Tavaszba lépve szép sorjában hozzák az újdonságokat az országos tévék. Az ABC tavaly elvesztett egy veterán nyomozós sorozatot a Castle személyében, így mindenképpen rámentek arra, hogy a májusi Upfronts alkalmával legalább egy olyan ötletet berendeljenek, amit bátran emlegethetünk méltó utód jelző alatt. A Deception próbál formabontó lenni, hiszen bűvész-átverős elképzelés nincs jelenleg a tévében, pedig az átlagemberek nyitottak erre a műfajra. Bevallom férfiasan, imádom nézni az ilyeneket! (Megannyi Criss Angelt láttam.) Csak ámulok, hogy képesek arra, hogy egy szimpla trükkel, amit korábban felvettek, átverjenek engem is. Olyan, mint ha tényleg gondolatolvasók lennének, holott ilyenről szó sincs, csak kijátszanak mindenkit.

Két dolog mindig társítható az átverős, bűvész koncepciók főhős jellemzőihez: az egyik, hogy nagyon jó megfigyelők; a másik, hogy képesek a fejünkkel gondolkodni, és ezt alapul véve kijátszani mindenkit. Nyilván az se egy utolsó szempont, hogy elterelik a figyelmünket, hiszen a csalás mindig akkor jön létre, mikor nem oda összpontosítunk, ahova kéne. – Mindezt azért éreztem fontosnak leírni, mert a The Mentalist és a Psych idéződött fel emlékeimből a pilotjá láttán. Mindkettő valamilyen módon kapcsolódik az átveréshez, mindkettőben jelen van jó humor is, ami innen se hiányzik. Na, de miről is van szó?

A történet középpontjában: Cameron Black, egy elismert bűvész. Jóképű, sármos és ért az emberek manipulánsához. Az egyik fellépését követően azonban egy gyilkosságot akarnak a nyakába varrni, amivel legnépszerűbb átverése, valamint egy többéven át magában tartott titok lepleződik le. Karrierjét aláássák, Ő pedig maga alá kerül. Stábja – mert a bűvészeknek is vannak háttérmunkásaik – se bírja már ezt a(z egy éve tartó) reményvesztett helyzetet, ezért felállnak és másfelé kezdenek el nézelődni, míg nem olyan ajánlatot nem kapnak, ami szinte visszautasíthatatlan. Ezzel egyidejűleg esik főhősünk ölébe egy olyan tévés bejátszás és ügy, amivel ismét magára talál.

Történt ugyanis, hogy az FBI elkapott egy igenfontos embert, azonban kicsúszik a karmaik közül akkor, amikor a repülőgéppel leszállnak a helyi reptéren. Kicsúszik szó talán kicsit pontatlan megfogalmazás, mert a látottak alapján felrobban a géppel együtt, azonban bűvészünk átlát a szitán és prezentálja a mi is történhetett tényeket az helyszínelőknek, akik beveszik időszakosan a nyomozásba, mint külsős besegítőt.

Manapság az ilyen külsős besegítőknek van csak élete és jövője a krimikben. Ott volt a Castle, ahol egy könyvírót ragadtak ki; a The Mentalist, ahol egy mentalistát. Fel is merülhet a keresztkérdés, hogy heti rendszerességgel miként fognak tudni szállítani ennyiféle különös ügyet, ami kapcsolódik a megtévesztéshez vagy az átveréshez? – Ez legyen az írók gondja, az viszont kikörvonalazódott a pilot által, hogy a kapcsot az átívelő történet adja meg. Ugye főhősünk karrierjének oda, de vajon ki profitált ebből, illetve mi lehetett az elkövetőnk oka, hogy kieszelje ezt a bravúros átverést? Az első évad biztosan ezeket a kérdéseket fogja boncolgatni, bár ha hosszúéletű lesz, valószínűleg csak évadokkal később fognak pontot tenni az ügy végére.

