BONDiNG – az első évadról…

 
Beküldte: Kanyecc 2019 May 26, 23:29-kor a(z) kritika témába.

Elég sok szó esik mostanság a Netflix-ről. Már komolyan azon agyalok, hogyha egyszer abbahagyom a blogolást (úgy sem!), de mégis csinálni szeretnék valami hasonlót, akkor indítok neki egy külön alblog féleséget, ahol csak az odaérkező produkcióról lesz szó. Higgyétek el, napi rendszerességgel lehetne foglalkozni a streaming szolgáltatóval, mert annyi mindent hoz hetente, hogy bármelyik országos tévécsatorna megirigyelhetné. Nem is csoda, hogy ekkora a válaszvonal a konkurenciához képest, amik sehol sincsenek hozzá viszonyítva. Jó, könnyű helyzetben van olyan téren is, hogy már szinte globális érkeznek az újdonságok. A Bonding különlegessége mondjuk másban rejlik, szerintem: az epizódok hosszában, hiszen csak 13-17 perces részekkel operálnak, amik annyira jóízléssel fogyaszthatók, hogy el nem tudom mondani… Azért mégis megpróbálkoznék!

7 részről beszélünk, ha a legmerészebb hossztartománnyal számolunk, akkor is maximum 2 órányi szórakozás kapunk, mint egy mozifilm keretében. Nem túl sok! – mondhatnátok, de pont elegendő, mert olyan témával foglalkozik, amit 40 perces felosztásban lehet, hogy már ennyire nem kedvelnék. Nah, meg átmenne az egész vontatott be. Most nem le akarom minősíteni Rightor Doyle-t, akinek a nevéhez kapcsolódik a komplett 1. évad írása és rendezése, de azért éreztem azt az utolsó résznél, hogy már nem tudott olyan minőséget szállítani, mint korábban. Olyan összecsapott lett a zárás, vagy csak inkább a különc mivoltával eltért az előzőktől?! Nehéz megmondani, mert mindkettő igaz tény lehet, mégis úgy éreztem, hogy olyan fogszívós az egész, pláne úgy, hogy közben még nincs döntés a jövőjét illetően.

Az előző részek viszont kisebb hibákkal, de nagyon szerethetők. Vendég vonalon se érzem a csorbulást, mert D’Arcy Carden és Eric Berryman annyira jó házaspárt tesz le az asztalra, hogy mindig elkap a mosolygás, amikor feltűnnek közösen vagy éppen csak egyedül egy-egy jelenetben. Úgy itt alakítja a férfi tag azt a karaktert, akinek az a fétise, hogy szereti, ha csiklandozzák. Azt azért hozzátenném, hogy előbbi a Barry-hez képest szerethetőbb figurát formál meg – de még a Broad City-ből is ismerhetitek, nekem kimaradt az ottani vendégszereplése. Kevin Kane, aki a tanárt formálta meg elfecsérelt szerepkört kapott, többet ki lehetett volna hozni belőle, kicsit ostobának éreztem a leépítését.

A jövőjére nézve azért akadnak szálak, amikre lehet építkezni. Egyrészről, a fináléba behoztak egy olyan ügyfelet, akin csak csodálkoztam, hogy ilyet még sose fogott ki May úrnő. Másrészről, a két főhős magánéleti vonalát is elkezdték kibontogatni, ami csak úgy tátongva lett hagyva a levegőben. Nyilván nem telt el annyi nap az események között, a valóéletben se lenne ez másképp, de talán itt éreztem azt először, hogy ez a rövidformátum nem ad elég teret, hogy bizonyos dolgokat kifejtsen írónk. Gazdálkodnia kellett az idővel, és inkább a főtémának adta a legtöbbjét, a mellékágat inkább csak parkolópályának használta, csak éppen ilyen időszak nemigen akadt.

A rendezés viszont nagyon jó lett. A jelenetek beállítása olykor jobban levette a lábamról, mint Zoe Levin arcjátéka, ami megint csak kiemelendő a pozitívumok halmazából. Erre már korábban is felhívtam a figyelmet, mert egyedi kameraállásokkal dolgoznak. Tetszik, amikor a főtéma úgy is kiemelődik a képsorból, hogy csak a képernyő ¼-ben kap helyet, vagy még annyiban sem. Sok helyen csak fekete komédiának hirdetik a műfaja miatt. Helytálló a kijelentés. Szerintem a produkció pont annyit foglalkozik a BDSM vonallal, amit még a prűdebb ember szervezete is bevesz. És most ismerősömre hivatkoznék, aki az ilyesmit megveti.

Ha már említettem fentebb negatívumot, akkor zárósoraimban még egyre felhívnám a figyelmet, még pedig Pete stand-up karrierjére, amiből vajnyi keveset kaptunk. Oké, eljutunk odáig, hogy megembereli magát és fellép, de nagyjából ezzel le is zárul az egész. Olyannak éltem meg, mint ha csak a check-listáján szerepelt volna. Miután megvolt, már nincs motiváltság, mehet a többi közé, keressünk valami újat. Holott tetszett az a fajta stílus, ahogy eladta magát. Humorát inkább a kínos hallgatottság jellemezte, de ettől még, aki imádja a favicceket, azoknak a szívébe hamar belopta magát. Meg kicsit olyannak éltem meg, mint ha csak ez az egy jelenetnyi ötlete lett volna az írónak ide, többel nem is készült, majd foglalkozik vele akkor, ha berendelik a 2. évadját. Vagy csak én beszélem be magamnak mindezt?

Tényleg imádni való minden perce, még ha nem is tökéletes. Ha nincs semmi a tévében, sőt a neten se találtok értelmes filmet, akkor ajánlom figyelmetekbe darálni ezt, mert meglepetéseket tud hozni. Annyi jó képsort lőttem ki a részekből, hogy legszívesebben tele tenném velük a kritikát, de helyette inkább még ezt is lemorzsolom, hogy csak a legodaillőbbek kerüljenek bele. Részemről jöhet a folytatás, megkedveltem a 20 perces fekete komédia érát. Annyira üdítően fogyasztható, hogy ebéd mellé mást már nem igazán tudok elképzelni.

This entry has a rating of 4

free web stats