Dexter – 7. évad

 
Beküldte: tess 2013 September 3, 14:29-kor a(z) Dexter témába.

Hmm… valahogy én ezt annyira éreztem. Anno a 7. évad 8. részénél, vagyis az Argentina-nál hagytam abba az évadot. Ott jött el az a pont, amikor csúcsra sikerült járatni a sorozatot. Mondhatni addigra a 7. évadból és úgy an blokk a koncepcióból is kifacsartak mindent. Egyszerűen érezni lehetett, hogy innen már csak lefelé vezet az út, pedig még hátravolt 4 további rész. És hát nem igazam lett!? Így minden zsenialitása ellenére is, a 7. évad nálam hatalmas zakónak bizonyult. Mondom is, hogy miért.

Előtte viszont nézzük a szép emlékeket! A Scott Buck vezette írógárda úgy az évad 2/3-áig egyszerűen uralta az eseményeket. Végre meglépték a nagy szembesítést, sőt finoman elkezdték felvázolni a bukáshoz vezető utat is. A feszes ugyanakkor okosan kimért tempó végig zsigeri feszültségfaktorral operált, mondhatni zéró üresjárattal. Újfent kiemelkedőt sikerült alkotni a karakterizáció terén, gyönyörű utat jártak be a készítők, amiért minden elismerés kijár. Sorra feszegették a moráliskérdéseket, sőt még új értelmet nyert a szerelem és a bosszú fogalma is. Nemegyszer abszurd barátságok, érdekkapcsolatok születtek, melyek akár még hosszútávon is életképesek lehettek volna. Éppen ezért mesterien szőtték a kapcsolati hálót is, ami rendre szállította a jobbnál jobb monológokat. A már említett Argentina című részbe példának okáért konkrétan bekúszott az irodalmi értelemben vett romantika. Zseniális élmény volt!

Aztán az ukrán maffia és Isaak Sirko idő előtt leköszönt és hirtelen az évad utolsó harmadában a készítők sebtében felvázoltak egy teljesen új átívelő szálat. Na jó, csak leporolták a LaGuerata esetét a The Bay Harbor Butcher-rel. Igazából ez volt az a pont, ahol végérvényesen is megindult a hanyatlás. Sorra érkeztek az irracionális fordulatok, az idegesítő megmozdulások és sajnos a karakteridegen jegyek is egyre jobban éreztették a hatásukat. Mindez a végére egy igazi melodramatikus lufit eredményezett, ami ugyan pukkant, de korántsem akkorát, mint amire számítani lehetett. Persze a morálishanyatlás zárszóként adott egy-két mívesebb gyomrost a nézőnek, de valljuk be, ez most édes kevés volt az előző évadok cliffhangerjeihez képest.

A keserű szájíz ellenére a színészeknek most tényleg maradéktalanul kijár az elismerés. Az írók merészen vegyítették az ismert karakterjegyeket, amihez egytől-egyig kiemelkedő színészi játék társult. Michael C. Hall végérvényesen kiaknázta a karakterében rejlő potenciált. Dexter karaktere hatalmas utat járt be és viszonylag sikerrel vette a kötelező klisés megoldásokat is. Ettől függetlenül viszont végig az volt az érzésem, mintha a készítők a negatív irányba akarnák ellökni a karaktert. Jennifer Carpenter játéka most végre minden igényt kielégítően pazarra sikeredett. Egyszerűen brillírozott a tiszta erkölcsű zsaru szerepében, aki bátyja védelme érdekében akaratlanul is a morális hanyatlás útjára lépett. És hát nem mehetünk el szó nélkül Lauren Vélez hattyúdala mellett sem, aki szintén a csúcsra járatta LaGuerta karakterét. Ez a fajta elhivatottság, idegesítően tenyérbe mászó makacsság ritkán tud ennyire izgalmas lenni, de ez most mégis összejött. Nem úgy, mint a Masuka – Batista – Quinn hármas, akik mondhatni végig csak úsztak az árral. Igaz Desmond Harrington a szerelmes kurvapecér zsaru szerepében némileg életképesnek tűnt, de az amúgy is roppant erős átívelő sztori simán elnyomta a próbálkozását.

Amiben viszont újfent vitathatatlanul erős és minőségi tudott maradni a sorozat az a remekül koordinált mellékszereplői éra. Ray Stevenson az ukrán maffia vezér Isaak Sirko szerepében egyszerűen lubickolt. Brutálisan erős karakterszínész, aki ráadásul meglepően személyes hangvételű játékkal örvendeztetett meg minket. A morális filozofálgatásai Dexter-rel pedig egyenesen telitalálatok voltak. Mintha két jóbarát beszélgetésébe hallgathattunk volna bele. Yvonne Strahovski Hannah-ja ugyanez a színt volt csak éppen vegyítve egy jókora eyecandy faktorral. Nem mellesleg a sorozatos történelem egyik legszebb love story-ja is az ő karakteréhez köthető. Azok a gyönyörű romantikus monológok egyszerűen mindent vittek, állítóm a sorozat írói csúcsát képezik minden túlzás nélkül. Jason Gedrick badass keménykedése így némileg elhalványul a háttérben, de azért George Novikov egymaga is sok fejfájást tudott volna okozni még kedvenc sorozatgyilkosunknak.

Ehhez mérten akkor mégis mire a felemás szájíz? Buck most tényleg túlvállalta magát, egyszerűen nem tudta meghúzni a határt. A Sirko szál az évad hosszához mérten túl rövidre sikerült, míg a Guerta nyomozása pont akkor maradt abba, amikor igazán beindult volna a macska-egér játék. Persze ez a morálisan igen csak megkérdőjelezhető cliffhanger sem volt rossz, csak egyszerűen adta magát. Éppen ezért elveszett a sorozat varázsa, az a furcsa karizma, ami a kiszámíthatatlanságban és a racionalitásban rejlik. Sokkal inkább egy jól vegyített melodráma lett a végére, mintsem egy kijózanítóan rideg dráma és ez egy ilyen felvezetés után maga a nagybetűs BŰN.

