzőknél, ne pedig egy megadott forgatókönyv szerint csorogjon le az évad. Ezzel lehetne istenigazán újítani ezen a kifáradónak tűnő reality-n, ami még noha hozza a kötelezőt, de egyre nehezebben. És most inkább a kritika visszhangjára gondolok, nem pedig a nézettségére.

Három Két hét telt el, hogy a Tv2 műsorán befejeződött a Sztárban Sztár 4. évadja. Jogosan állapíthatjuk meg, hogy jelenleg ez az a formátum, ami a magyar embernek a legjobban fekszik. Megannyi tehetségkutató bukott meg/el tűnt el az elmúlt években, sőt azt is bátran kijelenthetem, hogy az X-Faktor is bőven gyengélkedik, küszködik a túlélésért. Szerencséjére még koránt sincs olyan mélyponton, mint a Star Academy, de az biztosra vehető, hogy 2017-ben az RTL Klub helyében kétszer átgondolnám a szerepeltetését. Tippre lesz pihenő a jövőre nézve.

A Tv2-családnál is érezték, hogy az év utolsó időszakára kell valami nagy durranás, mivel túlságosan hamar ért véget a SzSz. A Sztárban Sztár +1 kicsit egy remek biztonsági játékra hajazó prototípus mű. A formátum nem sokban tér el az eredetitől. Itt is az énekeseknek egy másik énekesnek a bőrébe belebújva kell énekelniük, mindezt a kísértetiesebb hasonlósággal. A csavar annyi, hogy minden felnőtt kap maga mellé egy gyerkőcöt. Lesznek olyan előadások, amikor a párosok ugyanannak az előadónak a bőrébe bújik bele (ezek szóló produkciók általában); illetve lesznek olyanok is, amikor mindketten mást hozhatnak. Egy másik szabályváltozás, hogy a zsűri a produkciók után értékelhet, de csak a legvégén pontozhat, amikor is fel kell állítaniuk egy TOP10-es listát. És még egy fontos tény, nincs kieső egyik héten sem. 9 héten át 10 páros versenyzik, az utolsó héten pedig feleződik a bagázs. Az adott hetek pontjait összeadva a 10. héten kialakul egy tabella, aki a dobogó legfelsőfokán áll, az nyerte a szériát.

Sok Miért? kérdés futott át az agyamon az élőshow alatt. Az egyik, hogy miért csak a legvégén pontoznak? A produkció legkínosabb 5-8 perce volt az, amikor a zsűritagok azzal takaróztak, hogy ez a pontozási rendszer mekkora egy f*szság. Aztán persze elkezdték felsorolni: ki volt a leggyengébb, ki a legerősebb. A nézők alig mertek reagálni a döntésekre, talán csak az első két helyezettnél történt ujjongás, a többinél a néma fejből való kinézés volt a jellemző. Másrészről, ezzel a pontrendszerrel a 10 produkció összehasonlítható. Elveszti azon varázsát, hogy a zsűritagok rögtön a show lefolyását követően friss élmény hatására ítélkezzenek, kicsit elfogultan. Egy másik Miért? színpadra lépés előtti interjúszobához kapcsolható. Gyenge díszletileg, amit csak-csak feldolgozok valahogy; de hogy értelmes kérdés nem tevődött fel; illetve fogható választ nem kaptunk az is tiszta biztos. Szerintem mellőzzék. A kisvideók teljesen jól lefedik ezt a részt, totálisan felesleges még ilyennel operálni. Egy harmadik Miért? a kiadható +5 ponthoz köthető, ugyanis a legeslegvégén a gyermek előadók az általuk legjobbnak vélt versenytárs csapatnak kioszthat +5 pontot, amivel befolyásolhatja a kialakuló sorrendet. A problémát az jelenti ennél a résznél, hogy a gyerek előadók, akik még nem léptek a színpadra, nem tudnak reálisan pontozni. Fejben a saját produkciójukkal vannak elfoglalva, nem hinném, hogy a kulisszák mögött az élőshowt nézik ahelyett, hogy a saját bizonytalanságukat próbálnák eloszlatni.

Itt álljunk meg egy picit. Dióhéjban még egyszer, miként zajlik az eredményhirdetés. A zsűri a produkciók lefolyását követően felállít egy 10-es listát. Az utolsó 1 pontot, az utolsóelőtti 2-t, és így tovább… kap, míg a 2. helyen lévő 10 pontot, az 1. pedig 12-t. Ezen felül vannak a nézők, akik kétszer szavazhatnak: először a produkció alatt, másodszor a legvégén. És ott van még az ajándékozós 5 pont, amit a gyermek előadók osztanak ki egymás között. Nem bonyolult ez egy kicsit? Sőt, nincs egy kicsit túlragozva? Kell ez az őrület ide? – És tetejében a legvégén csak a nyertes kilétét tudtuk meg – gondolom idő hiánya miatt –, akkor meg mi az értelme mindennek? Túlgondolták mindez, holott csak át kellett volna venniük az anyasorozatból a szavazóvázat. Találtam még plusz infót a pontrendszerhez a neten, ezt ni: „Az adott héten legtöbb pontot elért páros a heti győztes. Egy-egy páros elért végeredmény pontja a következő adás kezdő versenypontja, a végeredmény pontok tehát adásról adásra halmozódnak, egészen a 9. adás végéig. A 10. adásban a halmozott végeredménypontok alapján az első 5 páros versenyez tovább, közülük kerül ki az évad győztes párosa.” – Ezt elmondták a pilotban? Ha igen, akkor csak én maradtam le az izgalomban. No para, a lényeg, hogy túlgondolták ezt a pontozási rendszert.

