Jól olvassátok az epizód címet. Hálaadás epizódot kaptunk az Hősökből. Ugyebár múlt héten volt Amerikában (ott biztos, annyira nem vágom, hogy hol-mi, de ha valakit érdekel, akkor olvasson wikipédiát, mondjuk), ezért a nézőket meglepték egy olyan sztorival, amelybe belefoglalták az ünnepet. Hogyan sikerült? Folytatom is spoileresen.

Az a harci helyzet, hogy már megint (!) felemás sztorit kaptunk. Hiába csempészték bele Sylar-Nathan harcát, valahogy cseppet se indította be a fantáziámat. (A lenti idézet, persze hozzákapcsolódik, mert ezen egy jót mosolyogtam.) Kezd humor tárgya lenni Sylar, mert vicc, hogy semmit se tud kezdeni magával. Már-már felcsillant egy szikra, de aztán a készítők még csirájában elnyomták. Sajnos! Ez öreghiba volt! Miért kell ennyire kötni az ebet a karóhoz? Oké, elrendelték a fejesek az egyik főszereplőnek a kinyírását, ehhez képest még mindenki jelen van. Nehogy már ne tudjanak megszabadulni VÉGLEG az egyiktől. Komolyan. Ez szánalmas!
Szintén szánalmas volt ez a Hálaadás epizód, aminek semmi értelmét nem láttam Mr. Bennett részéről. Egybe rendelte a családját, jó pofiznak, vitatkoznak, aztán a leányzó anyuci új pasija előtt felvágja az ereit, aki egyből kiüti magát. Anyám! Ez az első évadban elment volna, dehogy ugyanazt a poént süssék el újra és újra az gáz!
És mit kezdenek Hiro-Samuel részével. Hát róla se tudok sok pozitívumot mondani, mert szintén haldoklik a történet vonal, melybe állandóan: „Mond meg, hogy hova és merre rejtetted el Charlie-t” monológ megy össze-vissza. Mit akarnak kihozni belőle? Minden gonoszos rész hanyatlik. Ezzel a Hálaadással csak elcseszték (bocsi!) az eddig felépített történetvonalat. Kaptunk egyértelmű válaszokat a múltból, de ezzel ki lehet törölni a hátsónkat. Mérges vagyok. Remélem a mai epizód jobbat hoz.
Premier: 2009/11/23
Írta: Adam Armus, Kay Foster
Rendezte: Seith Mann
Nézettség: 7.27 millió (2.3, #11)
Premier: 2009/11/23
Írta: Adam Armus, Kay Foster
Rendezte: Seith Mann
Nézettség: 7.27 millió (2.3, #11)