This entry has a rating of 4

Kommentáld!

Dexter – Kezdett a 7. évad

 
Beküldte: tess 2012 October 4, 18:21-kor a(z) Dexter témába.

Már a 6. évadnál is tudni véltük, de a 7. évad kezdésénél már biztosra is vehető, hogy a Showtime cefet jó lóra tett, amikor a távozó Chip Johannesen helyére Scott Buck-ot ültették. Buck végre meghozta a várva várt vérfrissítést a sorozatba, ami a jelek szerint a 7. évadban sem szakad meg. Olyannyira nem, hogy az utóbbi évek legizgalmasabb nyitányát sikerült prezentálniuk, ami csak úgy lüktetett a feszültségtől.

Az írói kollektíva sorra halmozta a remek fordulatokat, konkrétan kétszer is sikerült behúzniuk abba a bizonyos málnásba. Nem is kertelek, elvégre felesleges lenne…a történet kvázi ott folytatódik, ahol a zseniális 6. évad befejeződött, vagyis Dexter Debra szeme láttára gyilkol. A premier első fele jobbára ennek az utózöngéjével és persze az elfogadással foglalkozik, majd pedig a gondosan felépített kétellyel, ami egy aljas, ám de mégis zseniális cliffhangerhez vezet.

–          Are you… a serial killer?
–          Yes.

Buck tehát meglépte a kötelezőt, Dexter végre lebukott minden szinten és azt kell, mondjam ez volt a legokosabb lépés. Egyszerűen hiteltelen lenne már, ha ezt is ki tudná valamivel magyarázni. Másrészről pedig az ebben lakozó drámai töltet akár érdekes irányba is mozdíthatja el a sorozat hangulatát. Arról nem is beszélve, hogy végre nem kellene a készítőknek egy újabb sorozatgyilkost előhúzniuk a talonból. Meg valljuk be, azért az eddig 6 évad termését roppant nehéz is lenne überelni.

Látszólag a szezon felépítése teljesen más lesz, az eddig megszellőztetett főgonosz ugyanis valamiféle maffiozó. Kíváncsian várom, hogy a mindig kemény Ray Stevenson (Rome) mennyire lesz karakteres badass, meg ugye a maffia habitusának is másnak kell lennie, mint mondjuk egy sorozatgyilkosénak. Meglátjuk, mindenesetre én bizakodom.

Az igazán nagy lépés viszont kétségtelenül a mellékszereplők előtérbe helyezése volt, amire ugyancsak nem mostanság volt példa. Külön kiemelném itt Debra-t, aki végre valahára életképesnek minősült. Jennifer Carpenter pazar alakítást nyújtott miközben a kezdeti gyanakvástól eljutott a tényleges felismerésig. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg kardinális kérdést felvetett a részvégi húzásával. Konkrétan a sorozat további irányvonala a tét.

Végre valahára LaGuerta is szerephez jutott, hmm… erre szerintem nem volt példa a 2. évad óta. A vérminta és a nyomozás még igen csak érdekes fordulatokat eredményezhet, főleg hogy ennyire emlegették Doakes hadnagyot is. Egyedül csak az Angel-Batista buddy-cop párossal nem sikerült dűlőre jutni, ami egy újabb borzalmasan felszínes közszereplést eredményezet. Nem is értem, hogy írók miért nem közülük áldoztak fel valakit Billy Brown karaktere helyett.

Nincs mese, az évad pazarul kezdett és a felvázolt szálakat elnézve lesz miért izgulnunk idén is. Részemről még egy részt bevállalok, aztán parkoló pálya a szezon végéig, ugyanis Dexter nem darálva nézni az egyik főbűn szerintem a hétből. Tippre viszont azt kell mondanom, hogy a szezon meglepetése tutira Josh Cooke lesz, elvégre egy random karaktert nem alapoztak volna meg annyira, mint azt tették Louis Greene-nel.

This entry has a rating of 4

Kommentáld!

Dexter – A 6. évadról

 
Beküldte: tess 2012 September 30, 17:31-kor a(z) Dexter témába.

Az 5. évaddal egyfajta törés következett be a Dexter fényes menetelésében, ami rendesen meg is osztotta a nézőket. Persze a 4. évados durvulást és annak minőségi komplexitását túlszárnyalni cseppet sem volt egyszerű feladat. Éppen ezért abszolút nem is csodálom, hogy az addigi showrunner Chip Johannesen végül is átadta a showrunneri titulust az őt váltó Scott Buck-nak (Six Feet Under). Az új showrunner pedig, ahogy lenni szokott új formátumot vezetett be és a Showtime nagy szerencséjére a vérfrissítés sikeresnek bizonyult.

Buck már a szezon elején világossá tette, hogy a központi téma ezúttal a vallás körül fog játszódni, amit aztán lényegében az összes fontosabb történeti egységbe bele is szőttek. A kezdeti morbid humor és a „random kill” így gyorsan a háttérbe is szorult, helyette a vallás és a hit boncolgatása került előtérbe. Az írók meglepően alaposan és részletesen taglalták a témát, miközben Dexter magánéletébe is jobban belepillanthattunk. Újfent boncolgatni kezdték a Dark Passenger-rel való viszonyát, ami kezdetben kissé elcsépeltnek is tűnhetett. Sőt, igazából a The Ice Truck Killer és Trinity visszahozása is kissé öncélú lépésnek bizonyult, de mindenképpen elengedhetetlen részét képezte Dexter karakterfejlődésének. Azt hiszem Buck ezzel mindent kihozott a témából, amit ki lehetett, így reményeim szerint a jövőben többé nem is foglalkoznak vele.

