Premier: 2006/10/19
Írta: Devon Greggory
Rendezte: Steven DePaul

Shark ezúttal három egyetemi futball játékost gyanúsít meg egy lány hallgató megerőszakolásával. Az egyik gyanúsított a focicsapat kezdő irányítója, és nagy valószínűséggel az első körben draftolni fogják az idén. Az ügy érdekes fordulatot vesz, amikor kiderül, hogy az áldozatnak kapcsolata volt az irányítóval. Otthon Julie elmondja az apjának, hogy plágium miatt fegyelmit indítottak ellene.

Megjegyzés: Nemtom, engem az ügy nem fogadott igazán magába, ez az egyetemi rossz-diákok meg amerikai foci kicsit elcsépelt már, szerintem. Jules és a plágium, hááááát. Nem is tudom. Ez nem klisés már, hogy kitűnő lány először csal és lebukik? Na mind1.

A képért thanks to Zolifreeman!

Premier: 2006/10/12
Írta: Kevin Falls
Rendezte: Ron Lagomarsino

Egy párt holtan találnak egy malibui házban, melynek tulajdonosa egy magánnyomozó. Mint kiderül a tulaj hajdanán Shark segítője volt és egyben Devlin legnagyobb ellensége is. A „Cápa” így ismételten nehéz ügy elé néz, hisz a múltja, ami Russo-hoz köthető nem éppen makulátlan. Ezt Devlin is sejti, így a hátérben próbál szervezgelődni, hogy megtudja az igazat…

Megjegyzés: Szép lassan azért csak-csak kibontakoznak a karakterek közötti kapcsolatok, mint irodán belül, mint azon kívül. Az egyetlen kakukktojás talán csak Julie karaktere, aki nem nagyon illik bele a jogi dráma szokásos kliséibe. A karaktere sokkal összetettebb és mint az ügyészeké. Esetében nagy dolgok történhetnek pár részen belül, ami egyben meghatározhatja a sorozat drámai hangulatát. A munkahelyi karakterfejlődés is gyorsnak mondható, de sajnos ez inkább a House-hoz hasonlítható. Vagyis egy évad alatt történik valami, amit még 3 évadig képesek elhúzni. Na itt van az a bizonyos törés, ami olyan érdekes hangulatot ad a sorozatnak. Egyrészt hozza a szokásos szabályszerű random részeket és karakterfejlődést, de mindezek mellett még ott van egy sokkal drámaibb családi dráma is. Már csak az a kérdés, hogy ezt miként képes megemészteni a néző.

Premier: 2006/09/21
Írta: Ian Biederman
Rendezte: Spike Lee

Sosem gondoltam, hogy valaha is meg fogok nézni egy Shark részt, ám Tess pilot kritikája meg hozta hozzá a kedvem, és meg is néztem. Tehát. Sebastian Stark egy védőügyvéd – a legjobb ügyvéd a világon, még nem vesztett pert és nem is áll szándékában, az ügyészeket eszi reggelire, ebédre, vacsorára – úgy tiporja el az állam ügyészeit mint bárki más a hangyákat. Három szabály szerint él, mely megszabja minden döntését, mely szerint él és lélegzik munka közben – és neki az élete a munkája -, melyek “Tárgyalás az háború, második hely maga a halál.”, “Az igazság relatív.
Válassz egyet ami bejön.” és végezetül “Esküdtszéki tárgyaláson, csakis 12 vélemény az, ami számít.”

Az első részben – az első jelenetben – őt látjuk, ahogy éppen megnyer egy pert. Lehet, hogy ezt valami bravúros eszmefutattásnak szánták – nem az. Egy egyszerű tényt közöl, egy kis megnyerő plusszal, amit minden 50 fölötti menő ügyvédnek tudnia kell, de annyira nem túl nagy dolog. Természetesen – ahogy azt kell – a pert megnyeri, a vádlott szabad – “Two words. [hatásszünet] Not guilty.”, idáig minden jó és happy, nyugodtan előveszi az egoista énjét, húdejó. Ekkor jön a csavar, és a frissen felmentett vádlott – akit idáig a felesége elleni gyilkossági kísérlettel vádoltak – megölte a feleségét. Shark összeomlik, egy hónapig nem csinál semmit, ki se mozdul otthonról – ám a hónap után felhívja a polgármester, és felkéri ügyésznek. Shark pedig elfogadja. Eközben van egy másik szál is, Sebastian (Shark) lánya most lett 16 éves – és jön az elhelyezés – az ex felesége New Yorkba akarja vinni az új férjével együtt (mármint a lányt). A rész végén kiderül, hogy a lány megy vagy marad – de azért ez egy induló sorozatnál nem is nagy kérdés.
Dióhéjban ennyi az egész pilot, még persze volt benne egy ügy is, ami viszont jó volt, főleg, mert nem esett le annyira hamar, hogy vesztenek, vagy kikapnak, így tehát az izgalom adott volt.