Fókuszáljunk a zsűritagokra. Telitalálatos castingként könyvelhető el Ábel Anita jelenléte. Imádtam az anyasorozatban, ahogy itt is. Ott mondjuk jobban szórta a kritikát, a poénokat – a fiúk hatására. Most sokkal mérsékeltebb, átgondoltabb. Nem csak a gyerekeknek kellene kiengedniük a bennük rejlő tehetséget, neki is, mert így egy kicsit egysíkú, még ha elegendő is ahhoz, hogy elvigye egyedüli zsűri asszonyként a zsűri asztaltársaságot. Csobot Adél a szükséges cukiság. Őt se éreztem határozottnak, erősnek, lehet kell még egy-két adás, hogy felvegye a ritmust. Sajnos a megeszlek, annyira jó volt szövege se ért el a szívemhez, pedig imádom az életvidámságát. Rákóczi Feri viszont egyből felvette kesztyűt, próbált Majka pótlék lenni, össze is jött néha, csak éppen ebben nem Pély Barna lett a társa, hanem Anita. Barna szép felvezető konfot kapott, de kritikailag nem sokat rakott hozzá a zsűri összszavához. Aztán a fene se tudja, lehet egy-két héten belül átáll az agyam rájuk, ahogy az SzSz-nél is. Azért Majka-Bereczki-Ábel-Hajós kvartett egy telitalált. Én minden esetre bizakodom. Nyilván annyira éles kritikákat nem lehet mondani, mert az bántaná a gyerekek lelkivilágát, ám készítsük már őket azért a nagybetűs életre, merjünk építőjellegűen nyilatkozni.

Akadnak még fix elemek Ábel Anitán kívül. Ilyen Túri Lajos műsor koreográfus, aki még mindig veszett jó munkát végez. Hasonló a helyzet Till Attilával, aki simán levezényli úgy a két és fél órát, hogy nem hiányoltat maga mellől egy társat. Nem is kell. Érti a dolgát. Ezen felül jó látni, hogy még a veteránok is tudnak bakizni az első adás hevében. Gondolok itt arra, mikor kétszer (vagy háromszor) egymást követően le Sztárban Sztár +1 gyerekezte a produkciót, vagy amikor az elején a pontozási rendszert elmagyarázta. Magának is feltette a kérdést, hogy nem lett-e egy kicsit bonyolult?! Kellenek ez is, plusz színt visz a produkcióba.

Honnan jöttek a fiatal tehetségek? Könnyű helyzetben volt a produkciós vezető, hiszen Az ének iskolája és a Kismenők gondoskodott a gyermek castingról. Gondolom feltérképezték, kik lennének a legjobbak a showba, felkérték őket, ők pedig igent mondtak, mert hát ki ne mondott volna azt?! A férfi énekesek (és azok párjai) között: Bereczki Zoltán és Berki Artúr, Feke Pál és Kornis Anna, Pál Dénes és Varga Vivien, Peter Srámek és Bari Laci, valamint Sipos Péter és Sztojka Vanessza kap helyet; míg a női eladók (és párjai) között: Dér Heni és Juhos Zsófi, Király Linda és Tabatabai Nejad Flóra, Koós Réka és Szabó Bence, Szandi és Lentulay Krisztián, illetve Tóth Vera és Farkas Zsolt.

Ismét többször feltettem a költői kérdésem az élőshow alatt a zsűri felé célozva, miszerint: Ugyanazt az előadást láttuk-e? Csak azért, mert többszörösen nem értettem egyet a zsűri pontozásával. Szandiék megkapták Justin Bieber-nek a Beauty & a Beat című nótáját, ami ha nem is 10/10-et, de legalább egy 9/10-et hozott a pontrendszeremben, erre a többiek leminősítették, holott mind az előadás, mind az ének az eredetihez közel azonos lett. Ennél többet más se tudott volna kihozni belőle. Szintén a méltatlanul leminősített szekciót erősíti Péter Sramekék által elénekelt Morten Harket-féle Take on Me c. nóta. Bari Laci tényleg jól kinyomta a száján a magas hangrészeket. Sramek meg nem véletlenül lett a Rising Star felfedezettje. Mindkettő szinte lesöprő sikert könyvelhet el, de csak nálam.

Meglepetésre, a SuperTV2-nél is tudták, hogy a végére kell a két nagydurranást tartogatni. Az egyik Bereczkiék által előadott Justin Timberlake-féle Can’t Stop the Feeling! Nem árulok el nagy titkot azzal, ha Bereczki miatt tekintjük hangsúlyosabbnak a többiekhez képest. Megnyerte az anyasorozat első szériáját, ami után bekerült a zsúritagok közé. Berki Artúrral remek párost alkot, énekünk és előadásuk szinte tökéletes lett, mégis Ábel és Rákóczi elmarasztalta. A másik Dér Heni–Juhos Zsófi nevéhez kapcsolható, akik a Jégvarázs betét dalával próbálta volna elvarázsolni a népet, ám elmaradt a vártaktól – azaz a zsűritagok (Barna és Rákóczi) szerint.

Akadtak persze evidens döntések, miszerint Koós Rékák inkább lejárattatást indítottak az Edda Művek esetében, mint sem népszerűsítést. Király Lindáék is az erős közepest súrolták.

A vegyes vágottak között említhető meg Pál Dénes és Varga Vivien, akik simán behúzták részemről a No.2 pozíciót az Ederlezi c. nótával. Viviennek nagyszerű hangja van. Rúzsa Magdiként abszolút el tudta adni magát. Remekül adta ki a magas hangokat, várom mire lesz képest a következő héten. Tóth Verákhoz nem fűznék sok mindent, ahogy Feke Pálékhoz sem, mert várthoz képest teljesítettek. Ezen felül, Feke ténylege eladta magát Kordának. Nem utolsó sorban még Sipos Pétert kell megemlítenem olyan tekintetben, hogyha lenne heti kieső, akkor simán vitte volna magával haza Sztojkat. Valamiért a közönség már kevésbé szimpatizál vele, talán azért, mert kiégett énekes.

Összességében:

Abszolút hozta azt, amit vártam tőle. A Sztárban Sztár +1 kicsit tényleg a legjobb biztonsági játéka a Tv2 Csoportnak, hiszen a legnépszerűbb kábeles csatornájukon adják, ahol könnyedén tud egy már bejáratott vázzal plusz nézőt szerezni. A céljuk nem más, minthogy a SuperTV2-t oly mértékben megerősítsék, hogy a vetélytársait egyszerűen magamögé szorítsa. Másrészről, azért is jó ötlet átvinni az ötletet egy másik testvéradóra, mert a szerkezet majdnem 90%-ban ugyanaz, és az, ha egyből hoznának a Tv2-n egy közel azonos produkciót akár még egy kiégéshez vagy egy nézői beleunásba is eredményezhet. Érthető, hogy nem akarják túlfeszíteni a húrt. Az RTL Klub is hasonlóan járt el A konyhafőnök és A konyhafőnök Junior esetében.