Kifejezetten jó lépésnek tartom, hogy ehhez a filozofálgatáshoz behozták a képbe a kétes hírű lelkészt Brother Sam-et, akit Mos Def keltett életre. A zenészből színésszé avanzsált fickó elképesztően karizmatikusan adta át tanait Dexter-nek, mindeközben végig fenntartva egy morbid barát-mentor szerepkört. A pozitívumok sorát csak tovább erősítette, hogy Def és Hall között volt valami zsigeri kapcsolat is, ami még inkább hitelesebbé tette a gyász és a düh fázisait. Bevallom kifejezetten sajnáltam, hogy az írók olyan gyorsan megváltak Brother Sam karakterétől, elvégre még rengeteg potenciál lakozott benne, Def alakítása pedig rendre élményszámba ment.

A szezon fő átívelő szála viszont mégsem lehetett Dexter belső megvilágosodása, így a Buck féle írói kollektíva újfent gyártott magának egy beteg sorozatgyilkost. Vagy pontosabban kettőt. A Doomsday Killer (DDK) pedig azt kell, mondjam sikeresen vissza is állította azt a minőségbeli törést, amit az 5. évadban tapasztalhattunk. A tébolyult és abszolút kiforgatott vallási töltet, a látványos és jobbára morbid „élőképek” valamint a két karakter egymással folytatott eszmecseréje zsigeri izgalmakat tartogatott. Az írók fokozatosan hozták az előtérbe a szálat, ami így végig egyenletes színvonalat is nyújtott, igaz a szerializáltság mindehhez megkerülhetetlenné vált.

A komplex scripten túl továbbá ki kell emelnem a két vendégszereplő Edward James Olmos (BSG) és Colin Hanks (Roswell) emblematikus alakítását. Kettejük játéka bátran kijelenthetem, méltó párja lehet John Lightgow-énak. Olmos a professzor szerepében maga volt a nyers elhivatottság és a keménység, aki egyfajta megtévelyedett mentor szerepkörben irányította a Végítélethez vezető utat. Nem egyszer a ridegségétől és az elfajzott téveszméitől a rideg is kirázott. Colin Hanks pedig mindebben tökéletes partner volt, ugyancsak zsigerből érezte a karaktere minden rezdülését. Ugyanolyan hiteles tudott maradni hithű társként, megtévelyedett és elárult tanítványként, mint hidegvérű pszichopataként. Éppen ezért a „professzori fordulat” után sem tudtam csalódni benne, holott az írók ezen a ponton tényleg hatalmasat kockáztattak.

A szezon természetesen újfent foglalkozott a népes mellékszereplői kollektívával is, igaz itt semmi formabontó lépésről nem tudok beszámolni. Maradt minden a régi, vagyis totálisan felszínes és kidolgozatlan. Quinn összezuhanása a leánykérés után egyszerűen csapnivaló volt, akárcsak Masuka a dupla mentor szerepkörben. Batista karakterével továbbra is látványosan nem tudnak mit kezdeni a készítők, míg LaGuertának már igazán kijárna egy brutális elhalálozás. Utóbbi talán a sorozat történetének legidegesítőbb karaktere, aki továbbra is csak úgy lóg a levegőben. Deb körül ezzel szemben meglepően sok dolog történt, igaz ezek jobbára csak a folyamatos belső vívódásokban csapódtak le. Az így ránk erőltetett tömény lelkizés (házasság, munka, Dexter) a végére már több mint tolakodónak bizonyult.

Ellenben a készítők végre meglépték azt, amire talán a sorozat kezdete óta vágyunk, Debra leleplezte Dexter sötét oldalát a fináléban. Most akkor cápát ugrott a sorozat? A kérdést természetesen Buck-ék a 7. évadban fogják boncolgatni, remélhetőleg roppant alaposan. Ettől függetlenül viszont a záró képsorok mit sem vesztettek az értékékükből.

Éppen ezért is kell azt mondanom, hogy a sorozat visszatalált a régi, jól bevált szisztémához. Végre azt a minőséget és komplexitást kaptunk kiemelkedő karakterfejlődésekkel és emblematikus alakításokkal, amik örökérvényű klasszikussá avanzsálták az 1. vagy éppenséggel a 4. évadot. Persze hibák és felesleges túlkapások itt is akadtak, de ezek mit sem számítanak tényleges egészhez képest.

This entry has a rating of 5

Kommentáld!

Dexter – Az 5. évad

 
Beküldte: tess 2011 November 8, 18:38-kor a(z) Dexter témába.

Nehéz bevallani, de azt hiszem a Dexter-t is szép lassan utoléri a kreatív végzet. Tudjátok, az a pont, amitől már csak lefelé vezet az út sajnos. Kétségkívül kijelenthetem, hogy az 5. évad a sorozat egyik legmegosztóbb szezonja lett, ami ugyan hű maradt magához és végig minőségi volt, ellenben részről részre érezni lehetett, hogy itt bizony a háttérben komoly problémák vannak. Az egykoron oly tökéletes formátum szép lassan elkezdett vérezni, ami egy remek 4. évad után még inkább szembeötlőbbnek bizonyult.

A nagy lejtmenet sokak szerint a showrunneri székben Clyde Phillips-et váltó Chip Johannessen megjelenése okozta, aki egy kissé szembevizelt a sorozat bevett formulájával. Az 5. évad ugyanis nem kapott egy teljes évadon átívelő főszálat, amit részben azzal magyaráztak, hogy Arthur Mitchell karaktere után hova tovább. Ebben mondjuk, van valami, elvégre John Lithgow tényleg cefet magasra tette a mércét. Éppen ezért a Johannessen éra sokkal lassabban, néhol mondhatni vontatottan kezdte meg menetelését, ami egy az egyben a karakterizációra volt kihegyezve. A készítők szépen végig vették Rita halálának a hatását az egyes szereplőkön és csak utána kezdték el megalapozni az átívelő szálat.

