Roppant erős krimi évaddal lepte meg a műfaj szerelmeseit a brit szigetország, ami mondhatni futószalagon termeli a kisvárosi ügyeket. Azonban a tömeggyártás és annak minden hátulütője itt sem maradhatott el, melyre talán pont a Shetland lehet az elrettentő példa. A 2*40 perces sorozat (kvázi tv film inkább) alapját Ann Cleeves regényciklusa adta, ami ugyan sokak szerint tökéletes adaptáció, ám a mostanság roppant erős versenyszférában mégis csak könnyedén alulmarad.
A helyszín a kissé belterjes, ám de festői szépségű Shetland-szigetek, ahol a szigetlakók nyugalmát egy helybéli idős nő meggyilkolása zavarja meg. Az ügy megoldása a rutinos Perez nyomozón és kevésbé tapasztalt kompániáján áll, miközben a közelgő fesztivál, a lakók rémült viselkedése és egy múltbéli ügy csak tovább bonyolítja az egyébként sem rózsás helyzetet…
Kezdjük mindjárt azzal, hogy a Shetland sem lesz egy tipikus közönség kedvenc, ugyanis a script velejét egy ráérős tempójú nyomozás adja. Sőt, abból is a kifejezetten vontatott fajta, lineáris történetvezetésű. A hangsúly értelemszerűen a nyomozásra és annak részleteire tevődik, csakhogy az író David Kane-nek nem sikerült megtalálni a finom egyensúlyt. Az idős hölgy meggyilkolása majdhogynem az érdektelenségbe süllyed a nyomozás során, annyira darabos és izzadtságszagú, miközben sorra kerülgeti a már bevett paneleket több-kevesebb sikerrel.
Ezzel szemben üde színvolt a múltban megbúvó rejtély és annak finoman adagolt kibontása. Ezen a ponton a törtnet sokszor idézte a hasonszőrű skandináv sorozatok legszebb pillanatait, miközben a kisvárosi misztikum szolidan átjárta a nyomozás minden fázisát. A gondok ott kezdődtek, amikor a script önkényesen, mindennemű kreatív alap nélkül elkezdte a két történeti egységet összemosni. Hirtelen olyan érzése támadt a nézőnek, mintha a készítők ezzel a hatásvadász módszerrel szeretnék a nyomozás logikátlanságában rejlő buktatókat valamelyest palástolni. Ebből adódóan a végső konklúzió is igen csak ingerszegényre sikeredett, bár sokak szerint éppen ez adta meg a történet realista tónusát.
Alapból ezzel a fajta realizmussal nem is lenne semmi baj, ha bárminemű karakterizációval párosulna. Csakhogy jelen esetben a karakterek egésze kidolgozatlan, az írók leragadtak az alapvető stílusjegyeknél. Éppen ezért lehetetlen lenne bárkit is kiemelnem az általánosítás sekélyes mezsgyéjéből. Perez nyomozó rideg magabiztosságát Tosh alkalmi fanyarsága ellensúlyozza, de kb. ennyi. Azonosulni a karakterekkel majdhogynem lehetetlen, pedig ha úgy vesszük Douglas Henshall korrekt színészi teljesítményt tette le az asztalra, akárcsak Allison O’Donnell, aki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Tosh karakterét ne fojtsuk meg egy kanál vízben.
A karakterekkel szemben viszont kiemelt szerepet kapott a helyszín, vagyis a Shetland-szigetek, amit a Peter Hoar vezényelt rendezés rendre ki is használt. A lenyűgöző vágóképek, a folyamatosan borús és kietlen táj pillanatok alatt megalapozta a hangulatot. Nagy örömömre Hoar nem esett túlzásba és nem vitte el a dolgoz egy The Killing szintű depresszív tónusba. Inkább csak egyfajta nyomott hangulat érződött, ami tökéletesen passzolt az érzelmileg sivár lakók hétköznapjaihoz. Egyfajta furcsa melankóliát szolgáltatott, ami sokszor erősebb táptalajt biztosított az események magyarázataként, mint a tényleges nyomozás. Mondhatni, amit a karakterizáción elbuktak a készítők, azt az atmoszférateremtésen visszahozták.
Az összkép ettől függetlenül felemás, akárcsak a minőség megítélése. Hatalmas potenciál lakozik a sorozatban, ami végig adott is volt, csakhogy a készítők ezt most másfajta perspektívából akarták kihasználni. Jelentem engem nem nyűgöztek le, de a 6,4M-s nyitány elegendőnek bizonyult a folytatáshoz, így érkezik a 2. évad 3 dupla részes történettel.