Még 9 héten keresztül élvezhetjük a show-t. Nagyon sok fog múlni a dalválasztáson. Behoztak egy új rendszert erre is. A játékosok egy gomb lenyomásával bízzák Fortunára magukat, amivel csak egyetlen probléma van: lenyomást követően még 1-2 másodpercig megy a képarzenál, s aztán áll meg. Lehet, hogy nincs is véletlen generálás mögötte, mindez csak a látszat.

Végeredményben: a Sztárban Sztár +1 kicsi az anyasorozat szelídebb kivitelezése. A zsűritagok keze meg van kötve. Értem az okát, és mégsem! Akadnak dolgok, amik miatt lázadni kell; ám olyanok is, amik tök jól működnek. Szerencsére ez még csak a kezdet, innen lehet javítani. Kezdésnek mindez egy erős jó

A Tv2 novemberben két „szuperprodukciójától” is elbúcsúzik. Na jó, a Star Academy-t is annak akarták volna szánni, viszont elmaradt a vártaktól; ezért mihamarabb befejezik, hogy megmentsék a szombati timeslotjukat az őrlődéstől. A Sztárban Sztár negyedik évadja szépen kikupálódott a fináléra. Az elején némiképp kételkedtem, hogy az előző széria szereplőgárdájának színvonalát sikerül-e a versenyzőknek hozni, azonban ahogy teltek a hetek, úgy megszerettem mindegyiket; még azokat is, akiknek a kiesését úgy vártam. A csatorna dupla fináléval állt elő, ahogy a 3. etapnál is, mert 10 hetes uralomra akar törni – már ami a vasárnap esték nézettségét, valamint a hét legnézettebb nézettségét illeti.

Ismét kaptunk egy döntő elődöntőt, ahol nagyjából kialakult a végeredmény. (A kérdés, hogy ez könyvelhető-e?) Négy versenyzővel nehéz show-t csinálni, főleg ha azt 2 és fél órás időre szét kell nyújtani. Nyilván a 2×4 produkció se hoz annyi lefedettséget, mint az elején 12 embernél, ahol ténylegesen is pörgött az élőshow, kevés volt a holtidő és a mellébeszélés. Az ilyen nagyszabású ötleteknek talán ez a legnagyobb hátulütője: a kevésből kell valahogy sokat mutatni úgy, hogy ne csapjon át az egész unalmasba. Jól kell játszadozni az 5 perc 40-50 másodperces reklámblokkok időzítésével, az egyéni megnyilvánulásokkal, amik útközben születnek, valamint a versenyzők sorrendje se mindegy.

Más tévében, és más élőben nézni!

Mindenképpen szeretném kiemelni, hogy a Sztárban Sztár az a tehetségkutató, ahol élőben repül az idő. Látod az átvezetők alatt azt, ahogy a statiszták felépítik a díszletet vagy éppen az előző produkcióét bontják le. Ott van a zseniális tánckar, akik a tegnapi showt ellopták többször. Komolyan, annyira jól csinálják azt, amit kell, hogy egyszerűen a figyelmem rájuk vetül, nem pedig az énekre, az előadásmódra és társaira. Más. Ismét megbizonyosodhattunk arról is, hogy egy jó dalválasztással lehet „igen” voksokat szerezni, viszont egy kevésbé népszerűvel inkább a „nem” like-ok kerülnek gyűjtésre. Pontosan ezért alakulhatott ki az, hogy a fináléra minden továbbjutó magyar nótát kapott, abból is olyan fajtát, amit a többség – még ha nem is akar és letagadná, de – tud kútfőből énekelni, mert fiatalabb korában hallotta többször is.

Bátran kijelenthetjük, hogy a végeredményt láthattuk az adás végén. Több hete sejthető, hogy Veréb Tamás abszolút esélyese a szériának. Most is bebizonyította, mekkora tudás és akarás van a srácban. Talán azzal se túlzok sokat, ha a fiatal Caramelhez hasonlítom, mert valamiért olyan érzésem támad, mint ha most ért volna karrierje kapujába. Eddig is ismerte egy szűk réteg, azonban most kapott akkora rivaldafényt, hogy bátra maga mögött merje hagyni múltját és belevesse magát az ismeretlen jóba. Fekszik neki a könnyű zene. Rajta kívül egyik énekesnél se érzem azt, hogy hétről hétre próbálná kimaxolni a produkcióját, amivel ugyanazt akarja letenni az asztalra, mint az eredeti énekes. A többiek mindig elcsúsznak önmagukon. (Értsd: belevisznek egy kis sajátot, mert jobbnak érzik úgy, mint ahogy az eredeti előadó csinálja; mindez Kocsis Tiborra a legjellemzőbb.)

Ha már megemlítem Kocsis Tibort, akkor had mutassak egy videót hozzá, mert Szécsi Pálként azért ő is ki tudja maxolni az előadást. Fura módon, tegnap az élőshowból hazaérve visszanéztem az egyik performanszt, még hozzá Nagy Adri és Nika Telephone c. duettjét, ami vesztett az értékéből felvételről látva, holott élőben oda-vissza voltam érte. A hangzás, az élmény nem ment át a képernyőn, amit sajnálok, és ez a pontszámokban is mutatkozott.

Kaptunk egy extra produkciót is. Visszahívták Homonnay-t, Kefirt, MÁZS-t és Vásáry-t, akik a V.I.P. együttes Keresem a lányt c. nyáladzó nótájával ellopták a műsort. Fiatal korom egyik nagy slágere. De utáltam és mégis kívülről fújom. Mindegy. A lényeg, hogy négyen ellopták a műsort a négy döntős elől. Fergeteges volt mindaz, amit elénk dobtak. Ilyen előadás módban bizony könnyedén el lehet adni a szart is. Főleg, ha ezt a négy srácot összeeresztik. Reménykedtem abban, hogy kapunk egy másik extrát, de ennyivel készült mindössze a Tv2.