Szokás szerint megint kijutott a komplexitásból, elvégre 5-6 nagyobb történeti egység is futott egymás mellett, amik relatíve burkoltan a karakterizációba is besegítettek. Itt emelném ki Dexter temetés utáni vezeklését és belső harcát, ami emlékezetes volt, csak sajnos gyorsan le is lőtték a készítők. Helyette amolyan „bosszú hadjáratként” behozták a Luman-t és a Chase-bandát, no meg a vadászatot. És valahol itt kezdett el bedőlni az évad, ugyanis szép lassan a sorozat elkezdte ismételni magát, arról nem is beszélve, hogy a szereplők nevetséges interakciókba kerültek egymással. Szó se róla potenciál mindegyikben lett volna, de a készítők folyton a könnyebb utat választották. Végig olyan érzésem volt, mintha direkt írnák ki magukat az esetleges konfliktusokból.

Gondolok itt a Santa Muerte gyilkosságokra, amik kifejezetten élvezetesek voltak, de sajnos Deb és Laguerta kakaskodását pár rész alatt elsimították. Ugyanez vonatkozik az évad folyamán nagyobb szerepet kapó Quinn-re is, akinél először a Mitchell társa utáni nyomozást zárták rövidre, majd pedig a Dexter utáni direkt kémkedést. Helyette behoztak nekünk egy hevenyészett melodramatikus akármit Deb-bel. De ha már a félig a soap érát karcoljuk, akkor a Batista-Laguerta civakodás mellett sem mehetünk el szó nélkül, ami egyértelműen a szezon mélypontját jelentette kreatív szinten.

Szerencsére ott volt nekünk Dexter, aki az elmúlt évek bevett szokásához hasonlóan megint csak korrekt jellemfejlődésen esett át. Johannessen ha mást nem is, de ezt jól csinálta. A gyilkosság utáni bűntudat, a megváltozott életvitel és a gyerekekkel való viszony ábrázolás mind-mind remekül klappolt. Akárcsak az újabb pártfogolt, majd tanítvány Lumen, akire végül egész szépen sikerült építkezni. Julia Stiles pazar alakítást nyújtott, üde színfoltja volt végig az évadnak. Nem túl sok, nem random, hanem olyan egészségesen egyedi társ, akit hosszabb távon is el tudnánk képzelni kedvenc sorozatgyilkosunk mellett. Éppen ezért is örültem a szerelmi szálnak, ami cseppet sem volt elcsépelt és még a chemistry is remekül működött a két szereplő közt.

Aztán sajnos minden pozitívumot, amit az évad közben sikerült elérni azt a gyáva, végletekig kiszámítható és már agyonismételt fináléban sikerült elpocsékolniuk. Éppen ezért is a szezonzáró mérhetetlen csalódás volt a számomra minden téren. Mellőzte a logikát, az izgalmat és a fordulatokat, tipikusan itt is mindennek a könnyebbik végét ragadták meg. Mondhatni az írók gyorslépésben elvarrtak minden lehetséges szálat, így kerek egésszé avanzsálva az évadot.

Végezetül azért megemlíteném még a remek mellékszereplői állományt, nehogy keserű szájízzel érjen véget ez a kritika is. Peter Weller és Johnny Lee Miller remek választásnak bizonyultak, volt is pár emlékezetesebb jelenetük, de úgy összességében nem érintettek meg annyira. Mint ahogy nem emlékszem a 2. évados „főgonoszra” sem, így valószínűnek tartom rájuk sem fogok pár év távlatából. Hiába, John Lithgow és Jimmy Smith kegyetlen magasra tették a mércét.

Összességében tehát a Dexter 5. évadja nagy csalódás volt a számomra, de persze szigorúan véve csak a sorozathoz képest. Továbbra is az egyik legjobb ongoing dráma, csak ez a showrunner váltás nagyon nem tett neki jót. Volt pár emlékezetes momentum, de sajnos ezek eltörpülnek a rengeteg írói hiba mellett, amik egy remek 4. évad után hatványozottan érződtek.

This entry has a rating of 3.5

2 Hozzászólás

Dexter – Season 4

 
Beküldte: tess 2011 February 8, 18:48-kor a(z) Dexter témába.

Azt hiszem, bátran kijelenthetjük, hogy ez volt az az évad, amivel a Dexter elérte a csúcsot! Hogy van e még feljebb, azt egyelőre nem tudom, de a látottak alapján kijelenthetjük, hogy az előző 3 évad történései most csúcsosodtak ki igazán. Ehhez persze kellett az 1. illetve a 2. évadhoz képest csalódást jelentő 3. évad, amiben a showrunner váltás lévén egy egészen más szálat kezdtek el erőltetni a készítők. Ez volt a karakterfejlődés, amiben Hall és Jimmy Smith karöltve brillíroztak úgy, hogy közben a standalone gyilkosságokat a kutya sem hiányolta. És ami ott működött, az a 4. évadban érte el a tetőfokát.

Kétségkívül nagy teher volt az írókon, lévén Dextert családapaként kellett beállítaniuk, úgy hogy az előzőleg aposztrofált karakterjegyeket ne vegyék semmisnek. Másrészről meg rá kellett kontrázniuk Jimmy Smith játékára és karakterére is, elvégre nem élet az élet egy sorozatgyilkos főmumus nélkül Dexter világában. Jelentem az írók parádésan megoldották mind a két problémát!

Kezdjük mindjárt a családi vonallal, ami ugyan színvonalas volt, de hát mégsem ezért szeretjük a sorozatot. Dexter és Rita kapcsolata új szakaszba ért, aminek minden fontosabb állomását sikerült az íróknak kivesézniük. Bevallom én hirtelen nem is értettem ezt az irdatlan iramot, de aztán a finálé záró képsoraiban minden értelmet nyert. Tehát volt itt kérem szépen baba mizéria, kamaszodó gyermek konfliktusok, új barátok szerzése, féltékenység, kikacsingatások és megjelent a bizalmatlanság is Rita részéről. Mind-mind okosan és kimérve lett tálalva, szorosan beleágyazva a főszálba, egyfajta mellékzörejként, ami aztán még tömörebb, még feszesebb történetvezetést tett lehetővé.

