Nálam az augusztus a gasztro jegyében zajlik. Régóta tervbe volt véve, hogy félreteszek minden más koncepciót, és csak a főzős műsoroknak szentelek egy teljes hónapot. Nem nézek se drámát, se komédiát, csak – ha úgy tetszik – ChiliTV-t és TVPaprikát. Őrültnek hangzik, de ez amolyan tisztító kúraként is felfogható, ugyanis azt vettem észre, hogy a mai sorozatok nehezen sehogy sem tudják azt szállítani, amire igényem lenne 2017-ben, 10 évvel a hivatalos függőségem indulását követően. Szóval most belekezdek egy kis böjtbe és az őszt kipucolva várom, hátha az elvárásaim némiképp csökkennek és elégedettebb sorozatnéző lehetek. Ezt találtam ki, így jutottam el az Ultimate Braai Master­-hez.

Ismerős a cím? Meglepődnék, ha valaki igent csapna rá!

Aki szokott főzős és utazós csatornákat nézni, azok már találkozhattak a magyar címével, A braai mesterével. Itthon a Travel Channel adott elsőként otthont számára, majd a ChiliTV kínálatában tűnt fel nyár folyamán. Dél-afrikai főzős reality, amit az életben nem töltenék le torrentről, ha ismeretlenül belefutnék. Szerencsémre a tévé elhozta, megnéztem a pilotját, majd a második részét és beleszerelmesedtem: Dél-Afrika legnagyobb szabadtéri főzős versenyébe, ami közel 60 napon keresztül és cirka 8000km-en át tartja rabul a legjobb három versenyzőpárost a 15-ből, hogy kiderüljön: Ki lesz a braai mestere az adott etapban.

Mint minden verseny-reality-nél, itt is a főnyeremény inspirálja leginkább a résztvevőket, hiszen félmillió randot (közel 12 millió ft), egy összkerék-meghajtású Renault Koleos terepjárót és magát a braai mestere címet viheti haza. Természétesen a sor végére koránt se érkeztünk, hiszen az egyes összecsapások nyertesei mindig valami kis apróságot kapnak a felajánlott szponzorok részéről, mint pl.: egy szafari túrát; vagy egy hétvégére vagy hétköznapra eső több napos kikapcsolódási ajánlatot egy nívós hotelben; vagy éppen vásárlási utalványt, amit adott helyen válthatnak be. Ergo, az ügyes párok ennél sokkal többet nyerhetnek. Nem utolsó sorban a mesés utazást se feledjük el, de hogy is van ez most?

Kezdésben kapunk 15 párt, akik mindegyik terepjáróval – egy Renault Koleos-szal, ha tippelnem kéne – megy el a helyszínekre, mert, ahogy írtam fentebb: egész Dél-Afrikát fogják átszelni a verseny végéig, melyben nem kevesebb, mint 8000 km-t tesznek meg a versenyzők. Olyan ez, mint ha a The Amazing Race-t ötvözték volna egy főzős reality-vel. A selejtezőket, amit korábban tartottak meg, maximum szó formájában érintik a bírák, ha az egyik játékospár nehezen került be a legjobb 15 közé – ezt azért írom le, mert lesz ilyen, az apróságok mindig rabul ejtenek.

Beszéljünk kicsit a braai-ról. Nyugi, nekem se volt fogalmam, míg bele nem néztem. Szerencsére a sorozat szerkezetileg annyira jól van összerakva, hogy még az is képbe kerülhet, akinél kimaradt az első 5 rész. Nagyjából 3-5 perces bevezetésben Justin Bonello (a műsorvezető) összefoglal mindent, amit kell tudni a show-ról, ami lezajlott az elmúlt napokban/hetekben és hogy mi is az, amiért küzdenek. Aki figyelmes, az már tudja, mi is valójában a braai: a konyhaművészet egy módszere, ami a szabad tüzet teszi fókuszba. Lényegében a versenyzők nem használhatnak semmi olyat, ami modernkonyhában feltűnik. Olyan módszereket viszont hasznosíthatnak, aminek a braai szolgáltat otthont, mint pl.: a füstöléses ízesítést. Ha úgy tetszik, európai nyelvbe a grillezés a legjobb szó rá, bár olvastam már szabadtéri főzésként is, aminél elsőre lehet, hogy nem igazán tudom, mire gondoljak.

