Mielőtt még a májusi Upfrons-időszak beköszöntene úgy döntöttem, hogy megnézem a tévébe került backdoor pilotokat. (Három is akadt!) Kezdtem talán a leggyengébbel, hiszen az NCIS:Red óta megkopott az bizalmam a franchise iránt. Alapvetően az anyasorozatot, a JAG-ből elég sok részt láttam; ugyanezt az NCIS-re és az NCIS: Los Angeles-re már cseppet se lehet elmondani. A különös, hogy a fiatalabbik közelebb állt a szívemhez, míg feledésbe nem merült. A veteránról pedig az alábbi dupla rész győzött meg: kimaradhat az életemből továbbra is. Kb. úgy tudnám egy szóban leírni a New Orleans-i kalandot, mint annak idején az „országjárót”: felesleges!

Az ügyet részletezzem? Felesleges, elég, ha azt tudjátok, hogy New Orleans-ban történt egy gyilkosság, egy fontos ember meghalt, és mindez összekapcsolódik az NCIS-szel. Az ottani csapatot NIS-nek (Naval Investigative Service) hívják, először azt hittem elírás történt az angol feliratban, de nem, ez a valós. A lényeg, hogy a főhősünk, Dwayne (Scott Bakula) felkeresi Gibbs-éket, majd belevágnak az ügy felgöngyölítésének.

Miért kellett dupla részt kihozni ebből? – az a kérdés futott át elsőként az agyamon, amikor a 11×18-on túl voltam. Felesleges ez a hacacáré. Értem, hogy biztosra akarnak menni, kell a dupla rész, hogy jobban megismerhessük a New Orleans-i csapatot, ami két tagból áll alapból, Dwayne mellett ott van a folyton mosolygó Christopher Lasalle (Lucas Black), aki pusztán a jelenlétével felidegesít. Kapunk még melléjük egy rendmániás csajt, Brody-t (Zoe McLellan). Ők hárman alakítják a nagy csapatot. Eléggé vérszegény a felhozatal, és ezt CCH Pounder, az új részleg orvos szakértője se tudja feljavítani. Mondhatni, a casting pocsék, a karakterek jellemtelenek.

Nem csak a szereplőgárda tragikus, hanem a kifejtett történet is több sebből vérzik. A – mint már említett – 80 percnyi bűnügyfelderítés bosszant a legjobban, mert az első 50 perc úgy telt el, hogy szétuntam az agyamat, a második felében pedig végre kezdték cifrázni az ügyet, de akkora már az a hajó kifutott, ami a „zöld utas” berendelését jelentette volna számomra. Semmi jó féle akciójelenetet nem kaptam; semmi olyan pluszt, amivel egy kicsit a szívemhez közelebb hozták volna az új spinoff-ot. Megmerném kockáztatni azt, hogy az NCIS: Red sokkal élvezhetőbb volt.

Van probléma elég rendesen. Sajnos semmi pozitívumot nem tudok felhozni. Most beszélhetnék arról, hogy Dinozzo kap egy voodoo babát, amivel valamelyik kollégája cukkolja, de ennek semmi köze sincs a New Orleans-iekhez. Másrészről, ez a folyamatos „King”-ezéstől már a falat vakartam, hiszen az új részleg Gibbs-e, azaz Christopher valójában a város hőse. Jó ügyet fogott ki, keményfiúkat csukott le – mindenki őt tartja a királynak. Halljuk is párszor vissza, de a néző sehogy se tud ezzel a ténnyel azonosulni.

Ha van igazság, akkor a CBS okosan fog dönteni! Erre időt, pénzt és más egyebet pazarolni teljesen felesleges. Bosszant is, hogy más értelmesebb sorozattól vette el az időm. Az viszont örömemre szolgált, hogy továbbra sincs hiányom az NCIS-ből se. A pontszáma pedig valahol a 0/5 és a 0,5/5 között negyed távon, így lefelé kell kerekítenem!

A hozzászólásokat RSS csatornán keresztül is nyomonkövetheted. Pingelés letiltva.
Tag-ek: NCIS, NCIS: New Orleans