A heti záró adástól remek hangulatot és Veréb Tomi győzelmet várok. Ha nem így lesz, akkor bizony megbundázásra került a műsor. Jó kis duettek lesznek, hiszen Kocsis Tibor megkapta Kis Grófót társnak, Muri Enikő Csipát, Nagy Adri Betty Love-ot, míg Veréb Keresztes Ildikót – csak hogy legyen az utolsó hétre is valamiféle Star Academy-s mash-up.

A Sztárban Sztár hozza azt a fajta kikapcsolódást, amit egy ilyen énekes műsortól várok. Azt azért hozzátenném, hogy a 3. évad színvonalát még Veréb Tomi felfedezésével se tudják megközelíteni. Ügyes húzásként könyvelődött el az, hogy színházasokkal/operásokkal erősítettek a castingot, hiszen egy olyan réteget ismerhetünk meg, akire alapvetően nem nyitott mindenki, még ha nagyon jók is abban, amit csinálnak. Kicsit olyan ez, mint ha oda is nézőket akarnának csinálni: koncert helyett irány az opera.

Utószó: értem én, hogy mindenki pénzből él, de ennyire szájbarágósan azért ne reklámozzák már azt a nyamvadt energiaitalt…

Király Lindától búcsúztunk el két hete, nézzük mit hozott a mostani Sztárban Sztár.

Az évadkezdés során emlékeztünk meg a Tv2 nagyszabású showműsoráról. Történet azóta jó sok minden. Ez kétségtelen, hiszen rádöbbentek ők is, hogy a Star Academy megbukott és csökkentették az epizódszámot heti 6-ról 1-re, amire szükség volt. Ez persze a Sztárban Sztárt egy cseppet se befolyásolta, max. olyan téren, hogy szegény Till Attilának mindig meg kell jegyeznie, mikor kapják előbbiből az új epizódot, viszont ne vele foglalkozzunk, hanem az év házibulijával, amit még mindig vele szállítanak. Ezt a jelzőt senki se fogja ellopni tőlük!

Szerencsére nagyon jó zsűrit fogtunk ki a 4. évaddal. Majka és Bereczki hozza a kötelező „égessük egymást” formulát. Liptaival sincs baj, hiszen kritikus nőként nehéz mást a szerepébe képzelni, akivel ilyen jól működne a kvartet. És nem utolsó sorban, részről részre egyre jobban meggyőznek arról, hogy Hajós András visszahozása mennyire jó ötlet volt. Ne csak a pozitívumokkal kezdjek, így említek egy kis negatívumot is, hiszen a cold-open énekléssel továbbra sem vagyok kibékülve. Lehet, hogy énekelnek a sztárok, de nem akkor, amikor felveszik az egész eseményt, mert annyira érződik rajta a playback, hogy rossz nézni az amúgy kitűnően koreografált dalokat. Nem azt mondom, hogy mindenkinél baj van, inkább csak azt, hogy nem mindig találják el.

Nézzük, mit hozott a múlt vasárnapi adás.

A sort mindenképp Polyák Lillával kell kezdenem, aki ellopta az adást magának. Inner Circle-féle Sweat című notát kapta, amit tökéletesen énekelt el. A maszkmestereknek hatalmas köszönet jár, mert úgy elmaszkírozták, hogy öröm volt az élőshow keretében nézni, amint éppen magáénak tudja a színpadot és gyűjti be a maximális pontszámot, teljesen jogosan. Egyszerűen most mutatta meg, hogy mi lakozik benne, mert amúgy az előző hetekben ilyen erősnek cseppet se neveztem volna. Talán még Szandi nótájánál, ám ott se ennyire…

A Tv2 csavart vitt a gépezetbe. 3-4-2 arányban tálalta a produkciókat, amik között reklámot tartott. A végére tartogatták a nagydurranásokat. Az egyik ilyen Muri Enikő volt, aki talán a legnehezebb feladatot kapta a versenyzők közül, hiszen Hajós Andrássá kellett átalakulnia, illetve a Zazie az ágyban című – részemről sose hallotta, de mekkora szar már a szövege – nótát kellett elénekelnie. Nyilván a zsűri elfogult volt, még se pontozhatták le. Nem értettem teljesen egyet ezzel a nézőponttal, viszont 2:1 arányban a nézőkön múlik a végkimenetel, így hamar beletörődtem. A másik Veréb Tamás, akinek Adele-é kellett átalakulnia. Az ő esetében az volt a baj, hogy az elmúlt 4 hét alatt hatalmas elvárások elé helyezték, hiszen a semmiből vált nagy névvé azoknál is, akik előtte az életben a nevéhez se tudtak semmit se párosítani. Komoly esélyese a 4. szériának, hiszen hétről hétre hozza a kimagaslót. Produkciójánál nem éreztem azt, amit felhoztak negatívságként, mivel Adele alapvetően se egy egyszerű énekesnő, főleg úgy, ha az ember férfi. Tehát ők ketten voltak a csatorna titkos fegyverei, akiktől nézettségi emelkedést vártak a finálé, azaz a szavazás lezárta előtt.

Előttük még azért volt mit néznünk. Ha a jobbakkal kellene a sort folytatnom, akkor jöhet Vásáry André, akiről ismét kiderült, mennyire jó transznemű lenne. Valami őrületesen jól néz ki csajnak, egy részegebb pillanatomban lehet becsábulnék neki. Komolyra fordítva a szót, Csepregi Éva-féle Don Quijote c. nótát szerintem teljesen élvezhető módon adta elő, ezért se értettem, hogy került a kiesés szélére. Jó, biztosan akadnak olyan gyengepontok, amiket nézőként – nulla zenei kritikával – nem lehet megtalálni, ám a szórakoztatást tökéletes hozta, ami a lényeg.

Csalódásként éltem meg Kozma Orsit, hiszen születésnapjára hivatkozva kapott maximális pontszámot, amit gáznak találok, mert inkább Homonnay Zsolt helyett őt küldtem volna haza. Nem nyújtott erős produkciót, ez számomra egy rosszul elsült bundázás. Rosszul, hiszen a néző háborodhat bátran, viszont tenni mit se tud ellene. Radics Gigi és Nagy Adri duót egy kalap alá venném, mert a kikapott zenétől érződtek gyengébbeknek. Utóbbi Kurt Cobaint formálta meg, cseppet se kimagaslóan. Nem is értettem, honnan jött Hajós Andrásnak a 10 pont. Lehet teljesen más előadást néztük?

