Egyfajta deja vu érzés kapott el a Screan Queens kiemelt kampányánál, hiszen a Glee-időszakára emlékeztet a Fox extrém korai reklámozása. (Vajon idő előtt megkapjuk a pilotját szivárgatott formàban?) Máshol is jelen van ilyen, nincs semmi baj ezzel, de náluk a legintenzívebb. Másfelöl, ha a Glee nem lenne elég hangzatos cím, akkor az AHS lesz az, ami megfogja majd a nézői tömeget, azaz ezt szeretnék. Antológia lesz az új trend, egyre több csatornánál csapja fel a fejét. Az Emmy-nél is a minisorozatok közé sorolták, nem pedig a dráma műfajában. Legnagyobb előnye, hogy tényleg nyitott a becsatlakozás bárkinek az új etap kezdésekor.

“Pretty evil” – szöveg olvasható a plakáton, ami kicsit más felé viszi el a gondolataim, de van egy olyan sejtésem, hogy Fox tőle vár a legtöbbet az őszi szezonban, így minden átvitt értelmű szlogent megragad. Csak a hajunk az égnek ne álljon a végén!!

Június 24-én tér vissza az USA műsorára a Suits soron következő évadja. Tavalyi teljesítménye csalódást keltő volt, hiszen az évadnyitó epizódja 31%-ot esett a 18-49 évesek körében, míg 14%-ot a teljes lakosságban. A 16 epizód összátlagára nézve is alulmúlták a 3. etap teljesítményét, hiszen legalább 20%-nyi nézőt bukott. Lehet, hogy annak idején jól futott, de mostanra eléggé megfogyatkozott a nézőtábora, amit leginkább a sztori lejtmenetének húzható be.

Az új évad vendégszereplői között: Charles Barkley és Christina Cole tűnik fel, akikkel vérfrissítést szeretnének végrehajtani. A Mr. Robot-tal került egy estére. Tehát inkább egy újoncot kell támogatnia, mint mellette érvényesülni. Nincs könnyű helyzetben, de még mindig a csatorna legnézettebb sorozatai között van.

Bátorság, rohadt nagy bátorság az, amit a két Christopher, azaz a Cantwell – C. Rogers párosnak kellett ahhoz, hogy összehozzák a Halt and Catch Fire-t. Egyfelől cefet bátornak kell lennie manapság annak, aki a klasszikus geek tematikát nem valami megfáradni látszó komikus vénában vagy esetlegesen egy fanfavorit várományos képregény adaptációba szeretné oltani. Ahhoz meg aztán kurva nagy bátorság kell, hogy a kész produktummal pont az AMC-nél kezdjük el házalni. Annál az AMC-nél, ami 3 matuzsálemen (na vajon melyik az a három?) kívül semmit sem képes felmutatni. Ráadásul az utóbbi évek sorozatos rossz döntései miatt minden épelméjű producer messzire el is kerülni a csatornát. A két Christopher-nek viszont mégis sikerült, igaz ehhez a megfelelő csillagzat is bőven hozzájárult.

Merthogy, a Halt and Catch Fire hiába egy remek alkotás, ennyire hitvány nézettségi mutatókkal és ennyire specifikusan egy réteget megszólító plot-tal, nincs az az isten, hogy máshol életben tudna maradni. És igen, az AMC harmatgyenge műsorrendje, most tényleg a megfelelő katalizátor volt. Kellett is, hisz egy korhű, 1983-ban a nagy informatikai boom és szellemi szabadrablás idején játszódó geek dráma máshogy nem lehetne a képernyőn. Főleg, hogy az egész a szó legpozitívabb értelmében véve bosszantóan rétegsorozat lett. A két Christopher pazar script-tel és atmoszférával állt elő. Olyannyira, hogy képesek voltak játszi könnyedséggel túllépni a plot-ból adódó korlátokon. A korhű szellemiség, a folyamatos történelmi kikacsintások és a remekül megragadott szakmaiság itt nem a főbb csapásirányok egyike volt, hanem sokkal inkább csak a körítés. Ez kérem egy elsőrangúan felépített kamaradráma, ami meglepetésre nem a korszakot, hanem a karaktereket állítja a középpontba. Az olyan egyedi karaktereket, akikből sugárzik a zsigeri megszállottság. Az innováció és reményteljes bizakodás mellett viszont folyamatosan befészkelődik a képernyőre a kétely, a kudarctól való félelem és az a fajta elemi bizonytalanság, ami gyomorig képes hatolni.

