Bonding – 4 rész távlatából

 
Beküldte: Kanyecc 2019 May 7, 20:22-kor a(z) kritika,Pilot témába.

A Netflix-et bátran tarthatjuk forradalmárnak, mert úgy kinőtte magát a PeakTV korszakában, hogy bármit csinálhat, azt a felhasználói úgy is szeretni fogják, és egyfajta reformot hozhat más platformokra is. Gondolok most a Bonding-re, aminél két dolgot kell megjegyeznem: az egyik, hogy mindössze 7 részből áll az első szériája, ami tényleg könnyen fogyasztható. Nemrég írtam az egyik hírmorzsákban, hogy ráálltak a 10 epizód vagy az alatti gyártás per évad felállásra, ugyanis sokkal felhasználóbb és darabarátabb, mint a 15-24 részek. Egyet kell értenem, mert sokkal jobban összpontosítanak a készítők a lényegre. Nincs túlhúzás. A másik, hogy a normális epizódhosszal ellentétben itt csak 15-19 perces részekről beszélünk, ami olyan gyorsan lepörög egy téma körül, hogy az ember arra kapja fejét, hogy jobb alul befityeg a „next episode” felirat ikonja.

Oké, most gondolhatnátok, hogy máshol is nagyjából 20 perc körül futnak a komédiák. Igazatok van, ám itt mindennel együttvéve – főcím és stáblista – kapunk ugyanennyit, azaz kicsivel kevesebbet, amit egy munkahelyre utazás során vagy onnan haza (ha tömegközlekedést használnátok) teljes mértékben fogyaszthatóvá tesz. Nem kell fejben tartani, akkor hol is tartottam; illetve nem esünk olyan helyzetbe sem, hogy a „legjobb résznél” állítom le, mert arra már nincs időm. Remélem más készítők is előveszik ezt a formátumot, mert nálam telitalálatos.

Miről szól a Bonding? Ne tartson senki szexmániásnak, mert kb. epizódról epizódra faltam a sorozatot. Egyszerűen a ritkaságával vett meg, illetve a színészi játékkal és operatőri melóval, ám utóbbiakról majd lentebb, most a történetet tálalnám. Adott egy szégyenlős meleg srác, aki haverjánál (és annak nőjénél) bérel egy szobát. Felszolgáló, ám ha álmát követné, akkor stand-up-os lenne. El is jár egy comedy club-ba, azonban, amikor már éppen elszánná magát „Az Első Fellépésére” és a neve bemondásakor színpadra léphetne, inába száll a bátorsága és inkább megfutamodik.

Egyik régi ismerőse – amolyan önbizalomerősítés jelleggel – felveszi maga mellé munkatársnak. Igen ám, de cseppet se hétköznapi melóról van szó. Esetünkben a nő egy domina, aki éjszakai életet élve elégíti ki kliensei bizarabbnál bizarabb vágyait. Ehhez viszont néha jól jönne egy segítő is, tulajdonképpen ezt a pozíciót tölti be. Míg főhősünk keresi magában az önbizalmat, addig főhősnőnk, Tiff, nappal éli életét és iskolába jár, ahol nem éppen tud megnyílni se osztálytársainak, se tanárjának. Nem véletlen, múltjában történt valami – de majd ez is szóba kerül.

Tiff (Zoe Levin) és Pete (Brendan Scnanell) közötti kapcsolatot imádom. Olykor előveszik a munkahelyi énüket, amikor May úrnő és Carter segéd elevenedik meg; olykor pedig elültetik a gondolatot a fejünkben, hogy basszus ezek között korábban nem történt valami? – legalábbis másra kettőjük vibrációjánál nemigen tudok gondolni. Egyébként Zoe Levin fantasztikus arcjátékkal rendelkezik. Azok a pofák, amiket olykor ügyfelei előtt, vagy éppen Pete-tel végzett munkájakor vág: fergeteges. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezek semmit se tesznek a cilinderbe, mert kb. ezek miatt vettem darálóra a hangvételt.

A másik dolog, amitől a Bonding remek sorozat, azt az operatőri munka eredményezi. Annyira jó képelrendezéssel dolgoznak, hogy kb. ha tehetném, állandóan lőném a PrtScn-eket – de nyilván a Netflix tiltja ezt a funkciót a telefon esetében. Legtöbb esetben a helyszín kerül a középpontba, ahol az adott karaktereket eldugják. Mondok egy szimpla példát, ül Pete a földön, a teljes teste nem is látszik, csak mellkastól felfelé, a képernyő aljára és középre van pozícionálva, mint ha lényeges lenne a hely, ahol van – de ilyenről szó sincs, ez a rendező egyedi védjegye, amivel az első percben megvett magának.

Ha negatívumot akarnék felhozni, akkor talán olyasmi fogalmazódna meg benne, hogy lehetett volna sokkal többet kihozni a témából, mármint mélységet illetően. A készítők inkább a felszínt kapargatják, nem akarják gondolkodtatóvá tenni az adott rész mondanivalóját, annyit akarnak inkább, hogy csússzon le könnyedén, és gondolkodás nélkül folytassuk, mert ezen nincs mit átgondolni, megrágni, ezt inkább csak élvezni kell, azt pedig szinte minden részével abszolút hozni tudták, ami példaértékű. És most senki se gondoljon arra, hogy itt a tévés Szürke 50 árnyalata, mert szó sincs ilyesmiről. A felkarolt BDSM téma inkább próbál humorként tálalódni, mint komolyságként, erotikaként, aminek nézése közben megkívánjuk a műfajt. Pl.: a kuncsaftok olyan dolgoktól érzik maguk felizgultabbnak, amik mondatják velünk a WTF! felkiáltást. Had mondjak egy példát: May úrnő egy tagot csiklandoz; vagy ott van Carter esete a csávóval, aki a pingvinekre izgul fel.

Még van három rész az évadból, de olyan rossz belegondolni, hogy lepörgetésével nincs tovább, egyelőre. És sok minden történt az első 4 részben. Egy rossz szava se lehet annak, aki keveselné a futam idejét. Ellenkezőleg, folyton történik valami, ami teljesen jó. Abszolút szórakoztató. Mindenképpen ajánlanám egy bepróbálásra, mert ennyi időt sokkal több rossz sorozatra is elherdálunk egy rész alatt. Én meg megyek befejezem az etapot.

This entry has a rating of 4

free web stats