It’s Bruno! – az első 4 rész távlatából

 
Beküldte: Kanyecc 2019 May 27, 21:02-kor a(z) kritika,Pilot témába.

Miután magam mögött hagytam a BONDiNG 1. évadját, úgy döntöttem, előre sorolásban részesítem az It’s Bruno!-t, ha már ajánlottátok. Stílusban nincs különbség, hiszen ugyanazt a rövid terjedelmet kapjuk részenként, mint a Netflix szadomazó sorozatánál. Mit takarna ez? Nettó 15 perces epizódokat, ha leszámítjuk a főcímet és a stáblistát, ami olyan gyorsan lepörög egy téma körül, hogy öröm látni a „next episode” feliratot a streaming szolgáltató applikációjának jobb oldalán. Igen, én telefonon Netflixezem és feleslegesnek érzem a HD-nál nagyobb minőségre való előfizetést, mert nem (ismétlem NEM!) használom ki értelmes módon. Nincs is ultra HD felbontású képmegjelenítőm, akkor pedig minek fizessek?!

Szintén egy szerethető sorozatot kapunk, ami olyan könnyedén csorog le utazás közben, hogy felmerül bennem a keresztkérdés: Miért nem daráltam le egyben, és írtam úgy egy kritikát? – Azért, mert erről szeretnék még egyszer megemlékezni. Tényleg adja magát a maga egyszerűségével. Ha pedig valakinek volt olyan szerencséje, hogy már járt Amerikában, akkor jönnek a dejavu érzések, mert tényleg tipikus Amerikát kapunk, ahol olykor a legkisebb probléma szüli a legnagyobb feszültséget.

Mielőtt azonban rátérnék a részek mondanivalójára, tisztáznám mivel állunk szemben. Nos, Solvan Naim az egyszemélyes hadserege a sorozatnak, mert ő írta, rendezte és még főszerepet is vállalt mindebben. Ha munkásságára vetünk egy pillantást, akkor felfedezhetjük, hogy a rövid műfajban van főként jártassága, de ott eléggé bőszen alkotott. Volt olyan év, 2016-ban, amikor 3 produkciónál is feltűnik a neve, mint exec. producer. De kiemelhetném a sorból a The Get Down-t, ahol társ-rendezőként érvényesülhetett. A történet pofonegyszerű: adott Brooklyn, annak is Bushwick utcái, amit főhősünk kutyájával sétálva „magáénak érez”. Ha történik valami olyan, ami kiveri a biztosítékot, akkor biztosan intézkedik, mert rend a lelke mindennek. És igen, a kutyáját hívják Bruno-nak, míg őt Malcolm-nak.

És igen, a kutya önmagát alakítja. Nem csinál semmi extrát, csak az alap dolgokat, mint pl.: eszik, iszik és sétál; valamint, ha gazdája utasítja, akkor leül, lefekszik és fekve pörög maga körül. Hm! Vajon Bruno gazdája mennyi jogdíjat zsebelhet be a szereplésből?

Minden epizód valami fura téma köré épül. Kezdjük a pilotot, ahol főhősünk kutyusával éppen a zebránál pirosat kap. A körzet (egyik) konkurens gazdija éppen házi kedvencét sétáltatja hasonlóképpen. Tehát a pirosban találkoznak, és megy a faszméregetés – már bocsánat a kifejezésért, de ez a legtalálóbb szó arra, hogy melyikőjük kutyusa az okosabb. Főhősünk elbukik az első összecsapáskor, mert Bruno nem hajlandó lefeküdni, azonban mindezt nem hagyja annyiban. Aztán ott a folytatás, amikor egy olyan gazdi felkutatására szenteli napját, aki nem szedi össze kedvencének az ürülékét a járdáról, ezáltal a környék hírnevét rombolja, illetve kutyautálókat gyűjt magának, mert azt hiszik, hogy az övé tette.

Minden rész vége ugyanarra a sablonra épül: adott a parfis vagy a felmosófa (most hirtelen passzolnám melyik a helyesebb!), amivel jól móresre tanítja az éppen aktuális tagot. Az a poén, hogy szinte minden kapualjban találni ilyet, csak az ember jót mosolyog, mert a rossz elnyeri méltó jutalmát – azaz ezt mondatja velünk.

A BONDiNG-hoz képest messze a színvonalnak különbsége. Lehet azért, mert ott a téma egy picit pikánsabb, cseppet se hétköznapi. Habár ezt se nevezném annak, mégis csak egy kutyás sorozatról beszélünk, az viszont fix tény, hogy hosszabb kivitelben nem lettem volna képesebb a nézésére. Így 15 percben lecsúszik az ember szervezetén, még meg sem fekszi azt. Solvan tényleg eladja magát kutyagazdának, aki mindent megtesz szeretett kedvencéért.

Mellékszálon szép számmal felsorakoztat színészeket, akik hozzák a kötelezőt. Egyik kedvencem az állatboltban lévő eladó, akinek most nem tudom a nevét, aki olyan termékismerettel adja el a különféle kutyakaja különlegességeket, hogy komolyan elkezdesz agyalni azon, hogy a csávó vérprofi és valószínűleg egy kiflit is úgy elad neked, hogy elégedetten fizeted ki az olykor kétszeres felárat, csak azért mert amit mond, arra annyi reakciód lesz: hogy WÁÓ, ad ide és hol fizetek! A negyedik epizódnál történik a főszál kibővítése, ugyanis behozzák Lulu karakterét, akit Shakira Barrera formál meg. A nőt lenyűgözi főhősünk kutyája felé történő elhivatottsága és részese akar mindennek lenni; mivel az pedig épp szingli, a csaj pedig a nemrossz kategóriát erősíti, nyilván igent mond az ajánlatra, mert hülye lenne mást. Ő egyébként a GLOW-ból lehet ismerős.

Noha csak három és fél részt láttam, nehéz rosszat írni róla. Talán nem is tudok negatívumot felsorolni azért, mert annyira frissek a történések, hogy még le kell ülepednie. A formátum ereje egyébként hozza az elvárást, azaz nincs mellébeszéd, a lényeget kapod, amire vártál. Ez a legnagyobb húzóereje a sorozatnak, mert kifejtik a problémát az epizód elsőfelében, a másodikban pedig megoldják és nincs hiányérzet. Hülyén fogalmazva, kicsit antológia jellemvonású, mert akár kezdhetnéd a 3. résszel is, nem lenne semmi hiányérzeted, maximum annyi, hogy annak alapfeszültségénék kiindulási pontjával nem lennél tisztában, de ettől még értenéd egészében.

Egyébként 8 részről beszélünk nála. Eggyel többről, mint a BONDiNG-nál. Képi világban nincs kiemelendő dolog, mert azt mutatják, amit látunk. Nincs semmi jó beállás, mint utóbbinál, holott elférne. Inkább arra megy a fókusz, hogy foglalkozz a kutyával, és a gazdijával és azonosul kettőjük problémáival, és ennél nagyobbak sose legyenek az életedben.

Malcolm hozza azt a karaktert, akivel nemigazán kötözködnél se az utcán, se máshol. Van egyfajta stílusa, ami tekintélyt generál az ottélőkben. Ezt is nagyon eltalálták benne. Remélem a fináléra leülepedig minden és rájövők, mi az a hiányérzet, amit most valahogy sehogy se tudok nektek körbe írni, pedig van, higgyétek el! Vagy csak bemesélem magamnak?!

This entry has a rating of 3

free web stats