Ha pedig a legrosszabb produkciót kell kiemelnem, akkor abszolút Kocsis Tibort hoznám ki győztesnek, mert Will Smithként olyat bukott nálam, amit öröm volt nézni. Értem, hogy rappet nehéz megtanulni, főleg ha hosszú a szöveg, de ez ne legyen kifogás. Jövő héten bizonyíthat.

Továbbra is azt tudom mondani, hogy a Sztárban Sztár hozza azt a kikapcsolódást, ami felkészíti a nézőt a jövő hét fáradalmaira. Jobb vasárnapi elfoglaltságot keresve se találhatnék, ha a tévében kellene keresnem valamit. Egyre inkább ráéreznek a versenyzők arra, mi a feladatuk. Nem kellett sok hozzá, mindössze 4 hét és már tényleg kialakulhatott mindenkiben az, hogy kik azok, akik a végelszámolásnál jelen lesznek. Abszolút befutónak találom Veréb Tamást, kb. mint ha Gáspár Lacit látnám a 3. évadból. Nagyon érzi, mit kell letenni az asztalra. Ha ez így marad, akkor egyeneságú győzelmet tudhat magáénak. Fiatal Bereczkit látom benne, akár még később zsűritagként is el tudnám képzelni, de nyilván ahhoz magára kell szednie némi egót, hogy jól működjön a négyesben.

A jövő heti kínálatot elnézve ismét lesznek jóféle húzások. Kezdeném Veréb Tamással, aki simán hozni fogja Justin Timberlake-et. Simán el tudom képzelni Muri Enikőt is Janet Jackson-nak. A többieket várjuk ki.

Nézettségi mutatói a résznek: 4×04 – 1.266M (26.8% SHR); 18-49-ben: 475e (27.4% SHR). Nyerte a hetet, bár az X-faktor 18-49-ben nagyobb közönségarányt (29.5%) tett le az asztalra szombat este.

A negyedik évadba lépett a Sztárban Sztár, ami évről évre megígéri, hogy vasárnap esténként a legnagyobb bulit csapja a magyar tévék műsorán. A harmadik etapot kimondottan megszerettem. Nagyon eltalálták a castingot, illetve a végére mindenki ráérzett, hogyan kell szórakoztatni a közönséget úgy, hogy valami minőségit, valami egyedit letesz az asztalra. Elég csak felidézni Caramel utolsó nótáját, aki kétségtelenül odavert a mezőnynek és vitathatatlanul elnyerte a címet mindenki elől. Voltak szórakoztató emberek is, mint pl.: a szlovák származási Rising Star-ból ismert Peter Srámek, de még hozhatnék számtalan példát.

Nyilván a Tv2-nek nem úgy sikerült az ősze, ahogy azt korábban eltervezték. Robbantani akartak a Star Academy-vel, amit egy hónappal később a Sztárban Sztárral akartak megédesíteni. Ergo, fel akarták tenni az ’i’-re a pontot, csak éppen azzal nem számoltak, hogy előbbi akkor bukta lesz, hogy már a B-tervvel kellene dolgozniuk. (Segítek, nincs sok értelme műsoron hagyniuk a beköltözős tehetségkutatójukat, mert folyamatosan veszi a nézőszámot a szlotjában és adja oda a nézőket a konkurenciának.) Most próbálják némileg vele elfedni a sebeket, bár 6 napnyi értetlenséget eggyel eléggé nehéz, de hát nincs más esélyük. Az már biztos, hogy az évad zárásával a Star Academy nem kap 2. évados berendelést, míg elnézve a Sztárban Sztár nyitómutatóit, biztosan állíthatom, hogy 2017-ben se maradunk sztárparádé nélkül.

„Nekünk tényleg nagyon hiányoztál! – mondta Till Attila Hajós Andrásnak címezve és folytatta: Neked mi hiányzott… a gázsin kívül?!”

Vannak gyengeségei a műsornak. Mindegyiknek van. Aki számtalan reality-t néz, az már egy idő után akarva-akaratlanul belefut az ilyenekbe. Kezdjük a sort ezekkel, hiszen hamarabb a lista végére érek, mint a pozitívumokkal. Nos, a nyitónóta több mint rossz volt. Ha rendező lennék, azért azt megkövetelném, hogy a playback mellőzve legyen – főleg egy olyan showműsorból, ahol az éneken a főszerep. Nyilván összerakni 12 emberrel valamit, úgy hogy az működjön némi gyakorlást megkövetel, ez hiányzott és meg is lett a hátránya, de szerencsére hamar befutott a színpadra Till Attila és elfelejtette a borzalmakat. A zsűritagok sorában változás állt fenn. Nem sok, ugyanis az eltévedt Hajós András, aki jelen volt az első két évadjában újra csatlakozott a négyeshez. Majoros Péter, Bereczki Zoltán és Liptai Claudia pedig konstansként próbálja tovább emelni a show színvonalát. Komolyan, ilyen minőségi zsűrire van szüksége egy tehetségkutatónak. Liptait mondjuk nehéz a fiúk mellé tenni. Ő a kötelező női tag, mert mégis csak kell egy asszony a csapatba. A fiúk… nos, hát ők pazar módon tudják, hogy a legátlagosabb produkciót hogyan húzzák fel úgy, hogy a nézőnek fel se tűnjön. De erről később, bővebben.

