Longmire – 2. évad

 
Beküldte: tess 2014 June 3, 13:42-kor a(z) Longmire témába.

Sokan abban a tévhitben senyvednek a Longmire kapcsán, hogy az adaptációt felügyelő Conveny – Baldwin alkotópáros csak jókor volt jó helyen és valójában az egész felhajtás egy random procedural krimit takar. Ennél nagyobb hülyeséget nem is állíthatnánk, lévén a Longmire két évad alatt az egyik legerősebb ongoing krimi lett a képernyőn, ami mind atmoszférateremtésben, mind a karakterisztika terén túlmutat a közönséges network procedural érán. Istenemre, a western hála istennek újfent hódít, de ahogy a Justified esetében, úgy itt is, csak a körítést adja. A lényeg a 2. évad kapcsán sem változott, maradt minden a régi keményvonalas krimi szintjén, amit sokkal inkább megbecsülni lenne érdemes, mint sem olcsó vádakkal illetni.

Ettől függetlenül a 2. évadot mégis megbéklyózta némileg a folytatásokat sújtó sophmore slump. A kortárs western környezetbe oltott oldschool krimi továbbra is uralta a képernyőt, de a kieszközölt apróbb változások nem mindig csak hozzátettek az amúgy komplex atmoszférához, hanem bizony el is vettek belőle. Itt főleg a spirituális vonalra és az abból adódó babonás misztikumra gondolok. Feszültségkeltés terén szó se róla a szegmens működött, ellenben a történetvezetés szempontjából sok furcsaságot eredményezett. Ugyancsak néha furcsán hatottak a finoman elszórt szolid western karakterjegyek komikus környezetben való ábrázolása. Oké, egyszer-kétszer tényleg üdítő húzás volt, de sokszor sikerült vele átesni a ló túloldalára.

longmire-s2-a

Ami viszont egyértelműen remek húzás volt, az az átívelő szálak előtérbe hozása. Bevallom nem gondoltam, hogy a készítőknek ilyen gördülékenyen megy majd a párhuzamos történetmesélés. Arra meg végképp gondolni sem mertem, hogy ebbe szinte az összes fontosabb szereplőt képes belevonni. Ott volt a sheriff választási hercehurca, Longmire nejének gyilkosa utáni loholás, Branch egyensúlyozása a két oldal közt vagy Vic vesszőfutás, hogy csak a fontosabbakat említsem. És akkor még nem szóltam a finoman elszórt romantikus töltetről, ami ugyan sokszor öncélúnak hatott (a fináléban különösen), ám összességében mégis kellemes újításnak bizonyult.

Ezt leszámítva viszont jobbára maradt minden a régi. A hányásig ismételt procedural jegyek továbbra is mellőzve voltak, helyüket az aranykort idéző krimi betétek uralták. A kisvárosi/vidéki esetek kidolgozottsága még mindig zseniális, amit jól mutat az a tény is, miszerint az esetek nem nagy horderejűek, ám mégis fajsúlyosak. Kiváltképp tetszett, hogy a középpontban kivétel nélkül a személyes hibák és az önzés állt nem pedig a konspiráció. Ilyes folytán a bűnözőket is meg lehetett érteni, mi több a lebukásuk sokszor személyes tragédiaként volt ábrázolva, ami hol katartikus, hol elgondolkodtató tónussal volt megspékelve.

longmire-s2-b

Karakterizáció szintjén is csak éltetni tudom az évadot, hisz remekül elmélyítették az összes  karaktert. Az milyen már, hogy többé már Ferg sem egy papírmasé toldalék a többiek mellett? Persze a prímet továbbra is Robert Taylor karizmája viszi, aki talán élete szerepében brillírozik. Kiváltképp tetszett, hogy az évad során többször előtérbe került az emberibb/érzelmesebb oldala. A legzseniálisabb húzás viszont mégis az volt, amikor a készítők szép apránként kikezdték a földhöz ragadottságát. Longmire sheriffnek is telefont! Lou Diamond Phillips újfent tökéletes és ami a legszebb, elegáns sidekick-nek bizonyult és itt most ne a divatos tónusra tessék gondolni. Katee Sackhoff és Cassidy Freeman jelentős színészi előrelépést prezentált, végre megcsillanthatták a drámai vénájukat a vidéki eyecandy tónuson túl. Sackhoff továbbra is badass girl, de Freeman valami egészen más lett, ami tippre a 3. évadra érik csak be igazán. Az évad meglepetése viszont Bailey Chase alias Brach volt, aki mindvégig ingoványos talajon egyensúlyozott. Sokáig azt lehetett hinni, hogy a választásokra van csak kihegyezve a karaktere, de ennél nagyobb tévedni sem lehetett volna. Branch folyamatosan más utat járt be, folyton bírálva Longmire döntéseit, mígnem eljutottunk arra a szintre, hogy önmaga is egy Longmire mérvű karakter lett. Így az évad egyik csúcspontja egyértelműen az lett,  amikor a két karakter végre közösen vállvetve dolgozik egy ügyön.

De hogy ne csak a main cast-ot illesse a dicshimnusz meg kell említenem, hogy a sorozatot kezdik felfedezni az ismertebb színészek. A 2. évad során többek közt Allie MacDonald, Kenneth Choi, Jim Beaver és AJ Buckley is tiszteletét tette méghozzá egész korrekt színvonalon. Az ász persze badass szekciót erősítő Peter Weller volt, aki ideje lenne már állandó szereplőnek beválasztani. Mellette Lee Tergesen és A Martinez volt a sereghajtó, akik megint csak remek választásnak bizonyultak.

Akárcsak a 2. évad, ami a 2013-as nyári program egyik megkerülhetetlen tényezőjévé vált. A sok újítás ugyan néhol keserű szájízt hagyott maga után, de összességében az évad mégis csak kimagaslóan remekelt. Ebbe nagy érdeme volt a karakterek mellett az átívelő szálas történetmesélésnek és a valamivel sötétebb tónusnak. Akárhogy is, a Longmire egyre inkább halad a hivatkozási alapul szolgáló státusz felé, de ezzel együtt távolodik is a mainstream vonaltól. Szerencsénkre.

This entry has a rating of 4.5

free web stats