Jack Cutmore-Scott kapta a főszerepet, akinek duplán helyt kell állni. Egyszerre formálja meg Cameron-t és Jonathan-t, két ellentétes jegyekkel bíró testvért. Az ellentétet az adja, hogy utóbbi létezéséről senki se tudott, míg nem „előbbi” karrierje meg nem bicsaklik. A gyilkosság miatt leültetik, azonban Cameron-nak kezd összeállni a kép, miszerint valaki az életére tört, aki nem más, mint az a nő, aki testvére mellett ült a gyilkosság napján és a szemével nincs minden rendben. Ilfenesh Hadera formálja meg Kay különleges ügynököt, akinek a kedvében úgy lehet járni, ha a szabályokat betartjuk – csak hát főhősünkre pont ez nem a jellemző. Kettőjük között a kémia remekül működik. Ne feledkezzek el Amaury Nolasco-ról sem, aki a felesleges feszültség oldása érdekében van jelen, mint Mike ügynök. Rajong bűvészünkért, nagyon zöldfülű beállítottságot sugároz a sok mosolyt csaló megnyilvánulásával. Ez a trió véleményem szerint telitalálatos lett. Nem kell jobbakat keresni, mert a pilot nem az alakításukon csúszott el.

Most nem elégedetlenkedni akarok, csak a pilot során nem éreztem azt a húzást, melynek hatására egyből a második epizóddal folytattam volna. Szó se róla, nagyon szép a barna-zöld szemű gonosznő, és maga az ügy mögötti rejtély is foglalkoztat. A bűvészünk háttér stábja szintén azt a vonalat erősíti, hogy a potencia több szálon adott. Jó látni, hogy a segítők hétköznapi – már-már egysíkú – életébe is bepillantást nyújtanak, hiszen sokan elfelejtik azt a tényt, hogy a bűvész csak a show érdekében van jelen, minden más a háttérben zajlik. Visszakanyarodva… nem szeretném azt, hogy a végén egy átverős átverősének az átverős sorozatát kapjuk meg, amikor már azt se tudom, hogy ki van éppen lépéselőnyben a másikhoz képest. Gondolok itt az epizódvégi zárásra, amit összecsaptak – és méltán vagyok mérges rájuk, mert ennél azért többre hivatott.

Az egész részt áthatotta egyfajta jó humor, amit többségében klisére építettek, de most az egyszer nem zavart. Gondolok itt arra, amikor főhősünk promózza magát a helyi erőknél, vagy felteszik a költői kérdést: miszerint valóban nem látta egyetlen showműsorát sem? – …és így tovább. Az ügy végén pedig adnak a nézőknek megoldókulcsot az bűvészi ügy levezényléshez, ami után biztosan jön az a fajta reakció, ami Mike ügynéknél is.

Kell még 2-3 rész, hogy átlássam, milyen utat akar bejárni a Deception. Alapozásnak korrekt az, amit a pilotban láthattunk. Aki kedveli a műfajt, az azért adjon neki egy esélyt; aki pedig nem, az azért, hogy utána nyugodt szívvel dobja kukába. A főszereplők közötti kémia, egyensúly és bevonzás részemről adott volt. A mellékágra is odafigyeltek és most nem az átívelő történetre gondolok, hanem a háttér stábra. Inkább csak szerkezeti problémákat tudnék felróni, mert a vége az csapnivalóra sikerült, illetve a rész közben is azért akadtak álmosító jelenetsorok, felesleges klisék. Ha ezekre odafigyelnek, könnyedén meglesz a Castle utódja egy bűvész személyében.

Mindenhol zajlik a tavaszra készülés. A Prime is felfrissíti kínálatát az évszaknak megfelelően, és elhoz két olyan sorozatot, amit még nem láthattuk magyar tévében. Az egyik Grey’s Anatomy soron következő évadja, számszerűsítve a 11., amit március 28-tól kezd el adni 22 órás kezdéssel. A másik a 9-1-1 lesz, ami a 911 LA hazai címet kapta és egy eléggé friss koncepció, ugyanis Amerikában is csak idén januárban került terítékre. Hozzá egyelőre még nincs premieridőpont, de várhatóan áprilisiban helyik műsorukra. Mindkettőhöz mutatnék egy-egy ajánlót.

Tovább…

2015 őszén az AMC egy olyan újoncot hozott el a nézőknek, melynek párja se volt az elmúlt évtizedben. Aki bírja a harcművészetes elképzeléseket, azoknak az Into the Badlands lesz a habos torta, amiből egy szelet sosem elég. Azóta lecsorgott 2 évadja, összesen 16 epizód, a visszatéréséig pedig még egy hónapot kell várnunk, ugyanis április 22-én folytatódik Sunny kalandja az Enter the Phoenix című epizóddal. A napokban belekezdett az AMC a reklámozásába, hiszen már tényleg közel a visszatérése, netre is pakolt a főszereplőkről két beállításos galériát. A folytatásban ezt nézhetitek meg.