Az évad velejét viszont kétségtelenül a Trinity-szál adta, amit az írók ismételten remekül tálaltak. Bár az elején lassan és kimérte indultak be az események, de a háttérben megint csak egy jól megkomponált eseményláncolat húzódott. Részről részre tudtunk meg egyre többet Arthur Mitchel-ről, a 30 éve aktív sorozatgyilkosról, akit majdhogynem lehetetlen megállítani. Láthattuk őt a gyilkosságok hevében, majd mint szerető férjet és családapát, ami még Dexter érdeklődését is felkeltette. Megint behozták a szokásos mester és tanítvány fonalat, de most Dexter volt a tanítvány, aki igen hamar szembesült a nyers tényekkel, láthatta milyen is egy szabályok nélküli féktelen gyilkos. Ez lenne Dexter sorsa is, ha nem lennének Harry szabályai, éppen ezért a nagy öreg, a sötét útitárs végig ott volt hősünk mellett, ami nemegyszer kijózanító monológokkal is együtt járt.

És ha már Arthur Mitchel alias Trininty, akkor érdemes megemlíteni John Lithgow-t, aki valami döbbenetesen meggyőző alakítást nyújtott. Ezen mondjuk nincs is mit csodálkozni lévén Emmy és Golden Globe díjas, valamint ’83-ban jelölték Oscarra is. Sokáig azt hittem, hogy Jimmy Smith 3. évados alakítását nem tudják felülmúlni egy darabig, de erre most sikerült rácáfolniuk. Lithgow játszi könnyedséggel hozta karaktere minden árnyalt jegyét, mindezt olyan természetességgel, hogy sokszor a hideg rázott tőle. Bár ebben nagy szerepe volt az íróknak is, akik nem voltak restek és egész korrekten felépítették a karakterét a kezdetektől.

Tehát javarészt az évad Dexter és Mitchel párharcára ment rá, amit végső soron is a standalone részek sínylettek meg elég rendesen. Ami olyan jól működött az első 2 évadban, az 3.-ra leminimalizálódott, a 4.-re meg szinte teljesen el is tűnt. Szó se róla ebben az évadban is hullottak a gaz gyilkosok, de már koránt sem olyan hatásfokkal, mint azt egykoron megszokhattuk. Ellenben a minőség drasztikusan emelkedett, azt hiszem még sokáig emlékezni fogunk Christina Cox karakterére, aki egy kellemes macska-egér párharcot hozott össze Dex-szel.

A főszál mellett ismételten kaptunk pár kellemes töltetű mellékszálat is, amiken oly gyakran csámcsogtak is a kritikusok. Egyrészről ott volt ugye Lundy különleges ügynök visszahozása, ami az évad egyik legjobb húzása volt. A veterán Keith Carradine ismét brillírozott és tette mindezt Dexter oldalán, amire szerintem a 2. évad óta vártunk sokan. Ellenben a közte Debra, valamint Anton közt kialakult szerelmi háromszög már cseppet sem volt ennyire jó húzás. Szerencsére ennek gyorsan véget vetettek, majd jött Lundy halála és Debra kijózanítóan gyötrelmes magára találása a történtek után. Jennifer Carpenter-nek itt sikerült bebizonyítania, hogy bizony van még mit keresnie a képernyőn.

Amúgy én ilyen titkos kefélő géppel azonosítottam, akinek így vagy úgy, de mindig köze van valami gyilkoshoz. No meg Dexter-hez, merthogy az a kis spicli szál, amit a 3. évadban elszórtak a készítők bizony itt szépen kiterebélyesedett. Debra megtudta az igazat Dexter múltjáról, valamint a kapcsolatát a hűtőkocsis gyilkosról. Ezen persze bőven lehetne elmélkedni, hogy mennyire volt jó húzás, lévén mélysége az egésznek nem igazán lett, ellenben nem is rágták a csontot több évadon keresztül.

Viszont az olyan semmilyen lépésekkel nem tudok mit kezdeni, hogy Batista és LaGuerta összejöttek. Ez tényleg kínos lépés volt, akárcsak Quinn karaktere. A készítők továbbra is képtelenek bármit is kezdeni a karakterével, még úgy is, hogy közben összehozták Mitchel lányával is. Na, mondjuk az megint egy idióta lépés volt!

Összességében tehát amennyire negatív véleményen voltam végig az évadról, úgy váltott ez át fennkölt magasságokba, amikor hirtelen minden a helyére került. Jó látszik, hogy a készítők egy egységes képet alkottak meg, amihez végig ragaszkodtak is, bár nem mindig kötötték az orrunkra ennek minden jellemzőjét. Az egész évad egy kellően megalapozott és fokozatosan kibontott folyamat eredménye lett, amire aztán a záró képsorokkal rátettek még egy lapáttal. Bevallom én hirtelen hatásvadász lépésnek gondoltam, de pár pillanat múlva minden értelmet nyert és csak tovább mélyítette az írói stábba vetett bizalmam. A finálé nem mellesleg csatornarekordnak számító 2,6M nézővel búcsúzott, aminek hatására a Showtime további 2 évadot rendelt be.

This entry has a rating of 5

Kommentáld!

Dexter – Ez volt a 3. évad

 
Beküldte: tess 2010 December 23, 17:10-kor a(z) Dexter témába.

Végre, elérkeztünk ehhez a momentumhoz is, elvégre másodszori megtekintésre csak születik valami iromány a Dexter 3. évadjáról, ami persze nem mostanában volt aktuális. Még idehaza sem! Nagy várakozással ültem le a 3. évad elé, elvégre az 1. évad nálam all-time klasszikus lett, míg a 2. évad fezültség generálásból vált iskolateremtővé. Szóval igen csak nagy elvárásokkal ültem neki az évadnak, főleg hogy menet közben showrunner váltás is történt, hisz Daniel Cerone kiszállt a 2. évad után.

