Betartottam az ígéretem? Be! Ott kezdenék mindent, hogy már az elejétől kezdve hittem a Fapadban. Egyszerűen imádom a munkahelyi szitkomokat. Olyannyira a külföldi The Office-ra emlékeztet, hogy le a kalappal a készítők előtt. Öröm minden percét nézni. Látszik az igyekezet. Próbálják a legtöbbet kihozni, és míg ezt látom: legyen bármennyire is jó – azaz átlagon felüli – a teljesítménye, kitartok mellette.

Mindenképpen az operatőröket kell kiemelnem a sorból, mert amit művelnek az elképesztő. Bárcsak minden magyar produkcióban ennyire minőségi munka köszönne vissza. Arról van szó, hogy nagyon jól oldják meg a dokumentarista felvételi módot. Nagy(obb) látószögű objektívvel dolgoznak, és jól helyezkednek mind magasság, mind szélesség szempontjából. Azt, amikor a szereplők hozzánk beszélnek, annyira áthozza a kamera, mint ha ténylegesen nekünk mondanák élőben. Tényleg az az érzésem, mint ha ezek velem kommunikálnának, csak hát nem tudok visszaszólni.

A humor páratlan. – A másik berántós faktora. Nagyon jó poénokkal dolgozik a két forgatókönyvíró, Litkai Gergely és Vinnai András. Másoknál azt figyeltem meg, hogy a veterán mivolt visszaüt, nem tudják túlszárnyalni önmagukat. Na, náluk erről szó sincs, mert részről részre bravúroznak. Természetesen kellenek hozzá a színészek, illetve a parádés történet, ami tényleg lángra lobbantotta a tűzet, ami azóta kialudt, mióta a szappanoperák kerültek az országos adók kínálatában előképbe. Lehet sorozatot írni a nézők kedvére így is. Gergelyék ezt teszik, ezért működik ennyire jól összhangban minden. Egyszerűen örömmel tölt el, amikor leülök 1080i-ben az adott rész elé.

„- Az állásinterjúnak az a lényege, hogy felmérjük a jelentkezők képességeit (…)
– Felmérem én közben mindenét, nem kell attól félni.”

A pénz szűke se látszik a Fapadon, ami szinte minden magyar produkcióra rá tudja tenni a vétót, miért ne próbáljuk be vagy éppen adjunk neki egy újabb esélyt. Max. 3-4 helyszínnel dolgoznak a készítők. Egy ilyen szituációs komédiánál teljesen elég ennyivel. Eleve munkahelyi alműfajba kell sorolni, ahol nincs annyi hely, nincs is szükség rá. A sztori ugye az AlHorse légitársaságra fókuszál, legfőképpen az irodában játszódnak a történések, de olykor kitekintünk a hangárba, a repülő fedélzetére vagy a kifutópályára. Ennyi bőven elég. Lefednek mindent, nincs hiányérzete az embernek.

„- Tehát hol dolgozott ezelőtt Móni?
– Hol dolgozott, hol nem?! [röhögés]”

Mint azt írtam fentebb, kellenek a meggyőző szereplők. Az a jó, hogy a Fapadot a főszereplők repítik a magasba, nem pedig a visszatérő-vendég (?) státuszba emlegetettek, mint pl.: Dobó Kata. Anger Zsoltot utáltam a Hacktionben, itt pedig imádom. Mi ez a pálfordulás?! Egyszerűen a ráírt karaktert annyira hitelesen adja elő, hogy öröm nézni. Persze azt se feledjük el, hogy tömve van jobbnál jobbakkal a sorozat. Egyelőre Végh Zsolt-ot nem tudtam az újak közül hova sorolni, de majd kialakul. Nem féltem őt se. Lengyel Tamás által alakított Kalóczy Andor pilóta egy forma. A csapat szépfiúja. Ilyen emberrel kell eladni egy légitársaságot. Nincs igazam? Jóképű a pilóta, jó lesz a nők útja is.

De akkor is, Anger Zsolt hatalmas forma. Tökéletes párosítás a főszerepre. Két rész alatt se kopott semmit a karakterének minősége. Ugyanazt hozza, amit a pilotnál megszerettem. Vicces, kicsit önző, sőt… szinte mindig. Hatalmas. Főleg amikor a tolókocsis titkárnőjére olyan feladatokat bíz, amit nem tud az akadálymentesség hiánya miatt megoldani. Áh… Kész. Imádom.

A Fapadot a jelenkor legminőségibb magyar komédiájának tartom. Bátran írhatom, hogy az m1 megcsinálta. Hogy hozzá képest a Munkaügyek miként muzsikált, azt egyelőre passzolom, mert kimaradt az életemből, bár ilyen színvonal mellett nincs hiányérzetem. Én bízom benne, hogy a lepörgött első szériát egy újabb fog követni, mert ilyenre bármikor nyitott vagyok. A legelképesztőbb az egészben az, amikor szembesültem a ténnyel, miszerint ez egy magyar produkció baszki. Nem vagyok a tévézés és a hazai dolgok híve, de ezt bármelyik ország elirigyelheti tőlünk. Komolyan, az érzés páratlan.

Innentől kezdve pedig nem is kérdéses, hogy mind a húszon akárhány epizódját nézni fogom. Hogy hetibe vagy két hetibe azt egyelőre megtartom a jövőnek, de nem ez volt az utolsó írásom róla. (Plusz, annyi screenshot-ot lőtte a nézése közben, hogy még heti posztokat is írhatnék röptébe, mert jók az operatőrök. Jók… bocsi, inkább zsenik.)

A hozzászólásokat RSS csatornán keresztül is nyomonkövetheted. Pingelés letiltva.
Tag-ek: Fapad