A CW a Smallville távozása óta igen csak nagy trágyába tenyerelt, elvégre csak nem jön össze a megfelelő DC pótlék a kisképernyőre. A fejesek aztán végül az idehaza kevésbé ismert Arrow mellett tették le a voksukat, de persze a neves készítői gárda is sokat nyomhatott a latba. A végeredmény viszont hype ide vagy oda csapnivalóra sikeredett, de szemlátomás ez keveseket érdekel, elvégre majdnem mindenki körbeajnározta már a pilotot. Ezek után itt az ideje egy anti-kritikának is, elvégre az Arrow pilotja beillene egy állatorvosi lónak is a szakkönyvekbe!

A történet Oliver Queen-ről alias Arrow-ról szól, aki egy hajótörés következtében 5 évre egy lakatlan szigetre kerül. Purgatóriumból való szabadulása után természetesen visszatér a nagyvárosba és csuklyás igazságosztóként kezdi beteljesíteni apja végakaratát, miszerint szeretett városukat meg kell szabadítani a bűnözés mindennemű fertőjétől. Olálá, újabb comic geek synopsis, ami így elsőre animációs sorozat szinten még működne is.
Greg Berlanti (Political Animals, Brothers & Sisters, Eli Stone, Everwood) tagadhatatlanul nagy név a tv-s szakmában, de geek közegben már rég elásta magát a Green Lantern filmes adaptációjával. Erre a cseppet sem impozáns címre pedig az Arrow-val tette fel stílusosan az i-re a pontot, merthogy a pilot több volt, mint borzalmas. Zanzásítva egy modernkori Robin Hood história, ami nyomokban képregényes felütéseket is tartalmaz. A beharangozott fanfavorit mentalitástól édes messze van. A script csapnivalóan felületes és teátrális, mindezek mellett csak úgy hemzseg az ezeréves kliséktől. 2012-ben egy ennyire gyenge koncepcióval házalni hát… kell hozzá bőr na. Még a 10 éves Smallville pilotja is jobb ennél basszus! Ráadásul jelenleg nagyon úgy fest egy újabb revenge of the week felállású sorozattal lesz dolgunk. Fű alatt tényleg begyűrűzött a Revenge sikere? Erős rejtély központúság, rengeteg hevenyészve elszórt flashback töredékkel, ami egyelőre totálisan funkciótlan.

Karakterárnyalásról meg ne is tessék álmodozni! Rengeteg a karakter, de többségük persze a papírmasé posztot erősíti. Emellett egyszerűen lerí róluk a butaság és a sületlenség, tisztára mintha a ’90-es éveket idéznék. És persze egytől egyig túlkorosak és antipatikusak. Szóval hiába a sok ismerős tv-s arc, ha kivétel nélkül alulteljesítették saját magukat. Stephen Amell (Heartland, Private Practice, Hung) csapnivaló Arrow, a színészi kvalitásait meg a zaciban vette. Ennyire faarcú és bárgyú tekintetű faszival ritkán áld meg minket a szakma. Bárcsak lett volna az a pénz, amiért a Smallville-es Justin Hartley-t átcsábították volna ide. Katie Cassidy (Supernatural, Gossip Girl, Melrose Place, Harper’s Island) ugyanolyan unalmas és sótlan, mint az eddigi sorozataiban, ellenben eyecandy arra meg mindig szűkség van. Talán még Paul Blackthorne (River, The Gates, The Dresden Files) volt az, aki viszonylag hiteles tudott maradni karakter szinten, pedig aztán ő sem az Emmy-re gyúr. Ha valakit mégis ki kellene emelenem az Willa Holland (Gossip Girl, The O.C.) lenne, elvégre az ő játékán, ha felületesen is, de lehetett érezni valamit, a többiekén abszolút semmit.
És ha nem lenne még elég az osztásból, akkor sajnos a pilot mágus David Nutter-t is alaposan meg kell dorgálni. Tudjátok ő az a rendező, aki ’95-től 18 pilotból 17 berendelt sorozatot gyártott. Kimagasló a mérlege, de a kezdeti hanyatlás már tetten érhető nála is. Nutter Berlanti-hoz hasonlóan borzalmas fércmunkát végzett, a vizuál csapnivaló, jobbára olcsó CGI folyik mindenből. A harsány színvilág pedig abszolút nem társul a körítéssel, nincs eyecandy vonal és a zenei alap is hibádzik. Feszültségkezelés nuku?!
Úgy összességében minden hiányzik, de legfőképpen az a koherens erő, ami összetartaná az egész sorozatot. A végeredmény így szimplán széthullik, a felületességtől ez pedig aligha hozza elő az emberből a fanboyt.