Érdemes megjegyezni azt, hogy a hazai premier se marad el, viszont 24 óránál egy kicsivel többet kell rá várni. Részletek a hazai plakátján.

(A tovább mögött folytatódik a galéria.)

Tovább…

Premierdátum hiányában még, de azért a BBC promózza a Doctor Who soron következő – 11. – évadját, aminek különlegessége, hogy a franchise első női Doctora érkezik. A legutóbbi karácsonyi epizódjában, a The End of an Era-ban történt meg a váltás, amikor is Peter Capalditól búcsút vettünk, hogy örömmel (és kis bánattal!) fogadjuk a tizenharmadikat Jodie Whittaker személyében. (Csak a tisztán látás kedvéért, a 2005-ös folytatás Christopher Eccleston-nal nyitott, akit David Tennant váltott. Aztán érkezett Matt Smith és Peter.) Mutatnám a hivatalos fotóját, illetve a tovább mögé rejtve a régebbieket, amiket talán még nem közöltünk le.

(Akit érdekel a többi, az kattintson a tovább mögé!)

Tovább…

Fura egybeesés, hogy ennyi A Tanár cikk után kezdtem bele az NBC legújabb sorozatába, amit a csatorna marketing osztálya a Friday Night Light-tal és a Hamilton címekkel próbál eladni. Sehol egy említés a Glee kapcsán, mert nekem inkább arra hajaza az alapelgondolás, mint sem előbbi kettőre. Nyilván sokat vártak tőle, pontosan ezért pakolták a This is Us mögé – ha valaki nem lenne képben: ez a legnézettebb produkciójuk, amit még a The Voice-szal tovább alapoztatnak a 20 órási sávban. Neki 22 órától kell bizonyítania.

(A nézettségi mutatókkal folytatnám, bár ilyet sose szoktam csinálni. Múlt kedden nyitott az újonc, amit 11.17 milliós The Voice-epizóddal, valamint 10.93 milliós This is Us-szel vezettek fel. Vártuk is, hogy majd valami őrületes számot tesz le az asztalra, azonban ez elmaradt. Az NCIS: New Orleans-szal szemben elvérzett, ami 9.24 milliónyi amerikait ültetett képernyők elé. Neki csak 5.5 milliónyit sikerült. Ééés most jöhet az, hogy a 18-49 a lényeg náluk. Ott tényleg hozta a kötelezőt az 1.2-es demójával, viszont ha úgy nézzük, hogy felvezetője a 21 órás blokkban 2.8 magasságában járt, akkor bátran kijelenthetjük, hogy ez se lesz hosszú életű…)

A történet középpontjában: egy kisváros középiskolája és annak közössége áll. Adott egy tanár, aki többéve tanít, az osztályát nehezen tudja inspirálni – látszik is rajta, hogy kiégett. Egyik napról a másikra – miután leépítések vannak az intézményben – gondol egyet, és a megüresedett színjátszókör vezetését bevállalja. Nyilván ezt zokon veszi az aktuális irányító, aki csak a Grease-ben látja a sikert és a tündöklést. Tanárunk forradalmár akar lenni, ezért kiválasztja a Tavaszébredését a palettájából, mert szerinte sok olyan problémával foglalkozik, amik fellelhetők a mindennapjaikban, csak éppen senki se akar neki szót adni. Kemény reformokba is kezd, hiszen a No.1-nak beállított tehetségekből hirtelen mellékszereplőket csinál, és helyükre olyan – eddig ismeretlen vagy éppen elnyomott – tinédzsereket tesz, akik szerinte sokkal karakterisztikusabbak.

Hogy kötődik mindez a fentebb említett Friday Night Lights-hoz? – Nagyon egyszerű. Mint minden kisvárosnak, ennek is az iskola focicsapata adja a reménysugarat a kitörésre. Aki jól játszik, akit felfedeznek, az az egyetemi évi alatt ösztöndíjban részesülhet, arról nem is beszélve, hogy olyan helyekre juthatnak be, amikről más csak álmodozik. Másrészről, a sport nem csak az kortársakat, hanem a szülőket is kimozdítják a (szürke?) hétköznapjaikból, elmennek a különféle eseményekre és éltetik egyetlen csapatukat, sztár futóikat. Nem is véletlen, hogy ennyi támogatást kap a csapat minden tagja. De ne feledkezzük el arról, hogy a football csak mellékszereplőként van jelen.