Az előző esztendőhöz képest korábban startolt az etap, talán azért is, mert előnyre akartak szert tenni. (Szeptember végére van kiírva az X-Faktor érkezése.) Nem bánom a korai kezdést, hiszen mint írtam fentebb, ez a löket kellett a csatornának, mint egy falat kenyér. Végre nem egy újabb showműsort dobnak a képernyőre, ami csak nyeli a pénzt. A casting eléggé megoszló, hiszen számtalan olyan név tűnik fel, akik számomra ismeretlenek. Jó, jöhettek azzal, hogy műveletlen vagyok hazai téren, ami részben igaz, de ha összevetjük az előző etapéval, akkor ott azért több az olyan név, amire beugrik egy-egy kép. A fiúk sorából talán Kefirt tudom kiemelni, mellette még helyet foglal: Veréb Tamás, Vásáry André, Mészáros Árpád Zsolt, Kocsis Tibor és Homonnay Zsolt. A nőknél már több az ismerős. Itt Király Lindát, Kozma Orsit, Muri Enikőt, Nagy Adrit, Polyák Lillát és Radics Gigit emelgethetjük.

Beszéljünk kicsit a produkciókról. Ilyent, olyant, amolyant láthattunk. Számomra a legmeglepőbb, hogy amiken a legjobban szórakoztam az élőadás alatt, azt pontozta le a zsűri – és persze részemről is fordítva. Jó, ők más szemmel néznek minderre. Hiszitek vagy sem, az elsöprő siker részemről Homannay Zsolt hozta a Meat Loaf-féle „I’d Do Anything for Love című nótával. Ééés hogy lepontozták már, basszus! Mindegy, nem értenek hozzá – ezt így gyorsan megjegyeztem magamban és egy kicsit ráizgultam, nehogy már ennyit láthassunk belőle. Kefir produkcióján is sírtam a röhögéstől. Szikora Róberttől a Létezem c. nótát adta úgy elő, hogyha félszemmel a távolból néztem volna, simán elhiszem hogy az R-GO énekesét látom a színpadon. Aztán ott volt Veréb Tamás… De ki a fene ez a srác? Itt kapott el először az az érzés, hogy a Sztárban Sztár 4. évadjába kevés a sztár, vagy én vagyok tudatlan, vagy csak annak akarják beállítani. Tény és való, hogy Caramel-nek a Szállok a dallal c. számával olyat virított, ami példaértékű; de valamiért mégis arra asszociáltam, hogy basszus, ennek a csávónak inkább egy tehetségkutatóba kellene mennie, mert rohadtul ismeretlen, ám a tehetség ott lakik.

Átalakulás tekintetében abszolút elsöprő sikert aratott Kozma Orsi, akit Amy Winehouse-á formáltak át. A másik végletet két énekesnek osztanám ki, mivel Kocsis Tibor tényleg úgy nézett ki, mint ha a Star Trek filmből szabadult volna be a színpadra. Nagy Adri se büszkélkedhetett értelmes jelmezzel, akinek Barry White bőrébe kellett bújnia. Értem én, hogy kövérnek kellett beállítani, viszont számomra egy elhízott Matrix veterántagként mentődött el az emlékképeim közé. A többiek a tipikus „so-so” kategóriába sorolhatók, se nem rossz, se nem túlzottan jó. Hozták a kötelezőt.

Az évadnyitó adásokban az a jó, hogy könnyű kitölteni a műsoridőt. Mint azt Till Attila is megjegyezte, majd később csacsog mindenkivel, most azonban nincs idejük rá. 12 produkciót láthattunk, kevés üresjárattal dolgoznak ilyenkor a producerek, ezért van az, hogy remekül működik a show. Nyilván, amikor majd lefeleződik a csapat, akkor már több beszédet kapunk, többször poénkodnak a zsűritagok és több bejátszást láthatunk a szavazás menetéről. Számomra azt hozta a 4×01-es részt, amit magam elé képzeltem. A dalválasztás tekintetében lehetne némit fejlődni, de aláírom, hogy későbbre tartogatnám a nagyobb durranásokat. Egy valamit viszont sajnálok, ha műsorszerkesztő lennék, akkor azért megosztanám a nézőkkel, hogy a kiesett tagnak mit kellett volna énekelnie a következő héten. Ez olyan dupla szívfájdításként is hathatna, hiszen nem csak egy remek énekestől válunk meg, hanem egy vicces átalakulásról is le kell mondanunk. Nincs igazam?

Összességében a Sztárban Sztár hozta a papírformát. Az első 5 résszel biztosan nem lesz probléma, mert bőven akad játékos a műsoridő kitöltésével. A zsűritagok, valamint a zsűrik és a műsorvezető között kémia remekül működik. Majka és Bereczky sokszor ellopja a show-t, cseppet se bánom! Hajós is jókat szól be. Kicsit megfáradtnak tűnik, kiégettnek. Kell ilyen is. Az biztos, hogy maradok heti nézője, mert hozza a várt kikapcsolódást. Nézettségben is nyerte a múlt hetet. Kell ennél több?

Utószó: az utolsó soft pornós jelenetsorról se feledkezzünk el…

Munka előtt muszáj volt megerőltetnem magam, mert a Sztárban Sztár tényleg azt a színvonalat szállítja, amiért rajongani lehet. Régóta gyengélkedik nézettségileg a TV2. Több befutott, majd „szétpukkant” sajátgyártású(nak beállított, de valójában átvett) produkciójuk volt, elég csak a Megasztárra vagy a Big Brother-re gondolni. Jogosan merülhet fel a kérdés: még mennyi etapot tudnak úgy szállítani, hogy a néző és a kritikus szempár ne legyen elégedetlen? Ez a jövő zenéje, amivel ne is most foglalkozzunk, mert a 3. évad olyan sebességgel, és lendület halad tovább, amit élmény nézni. (Nem nekik van az a szlogenjük, hogy élmény a négyzeten? Nos, ha így van, akkor nálam tényleg ott járnak a műsor, mert minden vasárnap este élőben nézős!)

Eltelt újabb hét, újabb minőségi adást láthattunk. A 3. évad egyszerűen jól teljesít. Nincs mese. Kell hozzá a remek zsűritag választás, hiszen Majka és Havas úr nagyon korrekt páros alakít. Kiegészítik a másikat, megy a szurkálódás és a pacsizás, illetve – nem tudom megfigyeltétek-e, de most is – mindig a többiekhez képest közelebb ülnek egymáshoz. Mint két jó barát, akik összeültek annak érdekében, hogy kicsit szórakoztassanak minket. Liptai Klaudia hozza a kötelezőt. Kell egy női tag, szerint a legjobbat sikerült becastingolni. Egyedül Bereczki Zoltánnál érzem azt, hogy ott van, de minek?! Sokat nem tud hozzátenni szakmailag a látottakhoz. Mondogatja, helyeselget, viszont még az se megy neki, hogy önállóan kitaláljon egy poént. Másrészről, míg egy Majoros elmondja a véleményét, mellyel – többségében – megbánt(hat)ja az eredeti előadót addig ő megpróbál nem konfrontálódni.

