Igen csak hányatott sorsot futott be itt a blogon az ABC idei szezonjának talán utolsó újonc sorozata a Red Widow, ami az ígéretes alapkoncepció dacára is perifériára került. Az ok persze roppant egyszerű, az ABC az. Hiába a remek beharangozók, a hangzatos készítő (Melissa Rosenberg), ha egyszer az alapkoncepció tipikusan nem network tv-re való. Olyanra meg végkép nem, ahol a sokat bírált soap attitűd a létező összes koncepcióba beette már magát.
A plot alapján egy maffiózó családdal van dolgunk, ahol az éppen kiszálló félben lévő családapát elteszik láb alól. A gyilkosság alapjaiban felforgatja az addig is képlékeny hierarchiát, aminek az élére az elhunyt felesége kényszerül áll. Az özvegynek ezután már nem csak a család ügyes-bajos dolgaival kell foglalkozni, hanem a kikötői drogcsempészet csínját is ki kell tanulnia. Ráadásul mindezt a város könyörtelen maffia vezérének és az FBI gyanakvó árnyékában kell tennie…

Holland remake (Penoza) ide, Melissa Rosenberg oda, a pilot bizony csapnivalóan közhelyes, sőt helyenként egyenesen irritáló lett. Pedig az alapkoncepció tényleg ígéretes, csakhogy a végtermék mellőz mindennemű kreativitást és újítási szándékot. Mondhatni tipikus rutinmunka a szokásos megfáradt fordulatokkal és elcsépelt soap húzásokkal. Unalmas közönnyel mutatja be a maffia családi oldalát, amiből ráadásul a melankolikus tempó csak elvenni tudott. Érdektelen drámaiság, folyamatos lelki vívódás és persze a megkerülhetetlen álszent moralizálás hatja át a jeleneteket. A családi hajtógázt már az első félórában ellőtték, így lényegében tökéletes közönnyel sikerült eljutni az izzadtságszagú cliffhanger-ig, hát ettől majd kissé magára talál a néző.
Karakterek terén is csak úgy tobzódunk a sablonos húzásokban, hogy felszínes karakterizációt már ne is említsem. A hangzatosnak tűnő casting épp olyan megfáradt, mint maga a script, így kimagasló színészi teljesítményre ne is tessék számítani. Sokkal inkább hiteltelen, nemegyszer karakteridegen alakításokkal kell beérnünk. Radha Mitchell roppant gyenge főszereplő, aki csak evickél a karaktere szegmensei közt. Szenvedő családanyának még csak-csak elmegy, ellenben mint mini mob boss egyenesen émelyítően sekélyes. A kierőszakolt eyecandy vonal meg konkrétan egy vicc! Ezzel szemben Goran Visnjic csak szimplán unott és erőtlen, no meg borzasztóan slampos. Ellenben becsülendő, nem erőlteti túlzottan a badass szerepkört, aminek csak örülni tudunk. Kettejüket leszámítva viszont szinte senki sem hagyott mélyebb nyomot bennem. Tudom, anno a The Mob Doctor karaktereitől a falra tudtam volna mászni, de az a helyzet, hogy az itteni casting mellett simán díjnyertesek lennének.
Tökéletesen manipulatív és olcsó húzások egész tárháza sorakozik a sorok közt, de mégsem ez a legfájóbb pont. Hanem, hogy Rosenberg elfelejtett írni, pedig a Dexter-ben már nemegyszer megvillantotta a tehetségét. Ellenben itt egy tipikus ABC sablonoktól düledező soap drámát tett le az asztalra, méghozzá nem is akármekkora közönnyel. Most mondjam azt, hogy ez így akkor elsőre értékelhetetlen az előző munkáihoz képest?