Tanárunk elköveti azt a hibát, amit sose szabadna: egy focistát szemel ki a szakkörébe főszereplőnek. Meg is teszi a kezdő lépéseket, hogy az ifjú érdeklődését felkeltse, de ezt nem nézik jó szemmel mások. Próbálják támadni, ellenáll egy darabig, majd elbukik… ahogy az lenni szokott. A pilot persze az alapozásról szól minden esetben, így az utolsó percek kellő örömet szállítanak a csalódott arcokra – de ezt már akkor megmondtam volna, amikor az első megtorpanáshoz érkeztek a küldetés során.

A pilot számtalan hibával küszködik. Próbáltam megérteni, hogy főhősünket mi ösztönözhette, hogy elvállalja ezt a plusz feladatkört, amit a felesége se igazán támogat (hiszen kevés idő jut a családra!), azonban nem kaptam értelmes választ rá. Olyan, mint ha próbálná megmutatni, hogy a focin túl is van élet és ne nyomjuk el azokat a diákokat, akik nem a sportban látják jövőképüket. Nincs egy kiemelkedő karaktere a nyitánynak. Olyan, mint ha mindenki mellékszereplő lenne, s majd, aki tetszik később, azokból csinálnak főt. A tanár nyilván konstans szereplő, de semelyik fiatal se kapott olyan hangsúlyos szereplést, mellyel azt mondatná: na figyeljetek rám, én leszek a sztár. Nyilván, aki már látott többszáz sorozatepizódot, az leszűri kikre gondolhattak, de alapvetően mindenkit ugyanarra a sávra állítanék laikusként.

Már a kezdésnél elkövették azt a hibát is, hogy behozták a felesleges feszültségkeltéseket, amik engem egyáltalán nem mozgattak meg. Gondolok itt a tanár fiára, aki alkoholproblémákkal küszködik tizenévesen; vagy az egyik anyukára, aki hazudik a lányának, mert olyan személlyel kavar, akivel nem szabadna. Az epizódzárást is ide sorolnám, mert az egyetlen opciót vetették be az írók, amivel megoldást tudtak nyújtani a fennálló akadályra – holott mennyivel jobb döntés lett volna, ha csak 1-2 résszel később teszik meg mindezt. Szerintük kellett a happy end a végére, szerintem pedig elhanyagolható lett volna, mégis csak egy olyan városról beszélünk, ahol az embereknek küzdenie kell azért, ha akar valaki lenni. Ezt a nézetet aláásták elég hamar.

Sajnos látom a buta kliséket is, amikkel szétszedik majd az idegrendszerem. Biztosan bedobják a közösbe a választás fejtörőjét, miszerint fiatal főhősünk futball eseménye egybeesik vagy fedésben lesz a játékkörével. Láthattunk egy kibontakozó tiltottnak tűnő szerelmet, amiből várhatóan hasonlót fognak a látottak alapján kisajtolni. Lesznek szülői és szakmabeli támadások, amikkel számolhatunk és amivel számoltunk is már a kezdés során. Ez csak pár olyan dolog, amit jó lenne ha elkerülnének, de töredék esélyét látom.

Már megint csak a negatívumok sokasága jut az eszembe, holott akadtak olyan dolgok is, amik tetszettek. Ilyen a zene. Egyszer se éreztem azt, hogy mellényúltak volna. Követik a trendet, beleillettek az adott jelenetsorokba. Ott a képi világ. Az operatőröknek mehet a random dicséret, mert számtalanszor eltalálták a kameraállást, amivel egy snassz jelenetből a legtöbbet tudnak kihozni. Jól pásztáznak. A kedvenc pillanatképeim között tartanám számon azt, amikor a színpadon állnak és a reflektorfényében porszemek láthatóak. Apróság, de ezzel is tényleg hangsúlyt tudnak adni annak, hogy mennyire nehéz és elnyomott helyzetben vannak azok, akik ezt a délutáni elfoglaltságot választják a football és a drukkolás helyett.

