Ízig-vérig – 2 rész távlatából…

 
Beküldte: Kanyecc 2019 April 3, 22:39-kor a(z) kritika témába.

A tavasz beköszöntével a Viasat3 felfrissítette kínálatát. Visszatért az Észbontók, folytatódott új évaddal az Ide süss!, illetve bemutatkozott az Ízig-vérig címre hallgató legújabb hazai gyártásban készült elképzelés – csak hogy a magyar viszonylatot emeljem ki. Nyilván, ha felidézem őket, hogy mit is készítettek legutóbb, akkor a 200 első randi jut az eszembe, ami annyira feledhetőre sikeredett, hogy még kritika se született róla. Egyszerűen nem én voltam a becélzott közönsége. Az Ízig-vérighez másképp álltam, bár féltem, hogy a Sony véglegesíti az A La Carte munkacímet, amin a projekt elstartolt tavaly, de szerencsére rájöttek, hogy van ereje egy hangzatos hazai címnek, főleg ha azt még többértelműsíteni is tudják. Sikerrel jártak és tényleg pacsi azért, hogy maguk mögött hagyták, mert komolyan morcos lettem volna.

Tisztázzuk kezdésképpen a történetet, bár a többség úgy is képben lesz. A Balaton felvidéken egy faluban járunk, ahol adott az André névre hallgató családi vállalkozás, egy étterem, amit férj és feleség visz. Igen ám, csak kapcsolatuk annyira elmérgesedett (a férj részéről „megesett” félrelépésből adódóan), hogy válásra került a sor. Csak mellékesként említeném meg, hogy Gryllus Dorka (András) és Simon Kornél (Éva) alakítja a válófélben lévő főhősöket, akik a pilot végére pontot is tesznek az ügy végére, azaz majdnem, de ne szaladjunk ennyire előre. Ha pedig azt hinnétek, hogy csak kettőjükre esik a fókusz, akkor tévedtek, mert behoznak egy sornyi mellékszereplőt, mint pl.: a közös lányukat, aki Londonból tér haza azért, mert ott valami rosszat csinált… [Ne spoilerezzük el!]

Mielőtt még azt hinnétek, hogy az alapkonfliktust a félrelépés itattja át, tévednetek kell. Az írók annyira átmentek – hogy is fogalmazzak… senkit se szeretnék megbántani – általánosba, tipikusba (?), hogy behoznak a képbe Éva részéről egy milliomos jól fésült úriembert, nevén nevezve az Asztalost (Száraz Dénes), aki miatt András úgy döntött, hogy mégsem hagyja maga mögött az országot és utazik el Amerikába, helyette a közelben megnyitja a konkurens éttermét, amivel bebizonyítja, hogy csak és kizárólag miatta lendült fel az André. [Mélylevegő beszív] Tipikus magyar gondolkodás, tipikus magyar megvalósításban, és az a rossz, hogy erre azért a tévéből már nem igazán lennék vevő, viszont ez őket hidegen hagyja.

Csak hogy értsétek a sztorit egészében… Éva kifizetné Andrást a vállalkozásból, ami igazából 30 millió forint asztalra letételével megtörténik. Igen ám, viszont, amikor kiderül, hogy Asztalostól kapta a lóvét eldobja az agyát, mégsem akarja neki átadni tárt kezekkel a jövedelmező ex-éttermét és még a nőjét is. Ebből fakadóan a présházát megpróbálja átalakítani konkurens étteremmé. A tipikusság jelzőjét pedig a klisék sokasága alapozza meg, ugyanis a pilotban érkezne egy bizonyos Potter néven futó étel-/étteremkritikus (már nem dereng!), akire az ország vakon hallgat, amit pedig blogján leközöl az szent és sérthetetlen, ergo, ha pozitív kimenetű kritika születik, akkor bizony a hely a másnapra fellendül, legyen bármennyire a világ végén. Nah igen, csak Éva helyett az eléggé ittas állapotban lévő Andrást találja be, ami meg is alapozza a háború egyik alappillérét.

A főszállal nem lenne sok gond, ha tempósabban és klisémentesebben haladna. A csíra méretű gondokat nagyítják fel az írók, amivel nagyjából helyben toporzékol a sorozat. Két rész alatt sok említésre való nem történt, ami kiábrándító. A másik problémám a mellékszereplőkkel érkezik. Ők csak úgy vannak, sokat nem tesznek bele a közösbe. Idézzük fel a konyhai jelenetek az étteremben, amikor vagy éppen eligazítás történik, vagy csak éppen pletykázás, ténykedés – a legfeleslegesebb percégetéseket kapjuk, mert semmit se tesznek hozzá a végtermékhez. Azaz hozzátesznek, de azt negatív jellemzővel tudnám illetni: a totál érdektelenséget. Mennyivel hasznosabban fel lehetett volna tölteni ezeket a sávokat. Viccet félretéve, még a balatoni drónos nagytotáloknak is több értelme van, mert legalább a néző egy olyan szemszögből láthatja a magyar tengert és környékét, amiből nem sűrűn. (Ilyen téren nyúlták a Korhatáros szerelemet, ahol Budapest madártávlatból adta ugyanezt a Tv2-nél.) És teszem hozzá: a látványosabb Badacsony körüli részen vették fel a többségét, ahol tényleg meseszép a kilátás bárhonnan nézve. Adja magát a tanúhegyek elhelyezkedése, nem kell szerintem túlragoznom.

