A Prison Break meghatározó láncszeme volt a sorozatos pályafutásom kezdetének. Vele, illetve a Lost-tal és a Desperate Housewives-szal olyan trió rajtolt el a 2000-es évek közepén, amikre bátran ráhúzhatjuk a korszakalkotó jelzőt. Nála rögzült elsőként az is, hogy a back nine berendelést az írók milyen könnyedén tudják megoldani sztori szempontból. Szerintem sokunknál megvan az a jelenet, amikor Scofieldék meg akarnak szökni a Fox River Állami Fegyintézetből, azonban, amikor a zsilipet fel akarná emelni, hiba csúszik a gépezetbe. Az a hiba valójában még 9 résznyi pluszt takart. Valaki örült neki, Én személy szerint kevésbe, de beletörődtem a húzásba. Az első évadnál maradandót alkottak. Ez megkérdőjelezhetetlen. A folytatásnál már a pénzszerzés dominált – meg is látszik a minőségen, ám ettől függetlenül örültem a sorozat visszatérésének, mert bíztam, hogy visszarepítenek minket a gyökerekhez, amikor még a Prison Break egy gondosan megtervezett logikai játék volt.

A kezdés tagadhatatlanul korrektre sikerült. Abszolút ráéreztek az írók arra, hogy milyen tempót kell diktálniuk ahhoz, hogy egy lendületes évadnyitást könyvelhessenek el. 42 percében zajlanak az események. A részt indító összefoglaló elengedhetetlen eleme a startnak, ugyanis szükséges felfrissíteni a mi történteket. Bevallom, …a zárófilm kimaradt az életemből, azonban egy cseppet se éreztem azt, hogy hátrányban lennék. Gondosan adagolják az információkat, vannak az epizód alatt is visszacsatolások, így az írók megpróbálnak mindent a helyére tenni – ami egy olyan húzás, amit mindenképpen pozitívan él meg az ember. Mondjuk nincs más választásuk: ha nézőket szeretnének, akkor kellenek az emlékek.

A rész két szálon fut. Az elsőben T-Bag-et, talán az egyik legjobb badass karakterét veszik elő ennek a korszaknak. Kiengedik végre valahára a börtönből, azonban egy levél meglepő tartalma sokkolja. Egy rajzról vagy fotóról beszélünk, amin feltűnik az ifjú Scofield egy börtönablakban, amin kipillantva egy mecsetet láthatunk. Az eseménylavinát abszolút beindítja, fel is keresi Lincoln Burrows-t, hogy megossza a kéretlen levelét vele. Itt fűzik össze a másodikkal, majd hagyják, had teljesedjen ki mindkettő külön-külön ágon, hiszen Lincoln-nál elmarad a szívélyes fogadtatás – de hát ezt vártuk! Nincs semmi meglepő ebben. Halottnak hitt öccsének léte felkavarja.

Rohannak az írók az események mezején! Jól éreztem? Bátran vonjuk le ezt a következtetés, mert event sorozat révén sokkal kevesebb idejük lesz a sztori mesélésre, amit a nyitányban éreztettek is. Zajlottak a történések, indokolatlan időhúzós jelentről pedig be se tudok számolni, pedig kétszer néztem az 5×01-et, hogy mélyebb kritizálásba kezdhessek. Gondosan összerakták, néhol inkább azt jött át, hogy hajtja őket a tatár. Igazából a tatár jelenpillanatban Scofield volna, őt pedig – még ha az utolsó másodpercekben is, de – meg kellett mutatniuk a nézőknek, hiszen visszatért a Fox egykori zászlóhajósa. (Mellett a Blindspot-os csajnak a tetkói butaságok.)

A Prison Break mondanivalója nem más, mint az, hogy minden okkal történik. Kellett Lincoln-nak a fenyegetettségi helyzet, máskülönben a T-Bag által kapott rajzot elengedte volna rossz tréfa gyanánt. Jó volt újra azt látni, hogy Sarah se az a fajta újraházasodott özvegy, aki a lelkibékéjét keresi, valamint nem ismeri fel azt a fajta helyzetet, amikor ténylegesen fenyegetettségben a családja. Jól operáltak a karakterek jellemeivel. A múlt abszolút nem törlődött ki, sikerült ennyi év kihagyását követően „újraéleszteni” a karaktereket, mint ha csak hibernálták volna őket.

Egyelőre nem teljesen értem, miért akarják eltűntetni Michael-t a valóéletből. Sok kérdés merül fel, hiszen már réges-régen megölhették volna, még sem tették?! Miért? Vagy csak annyira jól eltűnt, hogy senki sem talált rá? Kétlem, legalábbis ahogy Lincoln-t lekövették, az nagyon adta magát. (A 24 eleganciáját éreztem ilyen téren.) Az egész folyamat profizmusra vall, amitől pedig a kérdéseim még nagyobb súlyt kapnak. Bízom abban, hogy nem kell sokat várni a válaszokra, tanultak az előző 2 évad gyengeségiből, és most méltó módon hozzák vissza a testvérek szabadulóművészetét a valóéletbe. Nem lesz egyszerű mutatvány, de – event jelleg révén – nincsenek is nehéz helyzetben – már ha az ötletlufit a kipukkadás fenyegeti.

Részemről jöhet a folytatás. Pörgős történetet kapunk régi – emlékezetes – arcokkal, akik abszolút felidézték az első etap feelingjét. Jó volt újra látni a Fox River-t, a visszakapcsolással pedig az írók jelezték felénk, hogy bizony érdemes lesz a részletekre odafigyelni, mert hiba van ott a Blindspot az NBC-nek, ahol hasonlóan a tetoválás a sztori egyik alappillére, ők előbb feltalálták a „spanyolviaszt”. Száz szónak is egy a vége… abszolút pozitívként éltem meg a felélesztését, többet kaptam a vártnál, így nem kérdéses a folytatása.

A hozzászólásokat RSS csatornán keresztül is nyomonkövetheted. Pingelés letiltva.
Tag-ek: Prison Break