Nem ez lett a legerősebb pilot, amit valaha láttam, de azt megfigyeltem, hogy ahol a sport felcsapja fejét, ahhoz sosem társul egyszerű élet. Nekem kicsit se juttatta eszembe a FNL-ot, továbbra is kitartok a bevezetőben írtakhoz, miszerint egy Glee utód megszületésének vagyunk szemtanúi. A This is Us-t követően az NBC bemerte vállalni ezt az elképzelést, hiszen sose tudni, miből lesz a csodabogár, de nagyon meglepődnék, ha pálfordulást tudnának elém tálalni. Egyelőre annyira adja magát a folytatás útvonala, hogy már csak azért is maradni fogok, hogy megerősítést adhassak a leírtaknak.

A potencia pedig abszolút adott a történet szempontjából, hiszen annyi karaktert sorakoztat fel, hogy bármikor ki tudnak egyet ragadni egy-két hét erejére – vagy le tudnak olyat építeni, aki mégsem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.

Szó sincs fizetett reklámról, csak ahogy néztem sorjába a híreket, információkat, úgy akadtam bele A Tanár különféle dolgaiba. A hét közepén megmutattuk a hivatalos plakátját, minap pedig az első teaser-jét – mire minden ráhúzható, csak a beszédesség nem! A SajtóKlub-ban tett utam során (onnan vannak a képek!) akadtam bele két dologba, amit még szerettem volna egy füst alatt megmutatni. Az egyik, amit a tovább mögé rejtettem, a hat főszereplőnek a karakterleírása, amiből mindenki nagyjából kap egy körképet, hogy milyen jellemekkel lettek felruházva. A másik a címben foglalt képgaléria róluk. Várjátok már?

(A tovább mögött folytatódik a galéria!)

Tovább…

Jövő héten évadzárózik A mi kis falunk, ami a nézettségét elnézve biztosan zöld utas lesz a 3. évadra. Az RTL Klub a bejáratott szombat esti 8-as timeslot-ját nem is hagyja kihűlni, rákövetkező héten, március 29-én hozza A Tanár című komédiáját, ahol Nagy Ervin, Ubrankovics Júlia és Anger Zsolt kapja a főszerepet. A szkriptjéért: Köbli Norbert, Kovács M. András és Csurgó Csaba volt a felelős, míg a zenéjéért: ByAlex és Darida Tamás. A története egy iskolai közösség rendhagyó hétköznapjaiba enged bepillantást, ahol olyan közéleti, társadalmi kérdéseket feszegetnek, mint pl.: az örökbefogadás, identitás keresés vagy a tinédzserek rivalizálása. A napokban megjött az első teaser-je a sorozatnak, amiben fizika-kémia- és testnevelés tanárunkat, Vasvári Szilárd dobja be magát a nézőknek. Nézzük csak!

UPDATE: a tovább mögött egy beszédesebb félpercest is találtok!

Tovább…

Délelőtt elhintettem, hogy az AMC három sorozattal támad tavasszal, amikre igencsak büszke. A The Terror-ról, a Fear the Walking Dead­-ről és az Into the Badlans-ről van szó, melyek premieridőpontja a plakátról leolvasható – így nem is szaporítanám a szót. Talán annyi hozzáfűzést tennék, hogy a The Terror március 29-én dupla résszel kezd; illetve, hogy dupla csatornapremierként kapjuk meg, ugyanis a Cool is leadja ugyanabban az időpontban a kezdését, bár náluk nincs duplázás.

Februárban befejeződött a Korhatáros szerelem, ami a Tv2 saját gyártású produkcióinak egyik említésre méltó darabja lett. A csatorna inkább a gameshow és reality műfajában érvényesült az elmúlt években, azonban 2017-re egy romantikus komédiát is elénk tálalt, amit ugyanattól a gyártótól rendelt be, mint az RTL Klub A mi kis falunk esetében. Nyilván, ezek bíztató szavakká értek a premier kezdetéig, hiszen legtöbbünk fejében megvan, hogy Pajkaszeg: vicces, humoros, jól szerkesztett lett. Valami hasonló felruházással vártam a konkurencia újoncát, ami korrektül kezdett, de az évad felére elfáradt némiképp.