Ahogy lenni szokott a showrunner váltás szépen meg is hozta a maga apró kis változásait, amik igen gyorsan tetten érhetővé váltak a számunkra. Ezúttal sokkal hangsúlyosabb lett a karakterábrázolás, amiben a sorozat ugye eddig sem szűkölködött, mint az évadot átívelő sorozatgyilkos hajkurászása. Dexter-nek kettős fronton kell helytállni, egyrészről a családi drámázás is hihetetlenül kibővült a gyerekek tini hisztije, valamint Rita terhessége miatt. Másrészről meg ott van Miguel Prado karaktere, aki szép lassan Dexter barátja, hithű társa, majd pedig tanítványa lesz. Gondolom, kitaláltátok melyik szál dominált inkább.

Kétségkívül az írók nagy húzása volt Jimmy Smith behozása a zakkant, ám de igen temperamentumos államügyész szerepébe, aki nem riad vissza az önbíráskodástól sem. Parádés volt, ahogy ez a kapcsolat szép lassan kifejlődött kettejük közt. A viszonylag gyors alapozás (már a The Lions Sleeps Tonight című részben elég sok minden kiderült) után, aztán a készítők behúzták a kéziféket és aprólékosan, cseppet sem kapkodva tálalták a bontakozó kapcsolat minden jelentősebb mérföldkövét. Közben pedig végig ott volt Dexter és a Dark Passneger vitája a döntések súlyáról.

A túlzott boncolgatásnak aztán meg is lett az ára, elvégre a klasszikus mester és tanítvány párharcra alig 2 rész jutott csak, holott szerintem inkább erre lett volna mindenki kíváncsi. Az alkotók ügyesen fenntartották a feszültséget, bár néha igen elcsépelt írói húzásokkal sikerült dolgozniuk a megtévesztés jegében. Arról nem is beszélve, hogy Jimmy Smith karakterét a végére teljesen erőtlenné avanzsálták. Számomra kissé csalódásnak mondható ez a gyors, nyomokban kapkodó lezárás egy ilyen parádés felvezető után.

Az évad másik fontosabb átívelő szála a The Skinner ügy volt, amit viszont Michael C. Hall és Jimmy Smith parádés játéka egyszerűen megfojtott. Fajsúlytalan volt az egész, egyszerűen nem illett bele Dexter komor világába. Szerencsére némi öniróniát sikerült az íróknak becsempészni, elvégre a testületet folyamatosan szapulták, hogy még egy ilyen gagyi üggyel sem bírnak el. A logikátlan húzások és a kapkodó mentalitás aztán itt is rányomta magát a fináléra, ami inkább szólt Dexter házasságáról, mint a gyilkos szálak elvarrásáról.

Az évad nagy erénye viszont mindenképpen a karakterábrázolásokban keresendő, amit okosan majdhogynem a teljes szereplőgárdára sikerült többé kevésbé kiterjeszteni. Rita a terhesség révén végre valamivel komolyabb szerephez jutott, ami nem egyszer csillogtatta meg Julie Benz eyecandy mivoltát is. A csapatot is elég rendesen érintették belső változások, elvégre Masuka elkezdett magára találni, Batistat sikerült kihúzni az önpusztítás medréből és előbb őrmester lett, majd később nőt szerez magának, LaGuerta is megtalálja lelki társát, míg Morgan új társa módszereivel és múltjával hadakozik és közben megint szerelmes lesz egy spiclibe, ami könnyedén a karrierjébe kerülhet.

A remek mellékszálakat természetesen tökéletes casting tette emlékezetessé, ahol mindenképpen ki kell emelni Desmond Harrington (Dragnet, Gossip Girl) karakterét, aki szemlátomást a távozó Doakes-ot hivatott pótolni a bad ass faktorban.  A másik remek casting Anne Ramsay volt Ellen Wolf szerepében, aki Miguel Prado nemezise lett és egyben LaGuerta nagy barátja. Én végig éreztem némi szexuális felhangot, de végül is a készítők sajnos igen óvatosan bántak a karakterével. Ugyanez igaz Jason Manuel Olazabal karakterére is, aki a dühöngő bika mellett vihette volna mára is.

Summa summára is végül megint csak egy kellemes évadot kaptunk, ami persze nem nőtt fel a kult 1.-höz, de tökéletesen megfér a 2. mellett. Tudjuk be ezt egyfajta kísérletezésnek, aminek hála többet megtudhattunk Dexter érzelmeiről is, amit ugye az első 2 évadban elég rendesen elnyomtak. Másrészről meg sikerült felvetni olyan átíveléseket, amik lassan előrevetítik a sanyarú finálét is. Debra előbb vagy utóbb ugye eljut Harry titkos szeretőjéhez, és akkor kiborul a bili elég rendesen.

This entry has a rating of 4

Kommentáld!

Dexter: Early Cuts

 
Beküldte: RaulReal 2009 October 28, 9:37-kor a(z) Dexter témába.

Megkezdődött tehát az Early Cuts című websorozat, mely a méltán híres Dexter előzményeit meséli el, két perces részekben. Az első két fejezet már elérhető a rajongók és érdeklődők számára. Számos ember hivatkozik arra, hogy nincs ideje sorozatok tucatját hétről-hétre figyelemmel kísérni, azonban ebben az esetben az időhiány nem lehet mentség.

dexter-early-cuts-006[1]

A szabadidejében vadászattal foglalkozó nyomozó első delikvense egy háborús bűnös, akit Dexter a saját módszereivel fog jobb belátásra bírni. Ezt természetesen még nem láthattuk, azonban a sorozat epizódjait és cselekményét tekintve több, mint valószínű. A Showtime igen meglepő módszerhez nyúlt, hiszen az animált részek igen hasonlítanak képregényre. Ezeket az okokat tekintve tehát kijelenthetjük, kár, hogy a Jericho annak idején nem folytatódott webes formátumban, azonban reménykeltő az Early Cuts, így számíthatunk arra, hogy később más televíziós társaság is követi a Showtime példáját. (Az alábbi képre kattintva az első két fejezet pár másodperces várakozás után remélhetőleg megtekinthető.)

dex-earlycuts

This entry has a rating of 3.5

Kommentáld!