Forget about the game, watch this commercial…

Ebben az ambiciózus környezetben követhetjük végig egy látnok, egy mérnök és egy programozó cseppet sem hétköznapi kálváriáját a kreatív beteljesülésig. Mindezt pazar retro környezetben, kivételes képi- és vágási megoldásokkal, remekül szelektált zenei aláfestésekkel. No és színészi alakításokkal! Lee Pace karaktere végletekig egoista, szexista és nárcisztikus jellem, viszont legalább ennyire szenvedélyes vezető, valamint szerető. Egyszerre antipatikus és szerethető, csakúgy, mint a korszak számos emblematikus látnoka. Azok a lelkesítő nagymonológok, azok a dühkitörések… a ritkaságszámba menő zsigeri szenvedély elsőrangú manifesztációi. Viszont ez mégsem volt elégséges, hogy egymagában elrabolja az egész show-t a többiek elől. Mondjuk, nem is ment volna könnyedén. Mackenzie Davis látványos rebellis átszellemülése és fülledt feminizmusa legalább annyira élményszámba ment, mint Scott McNairy brutális külső-belső átalakulása. A triumvirátus közt kibontakozó interakció és kémia pedig csak tovább fokozta az amúgy is erős láthatatlan köteléket.

A végeredmény persze szokás szerint felemás lett, de ez szigorúan csak a nagyközönség perspektívájából értelmezhető így. Merthogy az utóbbi években én nem láttam még egy ennyire szenvedélyes alkotást az álmokról és azok krónikus hajkurászásáról ennyire realistán tálalva. Természetesen hiányosságok akadnak, az írói iránymutatással is lehetne vitatkozni, de hát mi, ha nem ez jellemzi leginkább a megosztó alkotásokat? Jah és a főcím… rég volt már olyan, hogy valami ennyire a retinámba égett volna, szóval már csak ezért is jár a plusz pont és az alkotói hozsanna.

A Falling Skies-nél fogalmazódott meg, hogy míg nincs jobb sci-fi sorozat nyárra, addig muszáj lesz megbarátkoznunk vele. A TNT veteránjának utolsó felvonását mostanra időzítették. Alcímnek odaadták neki a The Finale Battle-t, ami valami jó kis akciót ígéretet, illetve rengeteg CGI-os utómunkát. Ezzel nincs is baj, sőt azzal sem, hogy tudjuk az utolsó rész dátumát, mivel a készítők célorientáltan írhatták a részek történeteit. Ergo, kapunk egy kerek zárást – azaz reménykednek a rajongók.

Az FX nyári műsorkínálata június 16-tól „startol”, ugyanis ekkor érkezik a Tyrant 2. évadja, ami megindítja a nyári premierjeiket. (Utána július 16-án a Sex&Drugs&Rock’n’Roll és a Married 2. etapja lesz terítéken, illetve a The Strain-nel is lehet számolni, ami július 12-én jön a vérfrissítéssel. Uborkaszezon, mi? Nagy f*szt!)

Február folyamán a magyar sajtó a Tyrant-től visszhangzott, hiszen Jennifer Finnigan twiitteren többször bejelentkezett, hogy Budapest környékén forgatnak. Bezony, Göd–Dunakeszi–Fót környékén zajlottak a munkálatok. Pontosan nincs infóm, hogy mik, de az tuti, hogy magyar statiszták is közreműködtek a végkifejlett teljességéhez. Mára csak emiatt érdemes lesz benevezni rá, másfelől, eléggé ígéretesre sikerült az első felvonás. Nem az a szokványos dráma, nyomott néhol a hangulata, viszont tartalmilag van benne szufla.