Ne rohanjak annyira előre, mert mindenképpen meg kell említeni a szombati premierblokkját, ami nem kis fejfájást hozott az újságíróknak az újabbnál újabb műsorváltozásokból adódóan. Végre megértük, hogy a Korhatáros szerelem által merjenek hétvégi timeslotra pakolni egy saját gyártású ötletet, ami azért emlékezetes és mérföldkő, mert azelőtt állandó jelleggel hétköznap esténként láthattunk hasonlókat. Most mondjuk fejben nincs meg, de talán a Csak színház és más semmi 3. évadja előtti részek is péntekenként futottak a Duna-n. Szóval a szombat tabu volt ilyen szempontból. Ha pedig megnézzük a 2018-as hétvégi mutatókat, akkor levonhatjuk a tanulságot, miszerint egy viszonylag minőségre törekvő magyar sorozat is képes – ritkán milliókat, de többségében – többszázezreket leültetni a képernyők elé.

Ha másért nem is, emiatt mindenképpen megérdemelte a létezését a Korhatáros szerelem, aminek második évadját még mindig nem kérte be a csatorna. Biztos sokakban felmerül a kérdés, hogy miért nincs döntés, mire várnak? Ez több mindentől függhet, de a fejtegetéseket megtartanám egy másik cikkre, most foglalkozzunk Eszterék történetével.

Anno nagyon mérges voltam a Tv2 marketing csapatára, hiszen olyan premierelőzetest gyártottak a sorozathoz, ami előre spoilerezett. Értsd: már a kezdetekben tudtuk, hogy Kamarás Iván által megformált férj lesz az egyik csavarja a történetnek, aki lekoccolt Amerikába egy jó nő miatt, és maga mögött hagyta népes családját édesanyjával együtt. Várható volt, hogy felbukkanásával „köpnek bele a levesbe”, hogy beszéltessék a magyar embert, viszont ezt akkor se már a premierje előtt kellett volna elénk tálaltatni úgy, hogy az 5-6. rész tájékán hozzák csak be a képbe. Hetibe „ráfeszültem”, hogy na, akkor majd most érkezik a bunkó férj, aztán mégsem, hoppon hagytak az írók. A lényeg, ez nem húzhatom be a szép húzások közé.

A történet az elején nagyon aranyos, szerethető volt. A harmadik rész táján mutatkozott az, hogy az írók csak ismételni tudják önmagukat. Eszter és Dávid kapcsolatából a bujaság kihalt, inkább a gondok csapták fel a fejüket, ami valószínűleg egy ilyen nagy korkülönbségű párkapcsolatnál is hasonlóképpen lenne, de ez egy fiktív sztori, még ha hasonlót találunk is az életben. Alakíthatták volna másképpen a történéseket, helyette felültek a „biztosra” – mert azzal úgy se lehet annyira mellé lőni. Igazuk lett, csak éppen így vált középszerűvé.

Nem feledkezhetek el arról sem, hogy a mellékkarakterek olykor jobbat, emlékezetesebbet alakítottak, mint a fők. Elég csak felidéznem Bőgős Bandit, akit Fenyő Iván formált meg. A csávó számtalanszor mosolyt csalt a számra, a végére pedig egy olyan gondolni se mertem rá-történetet írtak neki, ami magában rejtette kínosan jót! Számomra még István volt a telitalálatos karakter, akit Seress Zoltán formált meg. Nem kapott sok szerepet, azonban azok hangsúlyosak voltak. Bár az évad második felére jól elrontották, azonban ezt leszámítva kiválóan tartotta kordában feleségét, Júliát, a munkamániás negyvenest, akinek teljesen más az elképzelése a családalapításról, mint testvérének, Eszternek. A gyermek színészek olyannyira felejthetők lettek, mint a nagyi – a szükséges átlagos, ha bekellene lőnön őket, akik csak muszájból kaptak helyet a sztoriban, mégis csak egy új utakra vergődött családot kellett mutatnia a nézők felé, ahol inkább csak a dobálózó macskaköves út a jellemző.

