Believe – Pilot (a kontra)

 
Beküldte: tess 2014 April 17, 22:27-kor a(z) Believe,Pilot témába.

Mind a tavalyi upfronts, mind pedig a Comic-Con egyik felkapott fanfavorit várományos sorozata volt a Cuaron – Abrams supergroup jegyezte Believe. Aztán az idő elteltével egyre aggasztóbb hírek érkeztek a forgatásról a folyamatos kreatív nézeteltérések miatt, ami aztán odáig vezetett, hogy a sorozat jelen állás szerint a 3. showrunnerjét fogyasztja. A társkészítő Mark Friedman távozását rövidesen a helyére érkező Dave Erickson követte, hogy aztán a stafétát egy rendező (!!!) Jonas Pate vegye át. Egy kifejezetten epizodikus sorozat esetében ez persze nem lenne rossz ómen, ellenben mind a készítők, mind a csatorna egy ígéretes high profile midseason drámának lőtte be a szériát. Hát jelentem, a pilot alapján nem az lett!

believe-pilot

A technikailag tökéletesen megvalósított cold open után hatalmas minőségi visszaesést hozott a script. A sablonos dramaturgból egyenesen áradt a középszer. Érdekes mód viszont a sok rétestészta alapanyagként funkcionáló elemet idő előtt már elsütötték. Mondhatni tényleg látszik, hogy a fő mozgatórugó a karakterközi drámán és annak kibontásán lesz. Meg persze az elcsépelt menekülésen és a folyamatos segítségnyújtáson. Most komolyan, a ’90-es évek közkedvelt paneljéhez visszanyúlni 2014-ben kissé olcsó megoldás nem?! Akárcsak a szokásos macska-egér játékkal megspékelt menekülés, ami mint ismeretes a feszültségkeltés egyik alappillére kéne, hogy legyen. Ezután igazából meg sem lepődtem a túlzott epizodikus struktúrán, holott maga a koncepció ordít egy grandiózus átívelés után. Ennek hiányában a dinamika sem az igazi, ami nagyban köszönhető kommersz nézőbarát behatásoknak, no meg a bődületesen nagy logikai bukfenceknek. Olyan az egész, mintha a sorozat egyediségét vágták volna ki csak azért, hogy a fókuszcsoport előtt szépen muzsikáljon.

Karakterek téren sem valami túl rózsás a helyzet. Látszik, hogy szerethető karakterek megalkotására törekedtek a készítők, de az alapvető karakterjegyek hiányába csak fél munkát végeztek. Johnny Swquoyah beválogatása ugyan telitalált első blikkre, de a bájos nézésen és beszólásokon túl csak a közhelyes gyerekszínészek repertoárjából táplálkozik. Jake McLaughlin kikényszerített arcoskodását és ripacsságát szintúgy nem tudtam, mire vélni. Egyedül talán csak a mellékszereplők klappoltak, bár ők is jobbára hozták azt a szintet, amit el lehet várni tőlük. Delroy Lindo kb. ezt a szerepkört játssza vagy 20 éve, míg Jamie Chung a hallgatag eyecandy tökéletes mintapéldánya, de legalább jól áll neki.

De hogy ne csak a negatívumokat soroljam, ki kell emelnem Cuaron zseniális rendezői munkáját, ami az amúgy igen csak hitvány script-be életet és energiát tudott lehelni. Meg egy kevés feszültséget, habár ilyen vizuális vénával ez a létminimum ugye. Most komolyan, azok a hosszú snittes jelenetek… gyönyörűek voltak na! Tudtak némi katartikus élmény biztosítani, ha már ez a történeti oldalról mindvégig hiányzott. Mondom, egyszerűen hiányzik a plusz löket, a nüánsznyi egyediség, amitől igazán különleges tudna lenni a sorozat.  Arról nem is beszélve, hogy a Touch adta utózönge valami bődületesen áradt a pilot-ból.

This entry has a rating of 2

free web stats