Egy szónak is száz a vége, Törökország után Budapestre jöttek a készítők – mint a Marco Polo 2. etap esetében –, így szemfüles nézők bátran kiszúrhatják a hazai jellegzetességeket. Nincs fél hónap már a startig, szóval húzzatok bele a pótlásába.

Az agyszülött Mátrix rendezői, Andy és Lana Wachowski végre megvillanthatja tehetségét a tévés iparágban. A filmesnél a szűk időkorlát miatt sok jelenetet kényszerülnek a kukába dobni, azonban most kiélhetik minden magukat. A történet pofonegyszerű, pontosan ez okozza a behúzós faktorát: 8 embert ismerhetünk meg a világ különböző pontjáról, akik élete összefonódik azáltal, hogy küzdenek a túlélésért. A castingban Naveen Andews is helyet kapott, a Lost egykori főszereplője. Uh… Nincs mit hozzátennem, hiszen a Netflix eddig se állt elő szar berendelésekkel. Az biztos, hogy megcsinálták a nyár egyik várósát. Nem mai kutya a szkript, ezért is az a nagy kíváncsiság minden felől. Június 5-től nézhető a komplett évad!

Tovább…

Nocsak, érkezett a TNT tavalyi újoncához egy előzetes. A Proof már tavaly nyáron bekerült a köztudatba, mármint tudtunk a berendeléséről, azonban akkor még a premier nem volt hivatalos. Majdnem egy évet kellett várnunk a természetfölötti orvosról szóló koncepcióra, amelynek középpontjában egy szkeptikus sebésznő áll. A történet csavarját megtartom a nézőknek. A Rizzoli & Isles társaságában fog debütálni június 16-án, szóval ne féltsük.

A szkriptért Rob Bragin lesz a felelős, de besegít neki még: Alex Graves, Jill Littman, Kyra Sedgwick, Rob Bragin és Tom Jacobson. A szereplők között: Jennifer Beals, Matthew Modine, Joe Morton, Callum Blue, Edi Gathegi, Annie Thurman, Seán Gleeson és Caroline Rose Kaplan áll. Nemrég érkezett hozzá egy két perces kedvcsináló, ami kellően megalapozta részemről a várósságát. Nem is értem miért kellett ilyen sokat várni rá!

Passzolt pilotösszegzők: NBC | Fox | ABC | CBS | The CW

Upfronts 2015: The CW – Összefoglaló | Adatlapok | Előzetesek | Szavazás

Utolsó állomáshoz érkeztünk – már ami az országos tévécsatornákat jelentené. (Jó lenne végig menni a kábeles szférán is, hiszen nagyon sok jó ötlet kapott otthon náluk. Ha lesz időm, energiám, nem kímélem magam.) Addig viszont nézzük, mit tartogat az a tévécsatorna, ahol a legkevesebbet lehet veszteni.

6 pilotszkriptből hármat berendeltek, hármat passzoltak. Nyilván a Tales from the Darkside-nál érezték a hiányt, ami miatt nem lett volna sok értelme berendelni. Másrészről, az antológia, mint műfaj jelenleg távol áll tőlük. Most a szuperhősökkel tudnak kellő nézőszámot generálni, hiba lett volna belefogni egy ilyen témájú feldolgozásba. A Dead People ötlete akkor élhette volna túl a pilotszezont, ha az iZombie befut. Láttuk miként teljesített, adta magát az egész. Ne csinálják meg ugyanazt, csak pepitába, annak nincs sok értelme. A Nikita óta pedig úgy érzem, a valósághű akciótól kezdenek eltávolodni. A Cheerleader Death Squad kaszája is ennek tudható be.