Tess azt mondta, hogy szerinte az egész nagyon hajazott a Doktor House -ra, és azért egy ügyvédes Doktor House jó (de legalábbis érdekes) lett volna. Igen, van egy bizonyos fokú hasonlóság (idős, zseni faszi, aki mindig mindent jobban tud és ezáltal akkora egója van amit két repülőgéppel sem lehet fel robbantani, stb…), de van egy nagy különbség a két sorozat (vagy inkább karakter) között. Mégpedig az, hogy House egy iszonyatosan nagy f@sz, és Shark pedig nem, és ez azért egy nagy különbség. Sharknak sem számítanak az emberek, csak az eredmény: de azért nem rúg ki senkit, csak mert olyan kedve van). Szerintem a lánya kötni fogja ahhoz, hogy kicsit emocionális maradjon, ami nem is baj (egyébként ha a lánya nem így dönt, ahogy, akkor sokkal inkább Houseosabb lehetett volna, mert egy megtört ember aki nem veszíthet semmit és a munkájának él?

Nekem bejött. Egy három-és-felest megér nekem, és az is 100%, hogy követni fogom. Igaz, tess is, így az epzés rá marad : )

Premier: 2006/10/5
Írta: Keith Eisner
Rendezte: John Showalter

Az elismert sebész Dr. Mitchell Sterlin felesége eltűnt már több mint 2 hete. A családot és az embereket igen csak megviselte az esemény, de Shark-ot cseppet sem. Megrögzötten hiszi, hogy a férfi megölte a saját feleségét. Ezzel viszont csak annyi baj van, hogy szinte semmilyen bizonyítékkal nem rendelkezik. Egyetlen kézzelfogható bizonyítéka a kis Ethan vallomása lenne, de ő is visszatáncol. Eközben odahaza ismét problémák adódnak Julie-val, aki ezúttal a „Cápa” magánélete miatt bukott ki…

Megjegyzés: Tudom hogy jogi dráma meg minden, de az azért már kissé vicces, hogy jobban érdekel a családi része a sorozatnak mint a jogi. Ebből is látszik, hogy a háttérrel nincs is semmi gond. A téma ismét tökéletes, nem érezni rajta a tipikus kliséket és hát eyecandy is van elég. No meg Julie is jól alakít.
Ellenben a jogi rész ismét igen csak kapkodós lett. Nincs meg benne a szervezettség, ami anno olyan vonzóvá tette a Justice-t számomra. Az viszont külön öröm, hogy a „Cápa” mellett a többi karakter is helyet kap a tárgyalóteremben. Itt van például a mostani páciens Casey Woodland, akit Sam Page alakít. A fasziról eddig tudomást sem vettem, de most kénytelen voltam szembesülni a tényekkel, hogy bizony ő főszereplő volt a Point Pleasant-ben. Vicces mi, 3 rész kellett hozzá. Ebből is látszik, hogy James Woods lehengerőlen játszik. Már csak az a kérdés ez meddig elég. Viszont ha a záró képsorokat figyelembe veszem, akkor azt kell mondanom, hogy itt az utánpótlás.

Premier: 2006/9/28
Írta: Ian Biederman
Rendezte: Rod Holcomb

Egy drog dealer megöl egy rendőrt ami hatalmas vihart kavar. Az ügyet Shark kapja, hisz nincs vesztenivalója. Ha nyer akkor tisztázza a helyzet az ügyészség és a rendőrség között, ha pedig veszít akkor ő viszi el a balhét. Az egész iróniája viszont az, hogy ellenfele egykori tanítványa lesz, míg egyetlen szemtanúja nem más mint az a rendőr, akinek pár évvel ezelőtt keresztbe tett. Ráadásul odahaza sincs minden rendben, mivel egyre többször összekülönbözik a lányával…

Megjegyzés: A Pilot-nál ugye az volt a bajom, hogy nem fullos jogi sorozatot kaptam, hanem egy hibridet némi családi drámával. Nos itt az ideje a helyesbítésnek, mivel igen is kell a családi dráma. Biederman ugyanis ebben újított a House-hoz képest. Ott csak van egy magányos anti-hősünk és kész. Ellenben itt van egy igazi „Cápánk”, aki mindent megtesz a győzelem érdekében. Ha kell akkor még falat is fest, de nem hagyja magát és ez így jó. Ha csak simán egy mindenre elszánt ügyész lenne, akkor gyorsan megunná az ember. Ugyanez a problémám a House-zal is, de úgy tűnik itt van némi hab a tortán. Egyszerűen érdekli az ember, hogy mégis mit tud kezdeni egy ilyen beteg ember a családon belül.