Az adott kihívásokat két zsűri tag értékeli. Bertus Basson, az Overture étterem tulajdonosa és séfje, valamint Marthinus Ferreira, a DW Eleven-13 étterem tulajdonosa és séfje. Mindketten annyira beleillenek az összképbe, hogy hiányukkal a sorozatot kukáznám. Remélem a következő évadok egyikében se távoznak a pozíciójukból, mert nagyon jó bírák. Megmondják a frankot, olykor annyira, hogy nem szeretnék eléjük állni, ha az ételemmel tudom, hogy nincs minden rendben. Kb. olyanok ők Dél-Afrikának, mint az angoloknak Gordon Ramsay vagy Jamie Oliver. Másképp nehéz körbe írni, de az évadnyitó üdvözlő vacsoráiban mindig megmutatják, hogy milyen magasan is vannak az elvárásaik, ami olykor elrettentő tud lenni a versenyzőknél.

Miként épül fel egy évad? – Nagyon nem szeretnék a részletekbe bonyolódni, mert annyi minden tetszett a 13 részes 1. felvonásból, hogy biztosan később újra fogom nézni, nah meg számtalan jó húzást lőnék el, de azért ízelítőnek mondanék pár szót. Minden részben van egy főfeladat. Az elején a párokat csapatokba rendezik, mert kíváncsiak arra is a bírák, hogy miként tudnak idegenek együttműködni a közös cél érdekében. A leggyengébb tagok kerülnek vigaszágra, ahol egymás ellen kell versenyezni egy adott kihívásban, melynek a végén a leggyengébb távozik. Lényegében epizódról epizódra csökken a létszám, míg a fináléra a legjobb 3 marad, akik egy mérhetetlenül komplex feladatot kapnak, amivel tényleg a „cím” odakerül, aki leginkább megérdemli.

Elhihetitek, nem egyszerű azok élete, akik a bennmaradásért küzdenek. Az egyik adásban pl.: másnap reggelre kell kekszet és kávét csinálniuk a versenyzőknek. Ez egész estés fennmaradást jelent, hiszen a tűznek megfelelően kell égnie, hogy biztosan kiszáradjon a keksz. A bírák a vigaszágra került pároknál emeli az elvárásait, hiszen ha nyomás alatt tudnak bizonyítani, akkor van helyük a folytatásban, ha pedig nem, akkor azért nincs.

A finalisták kapták az etap legjobb feladatát és egyben a legnehezebbet is. Dióhéjban: egy „medencés hozz és süss!” party került megrendezésre, ahova óránként érkezett két-két fő, akik hozták az alapanyagot, amiből adott idő alatt egy főfogást kellett csinálni. A kreativitásra hatalmas hangsúly fektetődött, hiszen, nemcsak hogy megfelelő minőségű ételt kellett a vendégek elé tálalni, hanem még a mennyiségre is ügyelniük kellett, mivel minden vendég érkezésével nőtt a megcsinálandó adagszám kettővel, tehát a már megérkezettekre is kellett szervírozni attól függetlenül, hogy ők már „telibb bendővel” rendelkeztek. És mindezt mivel lehetne tovább emelni? Felkérték a legutoljára kiesett 7 versenyzőpárost, hogy legyenek ők ezek a személyek. Általában 1 órájuk állt rendelkezésre a fogásokra, azonban akadtak olyanok is, akik „késtek”, így félóra állt rendelkezésre a feladat megoldására. Volt stresszben gazdag helyzet bőven.

Bárhogy nézem, újat mutatott a Braai mestere. Számomra a nyár találata a reality világból. Igazi felfedezett, amit nehéz letenni, ha megbarátkoztál a versenyzőkkel. Engem legfőképpen a műsorvezető és a zsűri páros nyert meg. Annyira értik a dolgukat, hogy amikor megszólalnak, komolyan rájuk meg az összes fókusz, nem engedik a figyelmet elkanlódtatni. Tess szokta a főzős műsorokat háttéri alapzajként futtatni valami közben, hogy „nézzen is valamit”, de ezt a műsort lehetetlen így ledarálni.

Aki teheti, az mindenképp nézzen bele, mert egy új világot nyújt elénk. Arról nem is beszélve, hogy még okosítja a nézőt az adott helyszín jellegzetességeivel, illetve tényeivel. Azért Dél-Afrikáról kevesebb természetfilm készül, mint a többi helyről, mert mindenki a sivataggal azonosítja, ahol „nincs semmi”. Na ezt a banális nézetet a földbe döngöli a műsor. Ha velem akarsz tartani, akkor a 2. évadját a ChiliTv-n csekkolhatod hétköznap késő délutánonként, vagy késő esténként az ismétlésével. Adjatok neki esélyt, mert tényleg jó!

A hozzászólásokat RSS csatornán keresztül is nyomonkövetheted. Pingelés letiltva.
Tag-ek: The Ultimate Braai Master