Nektek melyek azok az ötletek, amikre abszolút vevők lennétek? Kommentekbe jöhetnek a vélemények!

Nézzük a listát, némi jelmagyarázattal:

(CRTL) = író/készítő
(D) = rendező
(CO-EP) = társkészítő
(EP) = exec. producer
(BOOK) = könyv/képregény szolgál alapul, ennek írója

• Cheerleader Death Squad
  Történet: egy ex-CIA ügynökről szól, akivel munkája jól elbánt. Most egy elit washingtoni középiskolában tölt be tanári pozíciót, ahol gazdag és befolyásos emberek csemetét taníthatja, ám amikor felfedezi, hogy milyen kapcsolatokra tesz velük szert, egy kisebb kémcsapatot képez ki belőlük, akik a keze alá dolgoznak, hogy visszaszerezze régi állását, illetve megkopott hírnevét a CIA berkeiben.
  Műfaj: dráma.
  Szereplők: Abbie Cobb, Alan Van Sprang, Aylin Bayramoglu, Gia Mantegna.
  Készítők: Daniel Truly (CRTR/EP), Marc Cherry (CRTR/EP), Mark Waters (DIR – Pilot), Neal Baer (CRTR/EP), Sabrina Wind (EP).
  Stúdió(k): CBS Television Studios · Cherry-Wind Productions.
  Forgatási helyszín: Toronto.
• Dead People
  Történet: egy taxisofőrről szól, aki félig alkoholista, és szerencséből se járt ki neki. Egy halálközeli élményt követően rá kell döbbennie, hogy képes kommunikálni a halottakkal, vagyis azok szellemével – köztük az ex-feleségével is, akinek halálát még mindig nem sikerült feldolgoznia.
  Műfaj: dráma.
  Szereplők: Alexandra Chando, Andrew J. West, Echo Kellum, Jaime Lee Kirchner.
  Készítők: Bryan Burk (EP), J.J. Abrams (EP), Marc Buckland (DIR – Pilot), Tom Kapinos (CRTR/EP).
  Stúdió(k): Aggressive Mediocrity · Bad Robot Productions · Warner Bros. Television.
  Forgatási helyszín: Vancouver.
• Tales from the Darkside
  Történet: Újragondolás, ami az antológia műfajából eredeztethetően bármikor előfordulhat. A Tales from the Darkside 1984 és 1988 között futott, illetve rá két évre készített Stephen Kingegy filmet is. Az alapokat nyilván a régi klasszikus szolgáltatja, ám egyelőre csak sötétben tapogatózva ténykednek az írók is, legalábbis hivatalos szinopszis nincs egyelőre
  Műfaj: antológia.
  Szereplők: Kris Lemche.
  Készítők: Alex Kurtzman (EP), Bradley Buecker (DIR – Pilot), George A. Romero (CRTR – Eredeti), Heather Kadin (EP), Jerry Golod (EP), Joe Hill (CRTR/EP), Mitch Galin (EP), Robert Orci (EP).
  Stúdió(k): CBS Television Studios · K.O. Paper Products.
  Forgatási helyszín: Vancouver.

Jé, egy hangyafasznyival erősebbre sikerült az 1×02-es rész, mint amire számítottam. Természetesen kitartottam a Wayward Pines-nél, mert az erőltetetten középszerű pilot után kíváncsi voltam, mégis meddig akarják kábítani a nézőket a klisékkel. Mielőtt még fellobbanna a reménylángja szívünkben (…) megálljt kell parancsolnom! Sajnos átérzem a Fox vezetőségének helyzetét, amikor tavaly nyáron a halasztás mellett tették le a voksukat. Könyves hype ide vagy oda, ez is csak egy olyan rejtélyekkel teli újonc lett, amit azért nézünk, mert nincs jobb a tévében, nem pedig azért, mert történetileg és karakterileg berántaná az embert.