Vissza a részhez, ami hát minden volt, de mégis semmi. Tudom kissé hülyén hangzik, de látni kel és kész. Az egész felvezetés és tárgyalás egyig faltól a másikig való vonaglás és kész. Arról nem is beszélve, hogy pár perc alatt a fonalat elveszti a laikus néző. Ezt pedig nem lehet ennyiben hagyni, hisz akkor ki a fene folytatná. Na már csak ezért is jó a rész végi Wright-Shark párbeszéd. Érdekes!

És végül még egy kis érdekesség. Nem ismerős a cím egy picit? LAPD Blue? Volt egy NYPD Blue-nak nevezett sorozat még 1993 és 2005 között, ami a rendőrség munkájáról szólt. És bizony volt benne nem egy sáros zsarú is. Na az egészben a poén, hogy a Wright-ot alakító Henry Simmons is aktív szereplője volt. Easter-eggs vagy mi a szösz!

Premier: 2006/9/21
Írta: Ian Biederman
Rendezte: Spike Lee

Sebastian Stark mindent kizárólag a legjobb védőügyvéd, aki szinte képtelen a vesztésre. Így volt ez akkor is, amikor egy gyilkost engedet szabadlábra, aki pár óra múlva ismét gyilkolt. 1 hónapra rá a „Cápa” még mindig megtört ember, de itt a lehetőség hogy tisztázza a nevét. A polgármester ugyanis ügyészt akar belőle csinálni. Az egészben csak az a poén, hogy akkor együtt kellene dolgoznia régi ellenfelével Jessica Devlin-nel és egy csoport lelkes amatőrrel…

Megjegyzés: James Woods tipikusan nem tartozik a kedvenc színészeim közé, de a „Cápa” személyében igen csak megkedveltem. Döbbenetes, hogy mennyire jó színész is tud lenni a pali ha akar. Ezzel a hirtelen jött fejlődéssel is voltam vagy 20 percig, de aztán rá kellett jönnöm, hogy igen csak ismerős ez a szitu nekem. Igen volt egyfajta deja vu érzésem, tudjátok egy olyan, mintha ezt már láttam volna. Na persze nem ebben a köntösben, bár ez is megeshet. Lévén nem vagyok valami nagy lawyer-dráma fan nem tudok nyilatkozni a hasonló kaliberű sorozatokról, de azt bizton állíthatom hogy itt bizony Dr. House adta az alapot.

A FOX köztudottan egy szar csatorna, amit pár kivételesen sikeres sorozat tart életben. Ilyen a House is, ami egy az egyben Hugh Laurie zseniális játékára alapozik. Jelentem ez a Shark-nál is adott James Woods személyében, szóval pipa. Aztán ott van a kibírhatatlan anti-hős, aki akkora egoista mint az állat és mindig van egy ötlete. Ismerős mi? Pipa megint! Adott egy lelkes ifjoncokból álló csapat, akiket a góré egyfolytában kiszipolyoz, de titkon tudják, hogy lesz ez még így se. Pipa már megint! Szerintem hagyjuk is ezt a felsorolós hadműveletet, mivel az egész csak pipákból állna.

Vagyis nyugodtan kijelenthetjük, hogy az NBC megirigyelte a FOX karakterközpontú orvos drámáját és csinált egy hasonlót ügyvédekkel. Ezért persze lehet nem szeretni a csatornát, de én inkább a másik alternatívát éltetném. Szeressük csak az NBC-t, mivel új alapkövekre helyezte az jogi sorozatokat. Mostanság ez a műfaj piszok ritka és szerintem egyáltalán nem túlzok ha azt mondom, hogy csak a Boston Leagal van még talpon. Ebben az évben a FOX is próbálkozott hasonló újítással a Justice személyében, de végül is kasza lett a sorsa mint ismeretes. Pedig istenem mekkora potencia volt benne! Nos a Shark-ban is van némi, de ez mégis csak egy dráma sorozat. Miért is? Hát ott van a mi kis „Cápánk” lánya, aki majd tesz arról, hogy mindig legyen valami nagy dráma a részekben. Vagy nem? Én személy szerint jobban örültem volna egy random ügyvédes sorozatnak, de helyette kaptam egy sikár egyveleget. Hogy mi sül ki ebből egyenlőre még nem tudni, de amíg a kiscsaj a hátérben marad és James Woods hozza a szintet reméljük csak jó. Az meg csak külön poén, hogy a részt Spike Lee rendezte és anno amikor 2006. Július 12-én kikerült a rész a netre valahogy nem volt gusztusom megnézni. Érdekes az emberi természet mi? Bár lehet, hogy csak a Justice hozta meg a kedvem a műfajhoz. Mindenesetre pár részt azért megér a sorozat, már csak azért is hogy eltudjam mondani nézek jogi-drámát is :D