Este folyamán kezdődik A konyhafőnök 4. évadjának középdöntős részei. Az elmúlt 4 hétben megismerkedhettünk egy sornyi versenyzővel. Úgy gondoltam, hogy mivel nagyon a szívemhez nőtt az egyetlen és egyben a legjobb magyar főzős vetélkedő, így megemlékezem az eddig történésekről, hátha másnak is kedvet csinálok. Fel se tudnék sorolni olyan hazai produkciót – hazudsz! Heti Hetes! –, amit próbálok szinten tartani. Hétköznaponta egy-egy epizódot szállítanak, így heti 5 rész azért 5 órát mégis elvesz az ember életéből. A kérdés, hogy tud-e egy magyar reality olyan kikapcsolódást nyújtani, amitől ez az elvesztett időszak egyáltalán nem bosszantó, helyette kifizetődő és felüdítő? A konyhafőnök simán hoz ilyet számomra!
A részek és a hetek múlásával egyre inkább megerősödött a reality. Igazam lett olyan téren, hogy az új zsűrit csak szokni kell, mert kis idő elteltével beérik a látott, s ezáltal átbillen az egész a ló túloldalára. Lehet, hogy annak idején imádtam Vajdát vagy Bernáth séfet, viszont mára egy cseppet se hiányzik, mert azáltal, hogy behozták Rozinát egy új ízt adtak az egésznek. Igazam lett abban is, hogy könnyebb a nézőknek és a versenyzőknek is eladni egy olyan ötletet, amiben egy egykori versenyző alakítja a kritikust. Gondoljunk csak a Sztárban Sztárra, ott speciel Bereczki Zoli nyerte meg az első szériát és utána felfogadták zsűrinek. Azóta bravúrozik és átlátja az egész produkcióval járó menetet, olyan tényekre tud rávilágítani, amire kívülálló nem. Rozina többször tesz jó kijelentést ilyen téren, pontosan ezért nőtt meg a szememben a tekintélye, és fogadtam el rövididőn belül.
Sárközi Ákossal sincsenek már bajaim. Tudjátok miért? …mert remek feladatokat talál ki a játékosoknak. Igaz négy hetet kellett várni, de végre áttörést ért el a produkció azzal a feladattal, amikor a játékosoknak fekete-fehér megjelenésben kellett főételt tálalnia a zsűri elé. Másnap hoztak egy újabb ötletes feladatkört, akkor a vörös szín volt a domináns az ételben. Hasonló sikereket értek el. Különösen tetszenek azok a megmozdulásai is, amikor kér egy külön tányért, átpakolja a versenyző ételeit az újra és megmutatja, miként kellett volna tálalnia. Nincs szájhősködés, a nézői is megbizonyosulhat arról, hogy érti a dolgát, nem csak beszél róla.
A második és harmadik hét történései mára már elhalványultak, abban viszont kimondottan biztos vagyok, hogy a produkció hibáinak kijavításában stagnált. Mindig csak azokra megy a fókusz, akik elfogadhatóan, rizikósan vagy kritikán alul teljesítenek. A negyedik játékhét szolgáltatja a legjobb bizonyítékot kijelentésemre, amikor Lászlóra kevés kamerafókusz kerül abból kifolyólag, hogy mindig vágja az adott feladatnak a megvalósítását, valamint összeszedetten végzi dolgát. Nyilván izgalmat pont nem vele lehet generálni, de legalább a nézőt elgondolkodtatnák, hogy a megszerezhető előnyt ki fogja kapni a feladat végén. Többször előfordult, hogy a tippem bejött a már említett kevés képkocka, vagy a kimagasló kritika miatt. Ez kiszámíthatóságot eredményez, amitől veszít az értékéből a produkció, akármennyire is fejlődik hétről hétre.
Szintén négy hét kellett ahhoz, hogy a készítők is merjenek valami újat hozni. Eddig nem volt olyan, hogy egy játékos az előnyével négy hátráltatást valósítson meg. Most sikerült. Volt aki egyáltalán nem láthatta a főzést; volt olyan, aki csak hallgathatta; illetve volt olyan is, aki egy kritikus elem elkészülését nem nézhette végig, viszont a főzés további részét meg igen. Remélem lesznek hasonló húzások, nem állnak meg ennyinél. Az ilyen, és ehhez hasonló dolgokkal tudják igazán megfűszerezni az élményét virtuálisan a versenynek. Ezért is imádom nézni.
Számomra hozza a kötelezőt A konyhafőnök. Talán a casting kicsit furára sikerült olyan tekintetben, hogy a negyedik hét három továbbjutójából kettőt simán a döntőbe tudok képzelni. (Nem a frissebb élmények beszélnek belőlem, hanem az a kimagasló teljesítmény, ami az előzőeknél nem volt jelent.) Igen, Ádám és László az a két versenyző, akik kenterbe verheti a mezőny további résztvevőit. A harmadik hét triója ilyen tekintetben nagyon gyengének tűnik. Mint ha éppen megütötték volna a szintet.
Abszolút az év reality címét behúzzák vele. A Sztárban Sztár mellett ez a második olyan műsor, amire tényleg kellő figyelem fordul a blogon. Ez azért valamilyen szinten elismerésnek számít. Holott van számos más hazai finomság, ami megérdemelné, de mégsem jutunk elő előttük odáig. Nos, mindenképpen maradok a hátramaradó epizódokra. Bízom abban, hogy nézettségileg is elégedett az RTL Klub vele, mert kár, ha mellőznék.