Ha eddig nem is, de az 5. adásnál éreztem azt, hogy indokolatlan az élőshow hosszúsága. 12 versenyzőnél gyorsabban telt az idő, kevesebb kritikát is fogalmazott meg a zsűri, viszont most már direkt nyújtják, ami alapvetően nem rossz, de helyette inkább dobjanak be egy plusz produkciót is, amivel további tartalmat tárhatnak elénk. Reklámszünetekből is van bőven, a Microsoft támogatása se titok, mert mindenhol a telefonjaikat és tabletjeiket láthatjuk. Ezzel nincs is baj, mert mindenki pénzből él, de ha már feltűnik egy átlagos nézőnek ez a sok célzott irányú reklám, az zavaró lehet. Szakmai zsargonnal élve: ezt hívják terméktolásnak – ha jól dereng, amire a reakció: csak-azért-se-veszek-azt!

Nem árulok el nagy titkot, ha a kieső kilétét leleplezem: a legutóbb adásból Baby Gabi búcsúzott a Lányi Lala-féle Kozmix a házban című nótájával, amit a zsűritagok többsége nem ismert? Jesszonpepi! Gyermekkorom egyik meghatározó nótája volt, a vidéki diszkókban duplázva, sőt triplázva ment egy este leforgása alatt, annyira nagy szám. Szerint az előadás mód, a kivitelezés, mind megállta a helyét. Nem voltam sose nagy rajongója a hölgynek, de Csobot Adél által elénekelt SP duó nótához képest kimagaslóbban hozott. Mindegy, legalább jövő hétre is meg van a következő kieső, mert utóbbi eléggé a határokat feszengve teljesít.

Ismét nem hozott csalódást Gáspár Laci, akit kajakra átformáltak Will Smith-é. Eddig átnéztem a csávón, de az, amit lealakít, az valami félelmetes. Az előző két héte erősebbre sikerült, ám ez is bőven megütötte a jó határát. Hasonló cipőben Wolf Kati, aki Sia-tól a Chandelier-t énekelte el. Szerintem maga a dal többet kapott, mint amennyit érdemelt volna. Másrészről, a fiatal táncos lányra helyeződött inkább a hangsúly, mint sem az éneklésre. Annyira nem jött át, viszont lentebb egy másabb tényre is felhívom majd a figyelmet. Peter Srámek megint énekelt egy retrot, Laár Andrástól az Afrika című nótát, ami hozzáillik. Nincs mese, bármilyen ’80-90-es években futott nótát rá lehet húzni, mert ez a stílus áll neki jól. Na és mi a helyzet Tóth Gabival, akit számtalanszor dicsérnek, két hete még könnyeket is potyogtattatott a zsűri sorban? Hát… most ő se lett erős.

Volt még két produkció, amire mindenképp ki kell térnem. Az egyik Rácz Gergő Pain-é alakulása. Ahogy Havas fogalmazott: szakadtam a röhögéstől. Fergetegesen hozza a „A szex vajon mi?” című szám eredeti közegét, stílusát, hangnemét. Tipikusan az a fajta, amit sose hallgatnál meg, mégis egész nap ezt dúdolod. A másik Varga Győző átalakulása volt, aki James Brown bőrébe bújt. Szintén röhögősre sikerült.

Pontozás tekintetében elengedett a zsűri. Értem, hogy a fináléhoz közeledve csak a jó énekesek maradtak benn, de 8-asnál rossz értékelést egyszerűen nem mernek adni. Az náluk az, ami nálunk a „nem”. Másrészről, kicsit úgy élik meg, mint ha magukra haragítanák az énekeseket. Majka merne lentebbre menni, de a többiek visszahúzzák. Amit szívből gyűlölök, amikor lepasszolják a felelősség hozatalt és mások által mondott pontszámot nyögnek be. Ez eléggé gáz. Vagy csak én tartom annak?

Összegzés:

Abszolút a hét buliját szállítja a TV2 a Sztárban Sztárban című showjával. Az 5. résszel elértek oda, hogy muszáj lesz valamit kezdeni a műsoridővel. Nézettségi mutatók is ráerősítenek a tényre, mert múlt héten már volt nála nézettebb! Nem értem, miért kell félórás ceremónia a kiesett kiderítésének. Ez pusztán időhúzás, abból is a legrosszabb. Én változtatnék a formulán, és a végére egy párbajt dobnék be, új szavazásokkal, amivel még inkább van értelme a kitöltésnek, az elnyújtásnak. Nyilván a 3×06-nál lesz valami plusz, amire felhívta Till Attila a figyelmünket.

Én maradok a heti nézős és élőadásban csekkolós felállás mellett. Pusztán bejön, szórakoztat és kikapcsol. Más kell?

3×01 – 1.458 millió (30.1% SHR); 18-49-ben: 479 ezer (26.7% SHR)
3×02 – 1.430 millió (30.9% SHR); 18-49-ben: 511 ezer (28.2% SHR)

Rögtön a közepébe vágnék. Már a második hete zajlik a Sztárban sztár, amit nyugodtan nevezhetünk az ősz legkellemesebb csalódásának a magyar piacon. Tavasz óta, miután befejeződött a Rising Star egyedül a Heti Hetesre vagyok kíváncsi, semmi más magyar produkcióra, holott számtalan helyet foglal a kínálatban. Végre az őszbe lépve mindegyik csatorna előveszi a nagyágyúit. A Tv2 szokásához hűen előbb startoltatta el a Sztár átalakulós énekes-realityjét – mire az RTL Klub-nak majd a Hungary’s Got Talent lesz a válasza szombat esténként. (Teljesen okos húzás, hogy nem teszik egy napra a kettőt, mert abból mindkettőnek kevesebb néző folyna be. Most csak az lesz a kérdéses, hogy szombat vagy vasárnap este tud több nézőt leültetni egy nagy költségvetésű reality?)