Azt viszont le kell újra szögeznem, hogy jobb lett a második epizód. Lesz olyan, aki ellenem fog menni, de azért is érezhettem annak, mert az írók – könyves előéletem nincs! – egyből behoztak egy csavart. Túl sok spoilert nem árulok el azzal, ha elhintem, hogy Wayward Pines népességének száma egy fővel csökkenni fog. Fura, de már a kezdés után meglépték a váratlan húzást, amit nem tartanék annak, inkább szükségszerű helyzetnek. A figyelem fenntartása érdekében ez volt az egyetlen lépés előre!

Jó látni, hogy máshol is panaszkodnak a borzasztóan gyenge és középszerű színészi alakításokra. Itt maradt minden a régi, hiszen egy karaktert egyik részről a másikra nem lehet gyökerestől átszabni. Most azt éreztem, hogy adtak némi észt elveszett emberünknek! Gondolkodik végre. Elhagyta a szokásos titkosszolgálatos dumát, aminek nincs sok értelme igazoló okmány hiányában. Számomra a legmeglepőbb csavar pedig az, hogy végre a sheriff is visszakérdezett, mégis miként higgye el neki az igazát, ha sehonnan nincs visszajelzés. És ha lenne, akkor is mi van?

Több kérdés merült fel a második epizód közben. Chad Huge, a rész írója viszont válaszokat is szállított, hiszen fényderült arra, hogy ki ölte meg a titkosszolgálatost. Arra már kevésbé, hogy miként élhette túl a társa?! Másrészről, kik is figyelik őket? Miért ültettek mindenkibe nyomkövetőt? Hogyan lehet elhagyni az Alcatrazra hasonlító Wayward Pines-t?

Sajnos azt látom, hogy a Wayward Pines marad a tipikus high-concept sorozat, amit próbálnak nem felfújni, mert azokból folyton kiábrándulunk az egy évados futamidők miatt. Másfelől, arról se feledkezzünk el, hogy itt is csak a válaszadásokkal tudnak dobálózni. Folyamatosan szállítják őket, aláírom, adagolják szép sorjában; de kb. dupla annyi kérdés merül fel a válaszokkal. Oké, még csak a második epizódnál járunk, viszont lehetne logikusabban, átgondoltabban vinni a főszálat. Harmadrészt, pedig ott vannak a klisék, amelyek közül mindet beleviszik. Elfér, olykor cliffhangernek is, csak töltsük ki a 40 percet.

És nem tudok elmenni szó nélkül Matt Dillon mellett, akit egy Frankenstein filmbe tudnék elképzelni arcszerkezete miatt, nem pedig egy ügynöknek. Jó, erről nem tehet, viszont ezt még felróhatom, mert a castingosok lőttek csúnyán mellé.

Összességében: picit erősebbnek éreztem az 1×02-t. A pilot jól alapozott, de semmi behúzóst nem hozott. Van még 8 epizód, ami megváltoztathatja a véleményem. A könyvsorozatot feldolgozzák, így kvázi gyorsan haladnak majd a sztorival. Ez valamelyest kecsegtető, lehet ezt éreztem a rész végi zárásnál, ami a reménytelenséget hangsúlyozná. No mindegy. Ti hogy látjátok? Messze járok az igazságtól vagy félelmetesen közel?

Értem én, hogy az olyan aprócska kábeles adóknak, mint amilyen a Starz is az egyetlen túlélési esélye a megbízható minőségi kontent, de tippre a sokat méltatott Chris Albrecht csatornafőnökkel szép lassan kezd elszállni a ló. Ha jobban megnézzük a Starz eddigi sajátgyártását és ebbe beletartozik a jelenlegi ongoing éra is, akkor javarészt két szegmens mentén indulhatunk el. Egyfelől vannak a közhelyesen „kardozós-baszós” –nak titulált kosztümös drámák, és hirtelen az élelmesebb olvasók már mantrázzák is az idetartozó alkotásokat. Másfelől vannak a sötétebb tónusú, javarészt anti-hős dráma jellegű, erősen alvilági felütéssel rendelkező alkotások. Gondolom, nem nehéz kitalálni, hogy 50Cent harmatgyenge cameo-jával és produceri kreditjével beharangozott dráma melyik sub-genre-ba esik.