Dexter – Season 2

 
Beküldte: tess 2009 January 29, 17:19-kor a(z) Dexter témába.

Premier: 2007/9/30
Finálé: 2007/12/16
Részek: 12. részes a 2. évad
Csatorna: Showtime
Idehaza: Viasat 3

2006-ban a Showtime bedobta a vízbe a Dexter-t és akkorát dobbantott, hogy beleremeget a világ. Hirtelen mindenki előtt tiszta sor lett, hogy ha minőségi sorozatot akar nézni, akkor bizony a kábeles adókon kell keresgélni. Ebből következőleg az HBO elvesztette sokáig tartó egyeduralmát, amit érzésem szerint most a Showtime fog birtokolni egy darabig. Ebben mondjuk nem csak a Dexter a ludas, hisz a csatornának van még pár remek sorozata, de minden kétséget kizáróan ez az, ami eladja az egészet.

Az 1. évad ugye roppant mód feszültre és drasztikusan véresre sikeredett, meg persze lezárta. Utóbbinak szerintem sokan örültek, mivel kimaradt a fél éves anyázás és koplalás, de másrészről az írók ezzel a saját fejükre húzták a vizes lepedőt. A 2. évadot ugyanis újra fel kell vezetni, újra érdekessé kell tenni méghozzá minél gyorsabban. Ezt abban látták, ha Dexter eddigi munkáit leleplezik és ezzel egy új gyilkost adnak a köztudatnak.

Ebből értetődően Dexter élete hirtelen romokban hever, már közel sem olyan, mint rég volt. A folyamatos leépítésnek, magyarázkodásnak és menekülésnek hála a készítők szép fokozatosan elérték, hogy Dexter karaktere fejlődjön, méghozzá nem is gyengét. Közismert tény, hogy egyszer mindenki elbukik, de utána néha fel is emelkedik. Nos, a 2. évad is eköré építkezik, még ha ezt elsőre nem is látjuk tisztán. Dexter magánéletének, munkájának és „hobbijának” a teljes leamortizálása ugyanis egy megtervezett kirakós, ami végül egy remek karakterfejlődésben csúcsosodik ki. 

Bár ehhez kellettek olyan karakterek is, mint Doakes, aki Dexter nagy ellenfele lesz az évad folyamán. Kettejük játéka roppant szórakoztató és egyben feszült is, főleg a végére. A készítők már jóval a finálé előtt összeengedik a sorozat talán két legnagyobb karakterét. Mondani sem kell a feszültség az egekben, az írók meg a sarokban. Könnyen lehet ugyanis, hogy ezzel a lépéssel cápát ugrottak, de mekkorát… 

Nincs új évad, új karakterek nélkül, melyek most tényleg üdítőn hatottak. Lila tökéletes választás volt a szexis dög szerepére, aki hamarosan Dexter szeretője is lett. Végig ott volt benne a titokzatosság és a romlottság, amit sajnos nem teljesen jól használtak ki a készítők. Mármint a szexis dög részével nem volt probléma, de a romlottsággal már annál inkább. Én végig abban bíztam, hogy Dexter valami társat kap, erre a végére benyomták ezt a féltékeny picsás szálat. Most ez minek kellett? De legalább a szexuális fülledtség remek volt, bár ebben leginkább Jamie Murray testi adottságai vitték a prímet.

A másik remek újonc Lundy ügynök volt, aki Dexter fő ellenségének ígérkezett, aztán gyorsan kiderült, hogy nem az. Kemény és markáns karakter volt, de szemlátomást nem ellenfélnek való, hisz annak ott volt Doakes. Helyette inkább Debra fő lelki támasza lett, amivel igaz némi romantika is került az évadba, de a lényeg mégsem ez volt. Sokkal inkább Debra brutális karakterfejlődése. Én az első 3 rész után azt hittem, valami hisztis picsa lesz végig, de nem így történt. Hihetetlenül megerősödött a karaktere, szöges ellentéte az 1. évadban látottéval. 

Az évad tehát végig a karakterfejlődésre ment rá, ami dicséretes, de sajnos, mint mindennek, ennek is komoly ára volt. Kezdjük azzal, hogy az 1. évadban látott komor hangulat szinte teljesen eltűnt. Helyette sokkal inkább a téboly és a szétszórtság uralkodott. Persze ezt a történet is megkívánta, de hát akkor is. Dexter legfőbb erény a precízség volt meg persze a ridegség. Na, most ennek hirtelen vége. Michael C. Hall hiába játszott remekül, de sajnos már nem annyira hiteles, mint anno. A folytonos paranoia aztán meg is tette a hatását, mivel szép lassan kezdett ellaposodni a történet. Azt mondjuk, tegyük hozzá, hogy Dexter szinten, mivel ilyen feszített tempónak elég sok sorozat örülne.  Az évad végig valami döbbenetes csattanórét kiáltott, ami persze nem jött. Jó persze volt sokkolás Doakes halála, Harry kis titkai meg még egy pár, de ez koránt sem volt elég. A finálét is roppant korán zártak az utójáték meg inkább csak szárnycsapkodás volt, mint repülés.

Az évad legnagyobb problémája tehát a túl sok ígéretes, a feszített tempó, ami végül nem hozza azt a sokkolást, amit az 1. évad. A készítők tehát most adtak is, de el is vettek sajnos. Adtak egy remek 12 részes karakterfejlődést, ami tényleg grandiózus volt. Ellenben elvették az egésznek az ízét, nincs hirtelen sokkolás, anyázás, körömrágás és persze kényszeres gyilkolászás. Olyan, mintha az egész kezdene szép lassan felhígulni.

