Szeptemberben érkezik a South Park 16. évadja Blu-ray kiadása, a megszokott DVD társaságában. A borításáról nem tudok nyilatkozni, mert egyedinek egyedi, de azért többet is ki lehetett volna hozni belőle. Válogatós lennék? Idehaza pedig ki tudja mikor jön a DVD-s folytatást. Anno belekezdtek, viszont abba is maradt egyúttal.

Teszünk egy kitekintést az ausztrálok felé, ugyanis vasárnap elstartolt az Underbelly: Squizzy címre hallgató 6. évadja. Nem nyitott rosszul, hiszen a The Block évadfináléja gondoskodott a nézettségről. Azt azért megjegyezném, hogy így is csak a TOP7-be sikerült a dupla részes kezdésének beküzdeni magát, ami gyenge teljesítmény. Mellesleg a tavalyi nyitáshoz viszonyítva alulmúlta magát, hiszen akkor 1.78 millió nézőt vonzott a Nine a képernyők elé, míg most csak 1.68 milliót. Az esés azonban hasonlómértékű volt, mint a Badnass-nél.

Külön kiemelném a csatorna mutatókat, hiszen a Nine család az ausztrálok 40.7%-át ültette le, míg az őt követő Seven csak 25.6%-át, nem is beszélve a Ten-ről, ami csak 15.4%-át. A lényeg a tovább előtt, de a TOP20-as lista folytatását „mögötte” láthatjátok.

01. The Block Sky High – Winner Announced (Nine) – 2.808.000
02. The Block Sky High – Auctions (Nine) – 2.606.000
03. The Block Sky High – Grand Final (Nine) – 2.132.000
04. Underbelly: Squizzy (Nine – 6.01) – 1.679.000
05. Nine News (Nine) – 1.540.000
06. Seven News (Seven) – 1.433.000
07. Underbelly: Squizzy (Nine – 6.02) – 1.148.000
08. Sunday Night (Seven) – 1.071.000
09. Grand Designs (ABC One) – 890.000
10. Highway Patrol-Ep.2 (Seven – ism.) – 821.000 Tovább…

Csak meglépte a CBS. 6 hetet kellett várni, hogy berendeljék lelkiismeret-furdalás nélkül az Under the Dome 2. évadját. A jelenlegi felállás alapján nyári sorozat lesz, amit azért se bánok, mert a nehézkesen induló történet eléggé esetlenke, nincs helye ilyennek az őszi menetrendben. Másrészt, azért se tettem volna át, mert nyárra is kell produkció, teljesítményéből kiindulva pedig adja, hogy jó helyen van ott, ahol éppen van.

Tekintsük át nagy vonalakban, miként is teljesített az elmúlt 6 része alatt. A mélypontot az 1×03-nál érte el, legalábbis ennyire alapozva:

1×01 – 13.53 millió (18-49-ben: 3.3) – Pilot kritika.
1×02 – 11.81 millió (18-49-ben: 2.9).
1×03 – 10.71 millió (18-49-ben: 2.7).
1×04 – 11.13 millió (18-49-ben: 2.7).
1×05 – 11.60 millió (18-49-ben: 2.8) – kritika az első 5 részről.
1×06 – 11.41 millió (18-49-ben: 2.8) – berendelés!

Oké, ez így összességében átlagolva 11.70 milliót jelent a teljes lakosságban, míg 2.87-es demót a célközönségben. Not bad. Már csak Stephen King-éknek kell összekapniuk magukat. A jelenlegi információk alapján ő írja a 2×01-es részt.

Na ki van ezen a szarrá retusált editorial-on? Könnyű tudom, de már olyan rég volt róla bárminemű post is.

Tovább…

Bizony, a jelenleg futó egyik legerősebb ongoing dráma sorozat, a Sons of Anarchy sem kerülheti el, hogy képregényes kikacsintás tegyen. Mintha az utóbbi időben a stúdióknak ez lenne az egyik tuti bevételi forrása a szokásos merchandise cuccokon túl. Utoljára pár hete írtam róla pont, hogy a Benedict Cumberbatch által felélesztett Khan is képregény formában folytatja. Oké, ez nem teljesen sorozat, de akkor ott vannak a rendkívül jön fogyó Heroes, Supernatural vagy Fringe füzetek. Meg persze még számos másik, amiről eddig nem számoltunk be.

Így aztán kissé meglepő, hogy Kurt Sutter motoros opusza eddig is kibírta. A jelenlegi kollaboráció a 20th Century FOX és az aprócska kiadó Boom! Studios közt köttetett, aminek értelmében szeptember 11-én, közvetlenül 1 nappal a 6. évad premierje után érkezik a képregény. Az egyelőre 6 részesre tervezett füzet szöveget Christopher Golden, míg a grafikáját Damian Couceiro és Garry Brown jegyzi. A történések középpontjában egy korábbi SAMCRO tag lánya Kendra áll, aki Tig segítségét kéri majd. A tervek szerint a füzet az SoA univerzum részét képezi majd, így állítólag a 2014-es számok pár eddig megválaszolatlan kérdésre is kitérnek.

