A Hacktion-nél lehet kicsit magasra tettem a mércét a pilotkor. Fonyódi Tibor még se okozott akkora csalódást. Ami tetszett a Géniuszban, az jelen van. Noha a Tűzvonalban még mindig távol áll tőlem, lehet utólag mégis pótolni kellene, persze csak akkor, ha hasonló minőséget nyújtottak. (Ezt majd Ti leírjátok kommentekbe.) 4 részen vagyunk túl. Mindenki dönthet a sorsa illetően. Én maradok, amit már az elején kihangsúlyoznék, mert kellemesen csalódtam. Tényleg! Még informatikus szemmel is vannak rációk a megnyilvánulásaikban, de ne rohanjunk ennyire előre.
Amit a pilotnál leírtam, azt most is teljesen komolyan gondolom. Fonyódiék beledobtak minket a mélyvízbe. A kezdést botrányosan gyengének vélem még mindig, hiába győztek meg utólag, hogy érdemes lesz időt szentelni rá. Az 1×02 hozta a változást, a fellendülést és igazából ekkor körvonalazódott ki, hogy a formátum nem epizodikus, hanem szerializált lesz. Oké, erre behúzom egy strigulát, mert ha minden epizódjában egy hackert kapcsolnának le, akkor egy egész infós világ háborodna fel. És ezt komolyan mondom. (Hobbi szinten magam is foglalkozom védelmi rések felfedezésén és kihasználásán. Pl.: lehet úgy is torrentezni, hogyha a proxy megfogja, de manapság ez se nagy was ist das; no meg az egyes oldalakról való videó „eltulajdonítás”, mint pl: Fox.com-ról.)
A folytatás velejárója, hogy a karaktereket jobban megismerik a nézők, ami azért is lesz fontos, mert amit a kezdésben elénk tálaltak az csak az előétel volt, ahol még senki sem mutatta meg a foga fehérjét. Nézzük a pozitívumokat, amikkel sikerült maguk mellé állítaniuk. Nekem speciel Deamon átívelő története, és csavaros monológsorozatai jelentették a felüdülést. Nem leszek ezzel egyedül. Megszerettette magát a nézőkkel azzal, hogy közvetlenül és okosan, ám szerényen intézte dolgát, mint egy profi hacker, aki tudását első sorban arra használja, hogy felhívja az illetékesek figyelmét a jelenlévő galiba forrásokra. Adja a jó tippeket, hogyan is kereshetnénk – igaz csalás, de azonbelül is a zseniálisabb faja módon – pár fölös milliót úgy, hogy csak az ujjainkat mozgatjuk megérte. (Persze ezek a rések manapság nem játszhatóak meg, vagy mégis?!)
Az a baj a Hacktion-nel, hogy amikor kezdene jó irányba elmenni, akkor elrontják. Hol a sztorinak a hülye vonalával. Hol pedig az idegesítő karakterekkel, amelyekből valljuk be: van szép számmal. Kire legyünk büszkék: Oroszlán Szonjára, aki próbál az IVO fejese lenni? Vagy esetleg a dugó partnerére, akiből két rész alatt sikerült kiábrándulnom, mert kb. átment pszichopatába, akinek a fasza tele van, mert nem kapta meg a vezetői pozíciót. Vagy az IT részlegen dolgozó fiatal, állandóan telefonálgató kis idiótára, aki olyan adatokat töröl a rendszerből, amiket nem kéne? – Egyikükre se, mert van nekik egy Deamon-unk, aki hozza azt a színvonalat, amit megkövetelne egy sorozatfüggő. Sajnos ilyen téren a Haktion még mindig meg-megbicsaklik, a kérdés, hogy fel tud-e állni minden alkalommal, vagy egyszer tényleg padlót fog-e.
Nézzük kicsit infós szemmel. Mennyi ráció van abban, amit látunk a képernyőn. Feszegetik néha a határokat elég rendesen. Gondoljunk csak egy támadásra, ami a kínaiak okoznak az egyik epizódban, vagy arra, amikor Deamon alá odatolnak egy gépet és mutassa meg: mit is tud valójában. Utóbbi még jobb is lehetett volna, ha a készítők elengedik a fantáziájukat, pl.: úgy, hogy az IVO saját rabjává tette volna a csapatot, ami valljuk be jobban mutatott volna, mint az, hogy megnézi saját magát a kamerában. A másik dolog, hogy sose látni azt a fránya parancssort, csak azt, hogy fut 3-4 ablak, amin történik valami, kb. mint ha kernelt csomagolnának ki és telepítenének. Harmad részt, állandóan nyomkodják a szerencsétlen billentyűt, de szerintem sose történik adatbevitel. Egeret viszont ritkán használnak, ami pozitívum, mert ilyen felületre nem is nagyon kell.
