Halt and Catch Fire – Az 1. évadról

 
Beküldte: tess 2015 May 28, 22:33-kor a(z) Halt and Catch Fire témába.

Bátorság, rohadt nagy bátorság az, amit a két Christopher, azaz a Cantwell – C. Rogers párosnak kellett ahhoz, hogy összehozzák a Halt and Catch Fire-t. Egyfelől cefet bátornak kell lennie manapság annak, aki a klasszikus geek tematikát nem valami megfáradni látszó komikus vénában vagy esetlegesen egy fanfavorit várományos képregény adaptációba szeretné oltani. Ahhoz meg aztán kurva nagy bátorság kell, hogy a kész produktummal pont az AMC-nél kezdjük el házalni. Annál az AMC-nél, ami 3 matuzsálemen (na vajon melyik az a három?) kívül semmit sem képes felmutatni. Ráadásul az utóbbi évek sorozatos rossz döntései miatt minden épelméjű producer messzire el is kerülni a csatornát. A két Christopher-nek viszont mégis sikerült, igaz ehhez a megfelelő csillagzat is bőven hozzájárult.

halt-and-catch-fire-s1-a

Merthogy, a Halt and Catch Fire hiába egy remek alkotás, ennyire hitvány nézettségi mutatókkal és ennyire specifikusan egy réteget megszólító plot-tal, nincs az az isten, hogy máshol életben tudna maradni. És igen, az AMC harmatgyenge műsorrendje, most tényleg a megfelelő katalizátor volt. Kellett is, hisz egy korhű, 1983-ban a nagy informatikai boom és szellemi szabadrablás idején játszódó geek dráma máshogy nem lehetne a képernyőn. Főleg, hogy az egész a szó legpozitívabb értelmében véve bosszantóan rétegsorozat lett. A két Christopher pazar script-tel és atmoszférával állt elő. Olyannyira, hogy képesek voltak játszi könnyedséggel túllépni a plot-ból adódó korlátokon. A korhű szellemiség, a folyamatos történelmi kikacsintások és a remekül megragadott szakmaiság itt nem a főbb csapásirányok egyike volt, hanem sokkal inkább csak a körítés. Ez kérem egy elsőrangúan felépített kamaradráma, ami meglepetésre nem a korszakot, hanem a karaktereket állítja a középpontba. Az olyan egyedi karaktereket, akikből sugárzik a zsigeri megszállottság. Az innováció és reményteljes bizakodás mellett viszont folyamatosan befészkelődik a képernyőre a kétely, a kudarctól való félelem és az a fajta elemi bizonytalanság, ami gyomorig képes hatolni.

Forget about the game, watch this commercial…

Ebben az ambiciózus környezetben követhetjük végig egy látnok, egy mérnök és egy programozó cseppet sem hétköznapi kálváriáját a kreatív beteljesülésig. Mindezt pazar retro környezetben, kivételes képi- és vágási megoldásokkal, remekül szelektált zenei aláfestésekkel. No és színészi alakításokkal! Lee Pace karaktere végletekig egoista, szexista és nárcisztikus jellem, viszont legalább ennyire szenvedélyes vezető, valamint szerető. Egyszerre antipatikus és szerethető, csakúgy, mint a korszak számos emblematikus látnoka. Azok a lelkesítő nagymonológok, azok a dühkitörések… a ritkaságszámba menő zsigeri szenvedély elsőrangú manifesztációi. Viszont ez mégsem volt elégséges, hogy egymagában elrabolja az egész show-t a többiek elől. Mondjuk, nem is ment volna könnyedén. Mackenzie Davis látványos rebellis átszellemülése és fülledt feminizmusa legalább annyira élményszámba ment, mint Scott McNairy brutális külső-belső átalakulása. A triumvirátus közt kibontakozó interakció és kémia pedig csak tovább fokozta az amúgy is erős láthatatlan köteléket.

halt-and-catch-fire-s1-b

A végeredmény persze szokás szerint felemás lett, de ez szigorúan csak a nagyközönség perspektívájából értelmezhető így. Merthogy az utóbbi években én nem láttam még egy ennyire szenvedélyes alkotást az álmokról és azok krónikus hajkurászásáról ennyire realistán tálalva. Természetesen hiányosságok akadnak, az írói iránymutatással is lehetne vitatkozni, de hát mi, ha nem ez jellemzi leginkább a megosztó alkotásokat? Jah és a főcím… rég volt már olyan, hogy valami ennyire a retinámba égett volna, szóval már csak ezért is jár a plusz pont és az alkotói hozsanna.

This entry has a rating of 4

free web stats