Aprólékos részletgazdagság, sokkolóan egyedi vizuális érzék és kifinomult igényesség az, amivel leginkább lehetne jellemezni Bryan Fuller eddigi munkásságát, amibe immáron a Hannibal is maradéktalanul beletartozik. Pedig a legelején ez az utazás sem tűnt másnak, mint egy hatásvadász próbálkozásnak, ami megint csak egy modernkori klasszikust vett a górcsője alá. Azonban az idő és az elképesztő precízség valami olyan kamaradrámát eredményezett, ami képes volt az intellektualitáson túl vizuális orgiába önteni az emberi tudat legsötétebb megnyilvánulásait. Igen, sanszos, hogy új network mestermű születésének lehettünk szemtanúi.

Fuller szokásához híven ismételten borzasztóan sötét témához nyúlt, amit csak tovább mélyített a frissiben átvett nyers realizmusával. Cseppet sem véletlen tehát, ha a végeredmény fajsúlyosan más, mint ami az eddigi network sorozatokat jellemezte. Műfajilag egyenesen lehetetlen beskatulyázni, mondhatni mesterien lavírozik a mezsgyén, miközben az érintett szegmensek mindegyikéből átemel egy-egy hatásos sémát. Krónikusan ügyel rá, hogy a network keretek adta korlátokon belül maradjon még, ugyanakkor ez még véletlenül se menjen a minőség rovására. Azt a kevés hiányosságot pedig, ami mégis ebből a korlátozásból adódik rendre egyedi atmoszférával képes palástolni.

És itt most főleg a brutálisan erős képi világban megbúvó tényezőre gondolok elsősorban, ami végig domináns tényező tudott maradni a script mellett is. Az aprólékosan beállított jelenetek, a kietlen táj és a rideg terek már önmagában képesek voltak befolyásolni a nézőre nehezedő feszültségfaktort. Ehhez aztán még hozzájött a festőien tökéletes álomvilág, ami a maga beteges szimbólum rendszerével egyszerre tudott sokkolóan gyönyörű és kijózanítóan reális lenni. Még a történetből adódó torzságot is egyfajta fennkölt művésziességgel adta vissza. Mintha a szadista gyilkosok is csak a szükséges tökéletesség miatt gyilkolnának. Ha szabad ilyet mondani, képernyőn a halál még nem volt ennyire maradandó élmény, amibe David Slade rendező is nagyban közrejátszott. Az igényesség viszont a részletekben bújuk meg igazán, de szerencsére a Hannibal ezen a fronton is kimagasló szintet ütött meg. A gasztró betétek már önmagukban eseményszámba mentek, de a koronát mégis csak az évad végére fajsúlyos tényezővé avanzsálódó hangeffektek tették fel. Mindez egy olyan komplex audió-vizuális élményt eredményezett, ami szabályosan függővé teszi az embert.

Ezek után azt hinné az ember, Thomas Harris regényei elsenyvednek a háttérben, de szerencsére ez nem igaz. Vagyis csak részben hisz Fuller a franchise eddigi műveit inkább csak táptalajnak használja saját víziójához, sem mint koherens hivatkozási alapnak, amiből pofátlanul szemezgethetne, ha éppen úgy tartaná a kedve. A kezdeti részeket jobbára az epizodikusság lengte be, amolyan modernizált procedural hatással. Durva volt látni, hogy igenis van élet a CSI élményen túl. Aztán félidő tájt hangsúlyosabb szerepet öltött az átívelő szál, amiben a tényleges történések mellett a hallucinációk is fontos tényezővé váltak. A procedural vonal így háttérbe került, de még így is lényegi tényező tudott maradni, akárcsak az egyes mellékszereplőkre történő feleslegesnek tűnő kikacsintások.

Persze a történések motorja egyértelműen a Graham-Lecter páros kapcsolati dominanciájára alapozott mindvégig. Kettejük interakciója egyfajta kölcsönös pszichés utazás volt, amit végig az önös érdekek vezéreltek csak. A remekül megkomponált dialógusok intim közelségbe hozták a két torz karakter merengését az élet hétköznapi tényezőiről úgy, mint a szerelem, a barátság vagy maga a valóság. Mads Mikkelsen visszafogott, ám hatásos alakítása lenyűgöző erőt és kifinomultságot sugárzott. A szimpátia ingoványos talaján lavírozott, de igazán egyszer sem sikerült megszeretnünk. Végig sikerrel tartotta azt a távot, amit Hannibal Lecter kimért intellektuális ridegsége megkövetelt. Egy percig sem törekedett a Hopkins-i trónbitorlásra, épp ellenkezőleg egy olyan sajátos hangnemet ütött meg, amiről egyszerűen sugárzott a rá jellemző skandináv karizma. Mindebben méltó társnak bizonyult Hugh Dancy is, aki a tragikus sorsú zseni szerepében brillírozott részről részre, miközben azt figyelhettük miként válik egyre instabilabbá a karaktere. Persze lehetne vitatkozni melyikük is volt a dominánsabb színész, de az biztos, kettejük alakítása szabályosan ellopta a showt. Laurence Fishburne így jobb híján csak asszisztált a jutalom játéhoz, bár a végtelenül precíz és akaratos FBI-osnak is voltak szép számmal emlékezetes jelenetei.

