Az RTL Klub már berendelte a reality 4. évadját. Tippre tavasszal tűzik műsorra!
Eltelt egy újabb évadja A konyhafőnöknek. 2015 őszén 24 napon keresztül zajlott a megmérettetés, melyet a magyar nézők hétköznap estéként láthattak. Bevallom, sose voltam főműsoridős nézője a reality-nek, viszont utólagosan az összes epizódját megnéztem, annyira szórakoztató és kikapcsoló. Kevés hazai sajátgyártású sorozat van, amire ez ráhúzható. Hiába van tele a tévé komédiákkal (Munkaügyek, Válótársak, stb.) és drámákkal (Terápia, Aranyélet), mégsem azoknak sikerült hozni a váratlan a berántós faktort, hanem egy reality-nek, ami évadonként meg tud újulni. Pl.: idén ősszel elhozta az RTL Klub a spinoff ötletét, melyben gyermekek kerülnek a konyhapult mögé, hogy bebizonyítsák: egy jó ételt elkészítése nem korhoz kötődik.
A harmadik évad számos meglepetéssel büszkélkedett. Mindez legfőképpen szerkezetileg jelent meg. A friss bemutatkozóknál mindenki azt várta, hogy majd a kedvenc ételét készíthesse el az előre kikészített hozzávalókból, erre hoztak egy váratlan csavart: mindenkinek a mellette lévővel meg kellett cserélnie a kosarát. Tehát már a legeslegelső feladatnál kijött az, hogy ki-mennyire lelemény. És nem véletlenül válogatták úgy össze a szereplőket, ahogy az sikerült, hiszen a legfurább összevalókat kapta mindig az, akihez valószínűleg a legtávolabb áll az egész. Szóval már az első percektől jellemző volt Fürdős Zé szlogenje, miszerint az idei a váratlan fordulatok évadja lesz, ahol semmi sem az, aminek látszik – vagy valami hasonló szöveget mondott.
Bernáth József és Fürdős Zé továbbra is zseniális páros. Amennyire utóbbit nem szerettem az első évad során, annyira megkedveltem a későbbiekben. Egyszerű, eladta magát a street food világával, amit önmagában képviseltet. Kicsit azért tartottam, hogy nem sikerül megugraniuk az előző évad színvonalat ételkritizálásban, bár utólag belegondolva a sok konkretizálatlan tényt végre konkrétumokra váltotta. Ez kellemes csalódás számomra. Ha nem lenne tiszta sor, akkor had mondjak egy példát: míg az előzőekben annyit mondott csak Zé: „Tudsz te ennél jobbat is főzni”, addig mára elmondja, hogy mivel lehetett volna többet adni a kitálalt fogással. Ez egy nagyon jó kapaszkodó mind a versenyzőnek, mind pedig a nézőnek, hiszen látjuk, mit rontott el, miben kell hatalmasat fejlődni. Egy másik ilyen húzás az, amikor Bernáth egy plusz tányért kér és az újragondolt kitálalását megmutatja mindenkinek. Így kell tanítani a versenyzőket versenyzés közben. Pl.: már ilyen aprócska odafigyelésekkel sikerült olyan magasságba repíteni a színvonalat, hogy kezdjen el hiányozni a friss része.
Nah és mi a helyzet Vajda Pierre-rel? Nos, ugyanaz, mint eddig. Fergeteges a csávó. Bármit kóstol elégedetlen, valamit megszól rajta, ha viszont valaki olyan ételt rak le elé, ami bejön neki, akkor plátói magasságokba emeli a kiötlőjét. A 24 rész alatt talán kétszer fordult mindez elő, a többinél amikor megkapta a górcsőt, akkor csak panaszkodott, lesújtóan kritizált, amivel azért alátemette a versenyzők lelkesedését – de hát ő a show élő lelkiterrorja. Ezért is imádjuk.