Ráadásul a kóros deja vu élmény még ezután sem apad alább. Courtney Kemp Agboh első körben remekül beleillik a manapság egyre trendibb női showrunner-es érába, csakhogy a pedigréjében szereplő nevesebb alkotások (The Good Wife) miliőjétől krónikusan messze mozog. Jó példa erre maga a script, ami már első nekifutásra is a Magic City dramaturgiai és szerkezeti hibáit hivatott kijavítani. A plot alapján adott egy kétes erkölcsű és hírnevű badass pénzember, aki az utcáról a felső tízezerbe kerülve kívánja önmagát és a vagyonát tisztára mosni. Azonban az idilli amerikai álmot több felöl is támadás éri, melyek baljós közelségbe hozzák az elkerülhetetlennek tűnő Shakespeare-i bukást. Mindehhez a kontúrt a megkerülhetetlen drog biznisz, egy luxus klub csillogó morális fertője és persze kétszínű hatalmi machinációk adják. Kezeket a magasba, akinek eddig mondtam volna valami újat!

Merthogy Kemp Agboh irományában az égadta világon semmi eredeti nincs. Olyannyira, hogy Starz sorozat lévén a 8 részes 1. évad jobbára csak amolyan pőrére eresztett alapozás volt a közelgő 2. évadhoz. A viszonylag kisszámú karakterállományt a létező összes klisés sablonnal megmankózták, hogy ezáltal is mélyüljenek és szépüljenek. Ez egyfelől megkerülhetetlen velejárója a középvonalas drámáknak, de ugye lehet ezt ezerszer jobban és koherensebben csinálni. A folyamatos red herring oltások, a fajsúlyos konfliktuskerülő húzások és az egyre inkább elburjánzó soap panelek fokozatosan aláásták az évad színvonalát. Pedig az darkos utcai atmoszféra, a remek zenei betétek és a párhuzamos történetmesélés egész kecsegtetően indult. Akárcsak a klubélet insider forgataga, amit még mindig nem értek, miért nem tettek a story line szerves egészévé. És akkor még nem beszéltünk az erősen softcore-ra hajazó fülledtségről, amire a készítők kiváltképp ráéreztek. Annyira jól keverték a karaktereket, hogy a chemistry faktor majdhogynem hibátlanul működött. Legalább ez ugye, ha már a karakterközi interakció említésre sem méltó.

A legnagyobb probléma viszont az abszolút tétnélküliség volt. Mind a script, mind a karakterek csak tébláboltak, egyszerűen lógtak a levegőben. Az írók nem mertek fajsúlyos döntéseket hozni, helyette csak ímmel-ámmal megpiszkálták a tüzet vagy egy totálisan légből kapott szálat erőltettek átívelés gyanánt. Ez olyannyira lehúzta wc-n a gengszter opuszt, hogy a végére az Angie – Ghost páros titkos románc ezerszer élvezetesebbnek bizonyult a maga soap-os sablonjaival egyetemben. Így aztán, ha mást nem is, de az érdeklődésem valamelyest felkeltették, igaz ebben jelentős szerepe volt a tudat alatt kibontakozó guilty pleasure érzésnek. Ámbár kötve hiszem, hogy fajsúlyos tétemelés és vérengzés nélkül ebben a közelgő 2. évadban egy fikarcnyival is több lenne, mint az elődökében. Pedig, ha úgy vesszük a Starz anti-hős dráma sub-genre-ja alaposan kiéhezett már a sikerre, lévén eddig egyetlen képviselője sem élte meg a 3. évadot. Nagy valószínűséggel a Power sem fogja.