Nincs vége az idegesítő dolgok sorának, ahol meg kell említenem azokat a nagyon gagyi és szerkezetileg felesleges drón-felvételeket, amikkel a 40 perces műsoridőből legalább 1-2 percet kitöltöttek. Aki nem ismeri Budapestet, vagy nem látott hasonló felvételeket a Youtube-on még azoknak se fog hiányozni, ugyanis képminőségben gyengébbek (értsd: mint ha csak HD-felbontásban rögzítették), mint amivel felvették a sorozatot. Erre nem tellett neki? Említettem, hogy szerkezetileg feleslegesek… mindez azért helyálló kijelentés, mert, amikor bevágtak egy nagytotált a fenti Boráros térről, vagy a Gellérthegyről, majd váltottak a következő jelenetre, akkor rohadtul nem az adott környéken voltak a színészeink. Egy másik dolog, amit valószínűleg a Barátok közt inspirálhatott, az Dávidék albérletének fentről filmezett utcasarki látképe. Fuhh… Miért kellett ennyiszer ugyanazt a snittet belerakniuk? És végezetül a napszakban való ugrálgatás az, amitől olykor a falat kapartam. Egyszer este van a kocsmában, aztán nappal a belvárosban, majd reggel… Ha napokban kellene számolnom a látottakat, akkor legalább 1 hétnyi esemény mutatkozott egy részben.

Sok a buta szerkezeti hiba a Korhatáros szerelemben, de még mindig amondó vagyok, hogy a belefektetett 13-szor 42 perc nem volt kidobott idő, mert akadtak olyan rejtett jóságok, amik miatt majd újranézném 2-3 év múlva, amikor olyan kedvem van, hogy magyar romkom kell. Azt leszögezhetem már most, hogy 6-8 résszel sokkal minőségibb lett volna. Az évad felénél elfogyott az ihlet, ezért kellett behozni Kamarás Iván karakterét, viszont vele sem tudták a középszerűt felhúzni egy elfogadható jóra.

Az írók törekedtek arra, hogy, ha még sem kerülne berendelésre a 2. évadja, akkor se maradjunk hoppon. Mondjuk, ilyen befejezéssel egyszerűen kaphat a történet egy reboot-ot, mert emlékeim szerint elmaradt az évadvégi cliffhanger. Jól dereng? Bár az antológiát is ráhúzhatnánk a szerkezetére, azaz új etap esetén új szereplőkkel valami hasonlót megint hozhatnának – nyilván, nem ez lenne a cél a folytatása kapcsán, hiszen megszerettük a karaktereket jó és rossz tulajdonságukkal együtt, de ha merészet akarnék álmodni, simán valami ilyet képzelnék magam elé. Akadnak jó hazai színészek, erre pedig a Valami Amerika 3 című mozifilm a legjobb példa.

A csatornának üzenném, hogy ne adják fel a kísérletezgetést csak azért, mert a vártaktól elmaradtak a mutatói. Azért átlagban 400 ezer nézőt leültettek, azt pedig ne feledjék, hogy nekik köszönhetjük a szombati hazai blokkot, amit azóta az RTL Klub és a DunaTV is átvett.

Végszó gyanánt elmondhatjuk, hogy több idegesítő elemmel rendelkezett az újonc, de ha ezek felett megpróbálunk szemet hunyni, akkor alapvetően egy élvezhető romantikus komédiát kaptunk. A két főhős között a kapocs telitalált volt, a kémia megvolt; azt pedig ne rójuk fel, hogy az írók nem voltak képesek elengedni a fantáziájukat a soft erotica irányába – amit mondjuk a Szürke ötven árnyalata-filmsorozat képvisel. Ha valami hasonlóval megspékelték volna, azaz kellő huncutsággal, akkor biztosan stabilabban hozott volna többet.

Tavasszal az AMC is felfrissíti a kínálatát. Nemsokára érkezik három sorozat, amik miatt a március elmúlását bátran várhatjuk. A The Terror – Fear the Walking Dead – Into the Badlans trióról van szó, de utóbbi kettőről csak említésszerűn lenne szó. Foglalkozzunk inkább Dan Simmons méltán népszerű regényének adoptációjával, melyben feltűnik: Jared Harris, Tobias Menzies és Ciarán Hinds. Ez az újonc se kapott magyar címet, sőt, alcím részletet sem, így ennyivel kell beérnünk. Nemrég netre került egy beszédes egyperces ajánló, ami remekül felcsigázza az ember érdeklődését – már ha nem tudja, hogy mire számítson. Részemről kimaradt a könyv, így abszolút beleszerelmesedtem a látott képsorokba. Aki pedig megnézne egy közös ajánlót a Fear the Walking Dead-del, az klikkeljen a tovább mögé.

Tovább…