Mint az a fentebbi nézettségekből kiderül, messze nincs akkora ereje a tévének, mint ezelőtt 6-7 évvel, de ez globális méretű probléma. Ami annak idején 2.2 millió volt, az most másfélnek feleltethető meg. A Sztárban Sztár második adását követően is toronymagasan veri nézettségben a Tv2 szuperprodukciója a többi kínálatot – általában a legmagasabb nézettséggel rendelkező Barátok közt epizódot. Noha egy hét alatt a teljes lakosságnál elvesztett cirka 30 ezernyi nézőt, a célközönségnél viszont hozott, ami sokkal jobban hangzik. Még nem tartanak ott, hogy minden harmadik magyar tévénéző a Tv2-t nézze 18:55 és 21:30 között, de jó úton haladnak. A minden negyedik adott mindkét szekcióban.

A harmadik évad hozott némi változást az előzőekhez képest. A zsűritagok közül búcsúzott Hajós András, aki ismét az RTL-családot erősíti jelenlétével. Helyére érkezett Havas Henrik, aki hasonlóan jó zsűritagnak tűnik, bár hogy most ki a legkritikusabb közülük az roppant jó kérdés. A játékosok sorában: Baby Gabi, Csobot Adél, Janza Kata, a Nyári lányok, Tóth Gabi és Wolf Kati, valamint Bebe, Csonka András, Gáspár László, Peter Sramek, Rácz Gergő és Varga Győző foglal helyet – akik közül már elbúcsúztattuk: Janza Katát és Bebe-t. Fontos megemlíteni, hogy a megszokott 8 epizód helyett, most 10-zel operál a csatorna, azaz a finálét kihúzták decemberi időpontra. (Ha nem marad el egyetlen adás sem, akkor ez december 6-án lesz aktuális.)

A Sztárban sztár az a hétvégéi reality, ami elé szívesen leülők. Nyilván van hova fejlődnie, mint mindegyik műsornak, de ezt azért se rójuk fel, mert szemmel látható az évadnyitó rész és a 3×02-es közötti minőségbeli növekedés. A sikerhez az is hozzátesz, hogy a szerkesztők remekül eltalálják a választott dalokat az énekesekhez – legtöbb esetben! (Bár arra kíváncsi lennék, mégis mi alapján kapja egyik ezt, másik azt, harmadik amazt?) Hogy a magyar nóták, vagy a külföldiek növelik a nézői elégedettséget, az leginkább az előadásmódtól függ, hiszen a legutóbbi adásnál Gáspár Laci Michael Jackson-féle Black or White-ot olyan színvonalban adta elő, hogy még az is megszerette, aki előtte utálta. Nem véletlenül kapott mindhárom zsűritagtól 10-10 pontot, ami még Csobot Adél volt képes a „Nem csak a húszéveseké a világ” c. Aradszky László nótával.

Volt szerencsém ellátogatni a 2. élő showba, ahol hamar leszűrtem az tapasztalatot, hogy élőben még jobban élvezné az ember. Bennem leginkább Rácz Gergő által előadott „Learning to Let Go” c. Biga nóta hagyta a legnagyobb nyomot, amit mind éneklésben, mind előadásban fenomenálisnak nevezhetünk. Kár, hogy a tévénézők nem kaptak betekintést abból, hogyan is épült át újra és újra a színpad, mert az egész dalt vágás nélkül tárták elénk, ami nem csak Rácz Gergő, hanem a stábosok nagy érdeme. (Pár pillanat kívülről nézve.)

A kulisszás látogatás alatt megdöbbenve tapasztaltam, mennyire jól csalnak az operatőrök a hellyel. A tévében nem tűnt annyira kicsinek stúdió, holott a Rising Star-éhoz képest semmi. Csak pislogtam, hogy egy jó objektívvel mennyire meg lehet téveszteni az embert, de hát ez a dolguk. A Sztárban Sztárnál a legkellemesebb csalódást a háttérmunkások okoztak. Nyilván ők is hozzátesznek a sikerhez, amihez azért kell a remek casting. Hogy remek-e az nézőpont kérdése, de azt legmélyen mindenki sejti/tudja, hogy úgy is azok fognak kikerülni onnan, akik leginkább nem odavalók. Sajnos azért akadnak igazságtalanságok, mivel egy rosszul belőtt nóta is egyenlő lehet a kieséssel is. Pontosan ezért is tettem fel a kérdést fentebb: Mégis mi alapján dől el: ki mit énekel?! (Erre majd választ keresek, de addig lépjünk tovább…)

A mezőny 10 tagjából a felének mindenképp odaadnám a végső díjat. Wolf Kata eddig hibátlan teljesítményt nyújtott. Gáspár Laci legutóbbi előadásával feltette az ’i’-re a pontot. Rácz Gergő megint csak piszkosul jól adja el magát. Tóth Gabi se kutya, és ne feledkezzünk el Peter Sramekről se, aki már majdnem megnyert egy énekes-tehetségkutatót. Igen, a többieket a kieséses zónába sorolnám, bár azért meglátszik: kinek mekkora a rajongótábora, amikor a nézői szavazat összesítés érkezik.

A Tv2 cirka három órás showműsorának az egyetlen hátulütője, hogy összességében keveset kapunk. Lemennek a 3 perces nóták, utána pedig jön a zsűrizés, előtte pedig a felkonf. 11 játék esetében ez 33 percet venne igénybe, ehhez képest mennyit kapunk?!

Mindezt leszámítva a Sztárban Sztár becsatlakozik a Heti Hetes mellé a heti nézős magyar produkciók listájára, mert bizony nyújt olyan jó kikapcsolódást, mint egy külföldi szitkom. Ott van még az a tény is, hogy végre némi retrot visznek a hétvégékbe, amit elé bárki szívesen ül le. Számtalan nosztalgianótát kaptunk a két adás alatt és ez a szám még növekedni fog. Talán annyira a külföldi vonalat nem erőltetném, bár látván milyen jól helyt álltak az énekesek, inkább magam ellensége leszek és bíztatom a stábot, adjanak ki még többet, de csak az ismertebb vonalról.