A kezdés se volt túl erős (tess szerint – 3/5; Kanyecc szerint – 3/5), de a folytatás se lett az. A Zero Hour-t a rejtély és a mögöttes sztori teszi jóvá, azonban a kibontása nem nagyon sikerült az elmúlt két részben. Még nagyon az elején járunk – vethetném fel, de pont azon agyaltam, hogyha nem lenne a rejtélyes-misztikus náci történet a háttérben, akkor már a pilot után elkaszáltam volna Antohny „Dr. Greene” Edwards sorozatát, mert ritka nagy érdektelenség övezi. Sajnos a „Face” című résznél se találták el az arányokat.

Számomra a legnagyobb probléma az, hogy el vagyok veszve, mint a főhősünk. Kétségbeesetten próbálom megérteni az éppen felszínre került rejtély kifejtést: mi-miért történik, mik az órák jelentése – összességében felfogni azt, amit már tudnunk kéne, de nem megy. Lehet túlságosan lestrapált vagyok, esetleg túl magas mindez az én intelligenciámhoz, így csak remélni tudom, hogy a végén összeáll minden, mint a Motive-nél, és a végén csak annyit mondok: ez kurva jó volt. Bár csak tartanánk itt. Talán majd a heti epizódnál.
Hogy ne csak szidjam… A pilotnál pozitívumnak a két (háttérbe szorított) kutató fiatalságot tartottam. Most őket se érzem a legmeggyőzőbbnek, azonban az FBI-os csajszi pálfordulása elégedettséggel töltött el. (Testén a különféle nyelven írt tetkók kicsit a The Following-ra emlékeztetett.) Végre látok egy aprócska szikrát, hogy lehet belőle jó karakter. A másik tény, amivel már a kezdetekben is számoltunk az az utazgatás. Most Indiába vittek el a készítők. A helyre húzott történeté elég jó kárpótlás, illetve eléggé elgondolkodtat azon, hogy mikor is kéne abbahagynom a nézését, mert ha ezt vesszük alapul, akkor a finálékor.

Alapesetben a The River-re emlékeztet a Zero Hour-höz való viszonyom. Mondjuk ott jobban átjött minden. Sokkal élvezetesebb részeket kaptunk. Nem volt baj a fonál elvesztésével. Maga a sztorival nincs problémám, inkább csak az elcsépelt Dr. Greene-nel, aki fut kedvese után. Valóéletben lehet ugyanezt tenném, de nem ugyanilyen tempóban.
13 epizódból kettő letudva. Van idejük, nem azt mondom, hogy nincs, de két rész alapján, ha a nácik nem dugnák bele az orrukat a történetbe, akkor kedvem lenne elkaszálni, így viszont nem szabad. Csak remélni tudom, hogy a mélypontot elértük és innen csak felfelé vezet az út. Az operatőri munkára nincs panaszom. Az indiai negyedet nagyon jól benépesítették, illetve ahogy játszottak a fényekkel a sötét sikátorokban az maga volt a tökély. Az a bajom, hogy az írókon fog elcsúszni minden, mert Antonny a Vészhelyzetben is maradandót alkotott. Itt se lehetetlen, csak hát még messze az évad fele, amikor már azt mondjuk, hogy megérte maradni.
És persze teljes mértékben megértem azokat, akik most megköszönik Paul T. Scheuring munkáját és váltanak.