Természetesen a sorozat megkövetelné, hogy a mellékszereplőket is méltassam egy sort, de ettől most eltekintenék. Kis túlzással mindenki élete alakítását hozta, bár ilyen kollektívában ezen nincs mit csodálkozni. Viszont ha egyvalakit mégis ki kéne emelnem, akkor az csak Gillian Anderson lehetne, aki döbbenetes másodvirágzásról tett tanúbizonyságot. Mondjuk a The Fall után ezen nincs is mit csodálkozni!

Összességében tehát a Hannibal egy olyan lebilincselő audió-vizuális élmény, ami a látványos külsőségeken túl egy olyan komplex pszichés utazást eredményezett, amire sokszor a legjobb ongoing kábel sorozatok sem mindig képesek. És akkor mégis miért nem egy tökéletes alkotás? Az lenne, csakhogy a network tv-k szorító bilincsei alkalmanként csak-csak belerondítottak az összképbe, de még így is a szezon egyik legjobb és legerősebb drámáját kaptuk.

Bocs, ez kihagyhatatlan volt. Amúgy ebből a “for President!” mizériából lassan egy állandó rovatot kellene indítani itt a blogon, elvégre igen termékenyek a mémgyáros kollégák az utóbbi időben.

Időről időre vannak olyan gyermeteg vágyálmok, amik a fene se tudja miért vagy leginkább hogyan, de mégis életre kelnek. Ez történt az Axe Cop esetében is, ami már első nekifutásra is annyira abszurd, irreális és inkorrekt, hogy a lényegi debilségén túl tényleg csak egy kusza fantáziájú kisgyermek agyszüleménye lehet. És a sors fura fintorából adódóan tényleg az. A legnagyobb vicc viszont mégis csak az, hogy a FOX egy ilyen vízióra alapozza a szombati animációs blokkját!

Maga a történet a Nicolle testvérek agyszüleménye, akik webes képregényként indították útjára a produkciójukat még valamikor 2009-ben. Aztán menetközben megjelent a Dark Horse Comics, majd nemrégiben meg ugye becsöngetett a FOX egy 6 részes berendeléssel. Mi ez, ha nem a tündérmese modern installációja?

A negyedórás pilot már a főcím alatt tisztázza az alapfelállást, miszerint egy olyan rendőrrel lesz dolgunk, aki egy tűzesetnél megtalálja az tökéletes fejszét. Bizony, A fejszét, majd castingol magának egy furulyás társat, hogy aztán a rosszarcú törvénytelen egyedeket a földdel tegye egyenlővé. Egyszerű, mint az ólajtó, de a script bonyolultságát nem is itt kell keresni. Sokkal inkább az intenzitásban, ami egyszerűen letaglózó mértékben pusztítja a szürkeállományt szórakoztató célzattal.  Mondhatni 2 percenként változik a felállás, gyors flashbackbe ágyazott felszínes eredettörténetek és kusza tematikájú párbeszédek színesítik az amúgy sem gyenge részenként alapfelállást.

Apropó alapfelállás, hát ennél komplexebb idiotizmust sem mostanában láttam. Mesterien vegyíti a szélsőségeket a még szürreálisabb ábrázolás érdekében, miközben inkorrekt tulajdonságokkal ruház fel szinte minden karaktert. Olyan, mintha az Archer fekete komédiás dialógusai keverednének az Angry Beavers szörnyfilmes betéteivel, amit ráadásul jókora idiotizmussal még nyakon is öntöttek volna. Hiánypótlóan egyedi formátum, ami szerencsénkre még pont megmarad az éppen emészthető stációban. Merthogy az Axe Cop egy standard fél órás animációs slotban maga lenne a téboly. Így viszont egy gyermekded aberrált vízió a világról és a popkultúráról, ami egy viszonylag látványos animációval és Nick Offerman pazar orgánumával még épp fogyasztható. Itt jegyezném meg, hogy nem semmi badass karakterszínészek hangja is feltűnik a szériában, szóval szigorúan javallott odafigyelni!

Az idei mid-season egyik leginkább várt sorozata volt a Kevin Williamson jegyezte The Following, amivel a FOX megint csak hatalmasat kockáztatott. Viszont a sorozatgyilkosokkal foglalkozó dráma telitalálat bizonyult, sokáig a szezon egyik legnézettebb újonca volt, ráadásul a kritikusok is oda voltak érte. Részemről még pár rész hátra van, de azt kell mondjam a pilothoz képest valamelyest visszaesett a színvonal, amiért nagyban az írói kollektíva okolható. Ettől függetlenül Kevin Bacon és James Purefoy játéka még így is könnyedén eladja a showt, bár egy hatásos zárás azért sokat nyomna a latba. A folytatás tehát adott, majd valamikor 2014 elején és vélhetően a csökkent évadszám is megmarad.