Nagy hatással volt ránk annak idején ennek a családi drámának a pilotja, hiszen az AXN jóvoltából premier előtt tekinthettük meg a széria első részét, és úgy tűnt, hogy jó lóra tett ezzel a magyar csatorna. A véleményünk továbbra sem változott, ám azt be kell vallanunk, hogy a felvezetéshez képest rengeteget változott a sorozat hangvétele, ugyanis a kezdetben tapasztalható életvidám, sok helyen humoros stílust felváltotta egy depresszívebb, sokkal több gondterhelt mondanivalót magában hordozó gondolatvilág és problémákkal telitűzdelt életszemlélet, ami bebizonyítja, hogy nem fog ez a beilleszkedős “na én akkor most függetlenítem magam” ötlet olyan könnyedén megvalósulni.
Mígnem – ha szerencsénk van – néhány évadnyi megpróbáltatás után elérik vagy a megváltást, vagy kapunk egy erősen életszagú, realista befejezést. Ugyanis be kell vallanunk, hogy az első 40 perc után senki se gondolta volna, hogy mami levágatja a haját, a szende Lux pedig végigcsászkálja a fél várost, eközben pedig még olyan dolgokra is fény derül, mint hogy korántsem egyedül tervezte a függetlenedést, ugyanis a hozzá hasonló személyiségek mögött mindig áll néhány hangadó, akik próbálnak mindenkit magukkal rántani. No persze az éremnek mindig két oldala van, így lehet őket sajnálni is, ha akarjuk – sőt kell is – hiszen a Life Unexpected elég komolyan rátévedt a drámai vonalra.
Amint a cím is mutathatja, a lakáskeresés áll az epizód középpontjában, így főhősnőnknek választania kell, hogy hol akarja tovább tengetni az életét. Egyrészt ugye ott van anyja, aki még mindig képtelen bárkit is két méternél közelebb engedni magához, apja továbbra is leginkább vedeléssel tölti el az idejét, amely hétszer 24 órát jelent általában. Nehéz helyzetben van tehát Lux, a problémát pedig, mint az életben általában, nem fogja más megoldani helyette, így mi sem tehetünk mást, minthogy kezünket morzsolgatva, egy-két poénon derülve várjuk a cselekmény folyását, de természetesen mivel családi drámáról beszélünk, mindannyian tudjuk, hogy a végső megoldás igen messze van még.
Nehéz lenne megmondani, hogy a történések milyen irányvonalat vesznek fel a későbbiekben, hiszen az eddig látott két epizód egészen eltérő stílust képviselve lophatta be magát a szívünkbe, így csupán csak reménykedhetünk, hogy a készítők képesek lesznek eltalálni azt a bizonyos arany középutat, ami szükséges ahhoz, hogy egy ilyen stílussal operáló szériát sikeresen folytassanak, akár több éven keresztül. Hangsúlyoznunk kell persze, hogy a CW nagyon jó lóra tett a LUX ötletének kidolgozásakor, ugyanis a kihalófélben lévő stílus komoly veszélyben van, mivel a sci-fi és kalandsorozatoknak se szeri, se száma, míg az igazán jó és ütős drámákat hanyagolják sajnos az amerikai csatornák és aki igazán színvonalas nyavajgást szeretne nézni, inkább a filmes világ háza táján kell keresgélnie. Talán a CW újonca lehet a megoldás erre.
Le kell szögeznünk persze mindezek tükrében, hogy a Life Unexpected nem valamiféle megváltó, azonban fogyasztható szinte minden ember számára, akiben lakozik némi empátia, és ha esetleg volt is már ilyen helyzetben, az még inkább segítheti a történésekkel való azonosulást. Így a fent említettek és látottak tükrében a második epizódra egy 8/10-et osztok ki, mert sajnos kissé eltértek a pilotban látott irányvonaltól, azonban korántsem szükséges leírni a szériát, mert több mint tíz rész van még hátra plusz az esetleges ráadás, és mivel – mint többször is említettem már – haldokló stílusról beszélünk, nagy szükség van az e féle szószólókra, mint a CW sorozata.