Aknakereső rulíz
Az akció stílus mellett fel-feltűnik egy kicsi humor is. Kell bele, főleg ha ilyen színvonalas módon szállítják. Az 1×03-nál sikerült elérniük, hogy hangosan felröhögjek. Melyik jelenettel? Tess twitteren meg tippelte, majdnem el is találta. „Az oroszok a parton vannak” – előtti poénkodással, akit érdekel az lesse meg. Kb. egy Gálvölgyi show-ra emlékeztetett az egész, de jól mutatott benne. Az ilyen aprócska pillanatok, jelenetek lágyították meg a szívem.
Térjünk zavarosabb vizekre. A történet teljes egészében hullámhegyre-hullámvölgyre emlékeztet. Van, hogy padlót fognak, van hogy a fellegekbe járnak. Mint azt kitalálhattátok, az 1×01-nél érték el a völgyet, amikor a kaszán is elgondolkodtam, aztán az 1×02-03-nál kezdtek jó útra térni. Utóbbinál ki is osztottam volna simán egy komolyabb pontszámot, mert megérdemelték. Deamon képlicitálós és IVO hakkelős jelenetei vittek mindent. Emellett kezdett összeállni a kép, hogy mit akarnak kihozni. Tipikusan a kishal effektus jelentkezett. Nem foglalkoznak vele annyira, mint a nagyokkal, de mégis szemmel tartják, mert előnyükre válhat. Az átívelő szál felépítése és stílusvilága adja magát: tetszik. Az oroszok kellettek ide, és rendet hoztak. Mind a testőröknek, mind a „főbossnak”, mind pedig az operátornak megvan az a stílusa, amiért egyszerűen imádjuk, nemúgy, mint a főszereplők 90%-nak…
Ami zavarhatja a nézőt, az a termékelhelyezések sokasága, amiből szép számmal kapunk. Hát igen, itt jön elő az, hogy kiadta a legtöbb támogatást a projekt megvalósulásához. Engem kicsit idegesít, hogy mindenkinek iPhone-ja van és úgy mutogatják, mint ha az lenne az istencsászár telefon. (Ebből leszűrhettétek, mit gondolok a felhasználóiról.) A támogatót hadd ne nevezzem nevén, de ha már Apple kereskedés, akkor inkább Handráséknak jobban örültem volna. Pláne, ha special guest star-ként feltűnt volna. (Stílusával, igényességével csak emelni tudná a sorozatot. Szerintem, még így is bevállalná, az már egy másik dolog, hogy ez sose fog megvalósulni.) A legdurvább Alma reklám – ami vagy az volt, vagy nem –, amikor a csávesz beleharapott az almába és letette az asztalra. (Felröhögtem szintén a primitív kreativitáson – ami tetszett, teszem hozzá.)
A reklám helye
Az 1×04-es rész viszont a felépített “kártyavár” nagyobbik felét összedöntötte. Sajnos, pedig ha 3 rész után kellett volna döntenem, akkor simán, gondolkodás nélkül rávágom a persze, hogy igent. Így is folytatom, csak hát csalódottan. A kedvenc karakterem, aki miatt leültem, az átment átlagosba. Spoilerezés szempontjából nem taglalnám, de egyszemélyes hadseregként jobban tudtam értékelni a megmozdulásait.
Hm. Mit várjuk a folytatástól? Jöhetne pár különleges vendégszereplő, akik cameozhatnának, vagy valami kisebb szerepkörben adhatnák a pluszpontokat. Vegyük csak példáként a 3. epizódot, ahol a testőröktől majd behaltam, annyira meg voltam elégedve az alakításukkal, s teszem hozzá, ne gondoljatok semmi nagyra, csak annyira, hogy az IQ-szintjüket lecsökkentették. Ugye az oroszok mellett ott van a magánéleti átívelő családi szál Szonja részéről, ami teljesen hidegen hagy, viszont van egy olyan érzésem, a folytatásban elég sűrűn fognak vele foglalkozni. Jah, és ha már ruszkikat felemlegettük, akkor egy másik jókérdés a „technikájuk” elhárítása az évadvégén történik-e vagy a felétől újat kapunk-e.
Van jócskán kérdés a levegőben. A Hacktion második évadjának berendelésén jelenpillanatban még nem örülnék. Jobb az, ha a készítők egy évadra terveznek és faszán összekapják magukat. Úgy a fejükbe szállna az elismerés, és lehet mindez a színvonal rovására menne. A főszereplők többségével nem vagyok megelégedve. Két színésszel a kezdők közül igen. Az egyik Dunai Tamás, aki tökéletes a boss szerepére: néha rejtélyes, néha jókedvű, ergo sokarcú; a másik pedig Vajk Szente, aka. Deamon – szerintem nem kell részleteznem. Összességében még mindig nem tudom hovatenni a Hacktion-t. Lehet, hogy a végére megszeretem, vagy felhúznak. Meglátjuk, annyi biztos, hogy maradok a folytatásra, mert kíváncsi vagyok.
Utószó: Végre egy olyan sorozat, ahol az infósok a gépek előtt ülnek, míg a felderítők a terepszemlével foglalkoznak. Tehát nem univerzálisak a karakterek.