Nem tudom, Ti miként vagytok vele, de mérges vagyok az írókra, mert adott két mellékszereplő, akiket annyira pocsék módon kezelnek, hogy felháborító. Kezdeném a sort Pokorny Liaval, aki ugye Kamillat alakítja. Ő mit is csinál? Mármint csak úgy van a sorozatban. Olykor-olykor feltűnik és táplálja az erőt Évaba, de sok érdemit nem tesz a végtermékhez. Cameonak hívnám a szerepét, ha önmagát alakítaná, de ugye erről szó sincs – de nagyjából a nevével tesz hozzá a stáblistához és a sorozat értékesítéséhez (mert Ő is benne van!), mással nem igazán. A sort pedig folytatnám Badár Sándorral, alias Tunyával, aki által sikerült egy olyan karaktert megformálni, kinek a feltűnésekor legszívesebben struccként dugnám a fejemet a homokba, annyira irritáló. Már-már vetekszik Száraz Dénessel, aki ugye a rosszfiút formálja meg. Nincs baj a színészúrral, mert tapasztaltságával értéket teremet, de ez a sorozat nem illik hozzá. Ez a személyes véleményem, meglennék a karaktere nélkül – bocsi, ha bárkit megbántottam most! [Nem akartam!]

Szóval az történt két rész alatt, hogy megy az adok-kapok. Alias a toporzékolás, helybenjárás. Ha valaki elolvassa a csatorna által kiadott szinopszist (megtettem!), akkor teljesmértékben képben van a történésekkel és megspórol az életéből 42 percnyi fejfájást. Az a legszomorúbb, hogy tetejében buták a szereplők. Úgy teremtenek a semmiből konfliktust, hogy mi már kilóméterekről kiszagolunk a magját, amiből „kinövesztik”. Had említsek kettő ilyet: az első, hogy miként próbálkozik meg visszajutni a leányzó Londonba (annyira átlátszó a hazugsága, hogy egy vak nem veszi észre!); a másik, csak hogy a heti részből induljak ki, a konkurens étterem megnyitásának ellehetetlenítése. Talán az van bajomra, hogy valahol egy valós képet próbál festeni a magyar emberekről – és ez a fajta tálalás, ami egyáltalán nem szimpatikus. Vagy a franc se tudja, de azzal egyetérthetünk, hogy két rész alatt sokkal, nagyon sokkal távolabb kellene járnia a történetének, nagyjából ott, ahova az ötödik rész környéke zajlik.

Soraim zárásaként meg kell jegyeznem, hogy az elmúlt 3 évben hatalmas gasztro fan lettem. Falom a LiChiTV és TVPaprika kínálatát, így, ha meglátok egy jelenetet, ami a kajára összpontosítnak a sorozatban, nagyjából ugyanaz a hatás kerít rabul, mint amikor drónnal repkednek a Balaton felvidéken. Ám ahhoz képest, hogy egy étterem áll a középpontban, eléggé kevés ilyen jelenetsort kapunk. Szomorúan állapítottam meg azt, hogy a puccosnak feltűntetett Andréból vajnyi kevés jut el a nézőhöz. Nincs szó szájban összefutó nyálról, hát még korgó gyomorról se, holott csinálnak egy-két olyan ételt, amit szívesen kóstolnék, csak éppen a vágók nem gondolták úgy, hogy ezekből többet kellene adni a népnek. Ez pedig egy újabb hiba. 42 percbe két-három fogást látnunk kellene legalább 10-20 másodperc erejéig, de még ez se tudják tálalni.

Több sebből vérzik az Ízig-vérig. Szeretném szeretni a sorozatot, de annyi bajom van vele, hogy kíváncsi leszek, mikor szakad el a cérna, és hagyom annyiban. Már csak a tájjal és a gasztro vonallal meg tudnának venni, de ahhoz az is kellene, hogy a szereplőknek gondolkodást adjanak, logikát és ne azt lássam, hogy mindenki hirtelen felindulásból cselekszik – és a gondolkodás olyan távoli, mint Budapesttől New York.

Szembe megyek az árral, és pozitívumként kiemelném Asztalost, aki hozza azt a tetű karaktert, akit megkövetelnék egy ilyen ötletnél. Kapva kap a lehetőségen, hol „húzzon be” – persze csak virtuálisan – Andrásnak. Ő az egyetlen telitalálat, akinél hazudnék, ha az írnám, hogy tudom mit tervez, mert valamelyest kiszámíthatatlan. Mármint nem tudom beleképzelni azt, hogy csak azért tesz mindent, hogy Éva szívét megnyerje. Tuti több van az egész mögött, ha pedig mégsem lenne így, akkor már csak ezért jár a pluszpont az íróknak, mert el tudtak egy olyan gondolatot ültetni a fejemben, amire ők 40 fokos lázban szenvedve se gondoltak volna. (Ergo soha!)

Utószóként: a vendégszereplőket emelném még ki a sorból, akik eléggé vegyes felvágottak. Vegyük példaként a piacon lévőket, akik semmit se tesznek hozzá a sorozathoz. Nincs köztük egy kiemelkedő, emlékezetes karakter. Ott vannak a kertészeket vagy kútfúrókat alakítók, akiket simán A mi kis falunkba tudnám elképzelni. Működött a jelenlétük, bírtam őket. Ugyanezt már nem tudtam rámondani a hiénákra, akiket azért küldtek Andráshoz, hogy megnehezítsék az életét.

This entry has a rating of 2

free web stats