Bátran kijelenthetjük, hogy a Syfy kezd hű lenni a nevére. Végre elérkeztünk ahhoz az időszakhoz, amikor öröm pillantást vetni a kínálatára, ahol nem csak az átvett produkciók kapnak helyet, hanem számtalan újdonság. Januárban a Helix visszatérése mellett (amit nyugodtan lehet kezdőknek is megtekinteni, mivel egy teljesen új történetet tárnak elénk) bemutatkozott a 12 Monkeys, melynek címe ismerős lehet. Jogosan, hiszen 1995-ben Brad Pitt és Bruce Willis szereplésével kaptunk egy pörgős akciófilmet, melyben a sci-fi rajongók nagy örömüket lelték. 2014-ben Terry Matalas és Travis Fickett vállalkozott arra, hogy az amúgy 1962-es rövidfilmet új köntösbe tálalják, némileg másképp, de a veleje ugyanaz legyen.
2043-ban járunk, amikor a Föld lakosságának túlnyomó többsége, több mint 7 milliárd ember egy járványnak köszönhetően kiirtódik. Az anarchia, a fejetlenség lesz jellemző a Földre, azonban tudósok egy csapata megpróbálja a katasztrófa bekövetkeztét még csírájában elfojtani, melynek hatására James Cole (Aaron Stanford) valahogyan visszakerül a mi időnkbe, ahol egy briliáns virusológust kell az oldalára állítania, illetve megtalálnia egy rejtélyes embert, aki várhatóan közrejátszott abban, hogy a katasztrófa bekövetkezzen.
A pilotban Cole és Cassandra (Amanda Schull) megismerkedésére kerül sor, illetve egy küldetés teljesítésére helyeződik a fókusz, amit akár el is nyújthatnának, de az írók ennél ravaszabbak. Már azt hihetnénk, hogy minden szép és jó lesz, azonban egy fontos tényezőről csak futva írtam, ami nem más, mint az időutazás. Ez számos érdekes szituációt szül(het) és amivel istenigazán sikerült lenyűgözniük, az az időparadoxonnak a kiemelése, ami elméleti síkon tényleg létezhet. Ok-okozati összefüggésekre ilyen téren nagyon oda kell majd figyelniük a készítőknek, de látván a pilotot, ez is egy legalább 2-3 évadra belőtt sorozatnak ígérkezik.
Teljesen szűzen vágtam bele a 12 Monkeys-ba, bár azt nem merném leírni, hogy nem láttam a mozifilmet, mert még az ellenkezője is előfordulhat, csak éppen annyira régen volt, hogy kikopott az emlékeim közül. Eleve sokan azt mondják, nem alapfeltétele egyik a másiknak, úgy is bátran bele lehet csapni, így azt is tettem. Az írók egyből a sűrűjébe csapnak, nem hagynak időt a környezettel való szimpatizálásra, helyette kapjuk a képünkbe a sok infót, ami talán túlságosan is sok, mert a fura vágás mód miatt csak a rész felére fog összeállni, mit is kaptunk az első felében.
Nem kétséges, hogy két tényező zavarhatja az ember szemét. Az első a castingban rejlik, hiszen a két főszereplő egyáltalán nem jó párost alkot. Állandó jelleggel gagyi B-kategória hatást tápláltak belém. Túljátszott jelenetekkel dolgoztak, amivel kiölték az izgalom velejét. Másrészről, Aaron Stanford a lehető legunszimpatikusabb színész, akivel csak dolgozhatnak. Azt is nehezen nyeltem le, hogy Zeljko Ivanek-et gonosztevőnek adták el. Karakterére ez az egyetlen jelző nem volt egyedül jellemző, nehezen néztem ki belőle, hogy majd ő lesz az, aki… na nem folyok bele, mert még véletlenül spoilert közlők. A másik problémás részleg a CGI-nál jelentkezik. Néha elszálltak a vizuális trükkmesterek. Túlragozták azt is, ahol az egyszerűség nagyobb erény lett volna. Gondolok itt arra a jelenetre, amikor Cole egymás mellé teszi a két órát.
A leghibátlanabb munkák között a fényképezést és az operatőrök munkáját emelném ki. Mindkettő nagyon átgondolt, látszik, hogy némi szakértelem is társul a munka mellé. Kreatívan használják a kamera elhelyezést, amivel a beltéri helységekből a legtöbbet tudják mutatni. A kedvenc jeleneteim egyik, amikor az órás jelenetet követően kitakarják a fallal a kép egyik felét, mint ha a főszereplő szeméből látnánk a történéseket. Hangvilágra se tudok túlságosan sok rosszat írni, mert kirívó hülyeséget nem véltem felfedezni.
A minőség alápontozását azzal is betudom, hogy Amanda Schull-ban mindig az Arrow-os Felicity karaktert pillantom meg, amikor felveszi a bájos szemüvegét. Tudom, ez olyan dolog, amiért igazán nem kellene pontot levonnom, de lefogok, mert ezzel is arra akarnak rájátszani az írók, hogy közelebb hozzák a karaktert egy már meglévővel. Aztán lehet, hogy nincs is így, de ekkora hasonlóságot nem tudok betudni véletlennek.
Összességében a 12 Monkeys egy nézhető sci-fire sikeredett. Se nem túl jóra, se nem túl rosszra. Behúzták a kezdésnél az aranyközéputat, aztán a végére odapakoltak egy eléggé betegnek tűnő cliffhangert, hogy aki hezitált a rész alatt a folytatás mellett annak is egyértelmű legyen, miként kell dönteni felőle. Biztosan 3 részig nézője maradok, kíváncsi vagyok arra, hogyan szórják a nézőnek a morzsákat, hogyan áll össze az egész teljes egésszé. Bátran kihangsúlyozhatjuk az által, hogy három idősíkban játszódnak az események még érdekes is lehet és talán a kiszámíthatóság, mint zavaró tényező is eltűnhet az összképből.