Hova tovább, kérdezhetjük, mivel az évadnak vége. Az új karakterek eltűntek, a régiek meg szintet léptek. Ismét ott vagyunk ahol elkezdtük, vagy még lejjebb. Doaks nélkül már nem lesz minden a régi, meg istenigazából Harry sem tud már sok újat mutatni. Nincs, mese új arcok kellenek, új áldozatok és egy új struktúra. Mert ez még egy darabig eladható, de hosszútávon semmiképp sem tartható. Részemről egy rebootra gondolok, mivel Dexnek új trófeás doboza lett, új szabályai és persze már többé nem tanítvány, hanem egy mester.

Részemről az évad alulteljesített, méghozzá nem is kicsit. Ez minőségileg piszok messze van az 1. évadhoz, de azért ez a karakterfejlődés tényleg szép munka. Ezek után ott vagyok, ahol a part szakad, mivel a 4-esnél jobb, de a kivallótól meg rohadt messze van. Fél pontot meg nem igazán lehet adni egy évadra, így marad csak a 4-es. Majd a folytatás remélhetőleg jobb lesz!

This entry has a rating of 4

Kommentáld!

Dexter – 2.03 – An Inconvenient Lie

 
Beküldte: tess 2008 November 29, 15:51-kor a(z) Dexter témába.

Premier: 2007/10/14
Írta: Melissa Rosenberg
Rendezte: Tony Goldwyn

Masuka-nak hála Dexter bekerül a Bay Harbour-i mészáros után nyomozó csapatba. Debra viszont pont ki szeretne szállni belőle, de Ludy ügynök nyomására mégis marad. Rita válaszút elé állítja Dextert: vagy elmegy egy elvonóra vagy búcsút mondhat neki és a családnak. Ráadásul Dox végig Dexter nyomában lohol még mindig…

Megjegyzés: A sorozat most pont ott van, ahol nagyon nem akartam és ez bosszant. Így próbáljon meg szubjekív lenni az ember. Nekem a Dexterben eddig az volt a vonzó, hogy egy érzelmek nélküli racionális embert kaptunk, aki hobbi szinten gyilkolja az embereket. Volt benne egyfajta morbid elegancia, amit szép lassan a készítők teljesen kiirtanak belőle. Hősünk ugyanis kezd egyre emberibb lenni, kezdenek előtörni belőle az érzelmek. És hát ez pont annyira vonzó, mint amennyire visszataszító is.

Emellett kezdenek előjönni a klisék is sajnos. A készítők ugyanis pont most lőtték el a nagy csattanót, amit mindenki tudott, de szerintem mindenki reménykedett benne, hogy ne következzen be. Bizony, Debra kezdi szép lassan leleplezni Dextert! Gondolom a készítők itt egy jókora iróniát próbáltak a történetbe csempészni, de szerintem nem jártak sikerrel. Nézőpont kérdése persze.

És ha már nézőpont, akkor ott van a fináléban Dox, aki igaz hogy piszok idegesítő volt, de azért ennyire primitíven mégse kellett volna leszerelni. Vagy ez is csak egy beetetés lenne? Mindegy, annyi viszont szent, hogy az ú csaj Lila kegyetlen dögös és tuti valami nem stimmel vele. Csak nehogy nekem behozzák ide grátiszba a tipikus féltékenységi szálat Rita-val, vagy egy esetleges szerelmi háromszöget. Amúgy meg a csajnak igazán adhatnának néha egy másik melltartót, ugyanis az összes jelenetben az a rózsaszín volt rajta. És itt van a probléma! Ha már feltűnnek az ilyen apróságok, akkor minden bizonnyal nem köt le a történet sem. Ergo kezd unalmas lenni a sztori. Na ez az 1. évadban sose fordult elő, pedig kétszer néztem meg.

This entry has a rating of 3

Kommentáld!

Dexter – 2.02 – Waiting to Exhale

 
Beküldte: tess 2008 November 29, 14:33-kor a(z) Dexter témába.

Premier: 2007/10/7
Írta: Clyde Phillips
Rendezte: Marcos Siega

Rita teljesen maga alatt van Paul halála miatt és ez kihat a kapcsolatára is Dexter-rel. Eközben Dexter próbál újra a régi lenni, vagyis eltakarítani a város szemetét némi gyilkossággal fűszerezve. Morgan is kezdi felvenni a mindennapok ritmusát, de ez egyelőre még igen csak nehezen megy. Az őrsre közben megérkezik az FBI embere, akit a Bay Harbour-i mészáros felkutatására küldtek…

Megjegyzés: Nem tudom mennyire volt tudatos a forgatókönyvírók részéről a rész eleji Dexter monológ, de mindenképen kellett. Sőt egy az egyben be is talált. Jó tudni, hogy ők is hiányolják a régi Dextert, aki precíz volt és persze rendszerető. Egyébként mintha Dexter kezdene újra magára találni, legalábbis én ezt vettem észre. Vagy ezt akarom észrevenni? Ani szent, hogy a karakterfejlődésre senkinek sem lehet panasza. Főleg hogy nem egy szereplőnél radikálisan feltűnő a jelenség.

Más, sajna kezd körvonalazódni az átívelő szál is, ami úgy fest, hogy Dexter gyilkosságai lesznek. Ennek én annyira nem örülök, de azért mindenképpen kíváncsian várom. Én valahogy korainak tartom ezt a történetet, de hát üsse kő. Nem hiszem, hogy nagy csalódás lenne, főleg mert Keith Carradine tényleg remek ellenfél lehet. A pali egyelőre igen karakteresnek tűnik, aztán persze majd kiderül idővel…Anno az új hadnagyról is ezt hittem aztán koppantam is szépen.

Summa summára a sorozat még mindig építkezik. Szép lassan felállítják az alapokat, aztán jöhet a durvulás. Ezzel mondjuk nincs is semmi gond, de a tempóval annál inkább. Hol van az 1. évadban látott dömping emberek?!

This entry has a rating of 3

Kommentáld!
Következő oldal »

free web stats