Rövid időn belül megkaptuk a köztévé második sajátgyártású sorozatát. Márciusban startol Kossuthkifli mindenképpen formabontó volt, hiszen manapság nem sűrűn adatik meg, hogy egy magyar produkció visszamenjen az időben. Sajnos a nézők többsége ezt nem tudta értelmezni, pedig a készítők beleadták szívük-lelkük. (Nálam abszolút hozták a kikapcsolódást, hamarosan jön a kritika róla.) Áprilisba lépve, amikor már tényleg a DunaTV a nemzeti főcsatornánk megkaptuk a Balatonhoz kedvet csináló Egynyári kaland címre hallgató ifjúsági sorozatot, akarom írni minisorozatot. Lehet, hogy a ’90-es években vagy korábban még menő volt ez a besorolás, mostanra inkább csak hangzatosnak mondanám, hiszen az a lényeg, hogy minél több célcsoport felé nyissanak.
A sorozat premierjét kellően jó időpontra ütemezték. Az elmúlt hetekben kialakult 20-27°C-os időjárás mellett az a hangulat, amit átadnak Kovács M. Andrásék tovább erősítik bennem azt az elszántságot, hogy 2015-ben legalább egy hetet lenn kell a Balatonon töltenem. Ilyen az, amikor egy amerikai The CW csatornára szánt produkciót készítenek a magyarok. Simán megállná a helyét odakinn, hiszen a feelgoodság és a guilty pleasure az abszolút meghatározója a produkciónak, ami alapvetően a külföldi adót jellemzi. (Simán eladnám a jogait.)
Az „ifjúsági sorozatnak” beállítottságot talán azért helyezték ennyire hangsúlyba, mert a fiatalok felé szerették volna jelezni, hogy első sorban nekik szánják. A készítők nem titkolt szándékát erősíti az a tény, miszerint fiatal tehetségeknek akartak teret adni. Sokaknak ez volt az első nagyszabású forgatásuk, de az, amit eddig letettek az asztalra csak pozitív véleményt eredményezett nálam. Mindenkinek van hova fejlődnie, de hibáikkal együtt szeretjük meg a karaktereket. És pontosan ezért emlegettem fel a The CW-t, mert kilométerről lehet azzal is számolni, hogy bőséges klisészámmal fognak dolgozni. Probléma egy szál se, mert a guilty pleasere-faktorral mindent a szőnyeg alá söpörnek, és nézőtömegeket vesznek meg.
A sztoriban az egyszerűségre törekedtek. Nem akarták túlbonyolítani, inkább adtak arra, hogy tényleg reális, eladható legyen a fiataloknak. A középpontban: két srác, illetve három lány, aki maga mögött hagyta a nagyvárosi életet, hogy a Balatonon töltse a nyarat. Valaki éppen munkával, valaki pedig sütkérezéssel és lazulással. Adott továbbá egy harmadik srác is, akihez előbbi 5 beköltözik. Szülei otthon hagyták, nélküle mentek el az éves nyaralásra, míg ráhagyták a hotelféleség üzemletetését, amiről nem is akar hallani.
A fiatal tehetségek mellett azért feltűnnek veteránok is, akik az idősebbeket célozzák meg. Ilyen Mucsi Zoltán és Fullajtár Andrea, akik egy házaspárt alakítanak, kiknek egy bárféleségük van. Számomra a Mucsi alakítása olyan volt, amit bármelyik ilyen balatoni vendégváróba el tudnék képzelni. Semmi túljátszás, inkább lazaság, higgadtság és jófejség. (Szabályosan azt mondatja, ilyen fatert akarok magamnak.) Hirtling István se mai róka, mondhatni veterán. A Jászai Mari-díjas színész a balatonfüredi Anna Grand Hotel vezetőjét formálja meg. Karaktere kellően feszes, a rend és a precízség megszállottja.
A fiataloknál agyaltam azon, hogy kit lehetne kiemelni. Egyelőre még csak a feltérképezés státuszában vagyok. Mindenki adott kicsit magából. Szerintem bátran leszögezhetjük, hogy mind a srácoknál, mind a csajoknál az eyecandy faktor is meghatározó volt. Hitelességüket tovább erősíti, hogy mindegyiket el tudjuk képzelni a szerepkörébe, azaz az érettségi utánra. Egyik se kiugróan idős.
Ki kell hangsúlyoznom, hogy remek a sorozat humorérzéke. Nem egyszer megröhögtettek a jeleneteikkel. Kétségtelenül a legviccesebb figura a nyaralóba otthon hagyott Lángost üzemeltető srác lesz. A produkció másik nagy erőssége a főcímzene, amit az Intim Torna Illegál szállít. Tipikusan az a nóta, amit egyszer meghallgatsz és egész nap a füledbe szól. Az operatőrök túlságosan szeretnek ferdén dolgozni, legalábbis a rész kezdetén több alkalommal is ferdén ábrázolták az adott jelenetet, amit nem igazán tudok hova tenni. Lehet meg, hogy meg szeretnék törni az átlagos filmezést, de ne most tegyék, mert inkább csak rontanak az összképen.
Összességében egy teljesen korrekt magyar tinisorozatot kaptunk, ami simán megállja a helyét. A nyitóepizód nézettsége is erről árulkodik, hiszen 369 ezren látták, amiből a 18-49 évesek 93 ezer nézőt tettek ki. Sőt, ha azt vesszük, hogy felvezetőjén is túlteljesített, hiszen a Magyarország, Szeretlek! csak 70 ezret hozott utóbbiban, akkor bátran leszögezhetjük: megérte pénzt feccölni a produkcióba.
