Csak nem született pilot írás a Limitless-ről, pedig végig abban a hitben voltam, hogy most egyszerűen csak le kell gépelnem azt, amiért kiesik az újoncok köréből, viszont ne rohanjak ennyire előre, mert akad tisztázandó tény bőven.

Kezdeném az alapokkal. A sztori középpontjában: egy lecsúszott lúzer áll, akiben már csak édesapja hisz. Zenészként elérte a mélypontot; mindenki, aki körülette volt kiábrándult belőle. Magának maradt, és az elérhetetlen álmaival kezd a hétköznapok szürkeségében elveszni. Ekkor találkozik egyik régi cimborájával, aki azóta befutott üzletember lett. Kap tőle egy pirulát, ami elmondása szerint olyan képességgel ruházza fel, amivel megváltozhat az élete. Ezt hívják NZT-nek. Ez egy drog, ami az agyat maximálisan meghajtja, olyan emlékeket képes felidézni, amik mélyen el vannak raktározva – illetve képesek leszünk átlátni bonyolult összefüggéseket.

Szóval kap egy pirulát, melyre mindenki vevő lenne egy analízis dolgozat előtt. Nem is csoda, hogy felkeresi régi pajtiját – miután a hatása elmúlt –, akit holtan talál, mielőtt az FBI betoppanna. Nyilván megvan az első gyanúsítottja az egységnek. Minden hirtelenjében kesze-kusza, de a rész végére helyre kerülnek a dolgok, értsd: főhősünk beszervezi magát az FBI életébe, valamint kibontakozik egy ígéretesnek tűnő átívelő szál, melynek az a lényege pont, hogy talpra állás előtt álló lúzerünk beépüljön a szervezetbe és belülről segítse az egyik szenátor jövőbeli terveinek gördülékeny lebonyolítását.

Ha láttam is a filmet, akkor nem dereng már, hogy mi is történt ott. (Így mondhatjuk…) Totálisan szüzen vágtam neki a CBS legújabb nyomozós sorozatának, ami első ránézésre nem akart több lenni, mint aminek látszik. Néhol a Castle-t idézte fel (ezzel a „mostantól az FBI-t segítheted” lépéssel), néhol egy kicsit The Mentalist utódként tekintek rá, illetve ha előveszem a humorát, akkor még a Psych is egy kis rámondással lefed belőle egy szeletnyit. Bár az fura, hogy főhősünknek NZT-t adnak csak úgy, hogy segítse az FBI munkáját. Nem arról volt szó a pilotban, hogy pont azt akarják felszámolni, hogy senki se szedhesse? Aztán lehet valamire nagyon rosszul emlékszem. Lehet, mégis csak az FBI-nak külön bejáratú dílerje van.

Van főcím! Erre mostanság külön felszoktam hívni a figyelmet, mert olyan rég láttam igényes kivitelűt. Hááát… Őszinte leszek, eléggé határesetről beszélhetünk. A Scream Queens-hez képest jelentősebben rövidebbel operálnak, ami tetszik, de inkább egy orvosos sorozatnak adnám ezt, ahol az idegsebészet van fókuszban, mint sem egy nyomozós ötletnek. Tulajdonképp itt is megállja a helyet, mert a drog hatását szeretnék megmutatni, viszont mégis másra operáltatja az emberi agyat. Legyen olyan elmegy kategóriás.

Főhősök, főszereplő – sok az ismerős arc. A két FBI-ost láthattuk nagyjából hasonló „szerepkörben” máshol. Julia Carpenter előzőleg a Dexterben volt tartósan, míg Hill Harper a CSI: New Yorkban nyomozott több évadon át. Totálisan el tudom rájuk képzelni a szerepet. (Kicsit úgy éreztem, mint amikor egy adott szinkronhang ugyanazt a színészt szólaltatja meg, csak két különböző produkcióban. Totális az összhang nézői elképzelés téren.) Züllött bedrogozott zseninek pedig megint csak határeset. Hol úgy érzem, elérte a csúcsot az alakításában; hol pedig nem hiszek a szememnek. Jó ötletnek találtam, hogy a Blindspot helyett egy sokkal ésszerűbb húzást léptek meg, miszerint csatlakozhat az FBI-hoz, de megy a papírkartonok mögé. Sőt, az meg már-már lenyűgözött, hogy nincs hősködés részéről.

Becsapós az összkép. Azt hihetnétek, hogy tetszik a Limitless, de a sok snasszsággal mondatja velem azt, hogy erre nincs szükségem. Minden rész ugyanazon felépítésre hajaz. Elindulnak egy vonalon, rátalálnak az elkövetőre, aki nem is az valójában, majd pedig bűnödik a valós. Az utolsó 5 percben pedig hozzák a családi szálat, valamint az átívelést. Mondjuk úgy, hogy az epizódvégi cliffhangerrel szeretnének azokra hatni (rám!), akik elvesztették hitüket.

Tipikusan a CBS-re illik a formula. Én se adnék mást egy nyugger adón, ahol az egyszerűség, az epizódikusság van fókuszban, hogy bármikor új embert be tudjanak csalni. És kijelentésem mi sem, ha nem a részek alatti folyamatos ismétlés támasztja alá, ahol újra és újra megtudunk olyan tényeket, amiket már hallhattunk, mint pl.: hogy a pirula csak 12 órása hatással képes megváltoztatni az emberi gondolkodást, vagy hogy apucit ápoló nővért mikor és hol láthattuk legutóljára. Butának kezelik az átlag nézőt – belőlem ezt a hatást váltják ki.

Örökre nem válok meg tőle, biztosan előkapom a téli szünet után, hogy ránézzek, mennyit haladtak előre, hátha olyan pálfordulás veszi kezdetét, mint a Scream Queens-nél. Végszó: a humor nagyon helyén van, de túlzásokba estek többször a számukkal. Most maradjunk meg Psych-színvonalnál vagy inkább egy The Mentalist-re hajazzunk? El kellene dönteni4

Utószó: az utolsó képnél már a Chuck-ra is hajaz….