Az évad szerkezete nagyjából ugyanaz volt, mint az előzőeké. Mindenkinek volt egy bemutatkozó hete, amikor megmutathatta tudását, utána jöttek a csoportversenyek, ahol háromtól 5-ig terjedt a létszám, majd pedig a záró felvonásban megint átment mindenki egyénibe, hogy a legvégén az előző évadnak a versenyzőivel az összerakott három fogásos menüt kivitelezzék a finalisták. Valamilyen szinten az szezon klisés volt, mivel a kamerák, a narrátor mindig azokkal foglalkozott, akiknek az étele sántított valamiben, ennek fényében azért lehetett előre tudni, hogy melyik versenyzők hoztak átlag felett még a kóstolás előtt. Többször előfordult, hogy adott körökben nem került egy-két játékos szó, nyilván azért, mert magához mérten tartja a tempót, jól halad és még az ízekkel az elképzeléssel is helyén van.
Számomra a legjobb rész a szinkronfőzés volt. Imádom. Jobban, mint amikor le kell egy ételt másolni, amit a szemük előtt készítenek el. A 4. évadban is csak egy ilyen volt, a vége felé, talán a legjobb négy játékosnál. Bernáth séf ostromolta a versenyzőket 60 perc alatt, ami kegyetlen, hiszen ha valaki lemarad, az elmarad. Ilyenkor mindig meg vagyok illetődve a versenyzők elhelyezkedésén, mivel aki az „első sorban” kap helyet az jobban tudja követni az eseményeket, mint aki a „második sorban” (egyben utolsóban). Nyilván úgy is mindenki a hallásra és a séf utasításai figyel, de másolni tényleg csak szemmel és füllel lehet a legjobban. Több ilyen epizódot kéne behozniuk.
Ismét akadtak nagyszabású főzések, amikor a játékosok ellátogattak egy-egy nívós hotel éttermébe, vagy éppen egy esküvőn kellett helytállniuk. A legnagyobb teherrel ezek a részek bírtak, hiszen nem a zsűritriónak kellett megfelelniük, hanem a fogyasztóknak, akik a legkritikusabbak mindközül. Azért ilyenkor kíváncsi lennék, hogy mennyire játszik közre tényleg az, hogy minden étel kisebb ellenőrzéssel megy csak ki a konyhából, hiszen a tálalás és a látás egy dolog, egy másik pedig az íz, amit ránézésre nem hinném, hogy mesterséfünk meg tud állapítani. Az esetek többségében inkább az elégedettség jellemezte ezen részeket, de számomra ez abszurd, mármint ez a fajta profizmus. Értsd: tuti volt benne némi bunda.
A játékosokról azért se szeretnék nyilatkozni, mert a finalista trióba az került, akit a leginkább szerettem volna. Látszottak az erőviszonyok egész évad alatt, és az, hogy végülis az a bizonyos illető nyerje meg, nem volt kérdéses.
Remélem még sok évadon keresztül láthatom A konyhafőnököt, mert baromira szórakoztató és kikapcsolódó – arról nem is beszélve, hogy baromi sok dolgot tanul az átlagnéző a nézése közben. Jobb, mint ha a TVPaprikát nézném, ahol ténylegesen azt adagolják belénk, hogyan készítsük el legtökéletesebben az ételt. Itt másképp van. Ha akarunk figyelünk, nem az ételt, hanem a verseny van górcső alatt, viszont nem zárja ki a kettő egymást. Már kb. minden nézője tudja, hogy melyik húsnak áll jól a sütés előtt a külsejének a lepirítása, vagy azt, hogy Szent Jakab-kagylót sütés alatt nem szabad forgatgatni.
Részemről jöhetne már a 4. évad, addig viszont a gyermek kiadással ütőm el a szabad óráim. Csak így tovább, erre tessék pénzt áldozni RTL Klub. A végeredmény pedig azért se túlzás, mert komolyan hiányzik az estéimből ez a fajta kikapcsolódás. Most szokjak vissza újra a TVPaprikára? Vagy töltsem le Gordon Ramsay hasonszőrű reality-jeit? Lehet az lesz…
