Tales of the City – A pilot epizódról…

 
Beküldte: Kanyecc 2019 June 9, 21:49-kor a(z) kritika,Pilot témába.

Rossz úgy belevágni egy sorozatba, hogy már a premierkor tudod, hogy nem Te leszel a célközönsége. Én azért adtam egy esélyt a Tales of the City-nek, amiről ordított mindez. A Netflix-nél talán most éreztem először hasonlót, pedig tudom, hogy mindig a minőségre törekednek. Most sincs ez másképp, mert, aki többgenerációs drámát akar nézni, az megkapja. Talán pont ez az a dráma műfaj, ami hidegen hagy, mert se a This is Us, se a The Village nem rántott be. Mondhatnátok azt is, hogy azok csak országos sorozatok, ez pedig egy Netflix-es, ahol a minőségi különbség érezhető, de ne tegyétek, mert előbbi is van annyira jó egyesek szerint, végtére is, nem rendeltek volna akkor belőle be egyből 3 évadot májusban.

Nézése közben azt éreztem, mint ha hátrányból indulnék. Valami egész idő alatt azt sugallta belém, hogy nem láttad a korábbi részeit, hogyan akarsz épkézláb kritikát megfogalmazni? Mint ha Mary Ann karakterének lett volna előzménye és a mostani visszatérése egyfajta reunion-szerű folytatása a korábbi sztorizgatásnak. Aztán lehet így van minden, nem olvastam utána direkt, mert úgy már a leírásomnak nem sok értelme volna. A lényeg, hogy a hiányérzet az egész pilot nézése közben bennem volt, ami nem éppen azt a pozitívumot adagolta, amivel bátran engedem, hogy a szolgáltató belekezdjen a folytatásába. Ment is a kiikszelése!

A történet San Franciscoban játszódik. Adott egy idős asszony születésnapja, aki immáron maga mögött tudta a 90-diket. Szép szám. Híhetnénk azt, hogy ő lesz a kapocs a többgenerációk között, és teljesen jól tesszük mindezt, mert az öreglány egy dologhoz nagyon ért: szót érteni a fiataltól a nagykorunk keresztül mindenkivel. A rutin és az évek! A főhősünk, aki Mary Ann (Laura Linney) az eseményre visszatér. A karaktertörténete annyi, hogy Mary maga mögött hagyta férjét és lányát – akiről útközben kiderül, hogy nem vérszeri vonalukról származik – csak azért, hogy karriert építsen. Egy reggeli műsornak a műsorvezetője lett, amire régóta vágyat. Nyilván sok év elteltével tűnik fel, számban kifejezve húszon felülről van szó, így, lesznek olyanok, akik neheztelnek jelenlétére, mégis csak csapot, papot otthagyott anno önzőségéből fakadóan.

Nem dolgoznak sok helyszínnel a rendezők. Igazából egykezemen megtudom számolni, hogy hol járnak az aktuális szereplők, akiket három blokkra lehet felosztani. Az egyiket a fiatalság testesíti meg, köztük Shawna (Ellen Page), a méltán dühös tinédzser, akik nem rejti szőnyeg alá sérelmeit. A másik a felnőtt társaság, akikből megint csak kapunk egy adagnyit. A pilotban a férjre (Robert, akit Michael Park alakít) és ex-férjre megy a legtöbb hangsúly, illetve Mouse-ra (Murray Bartlett), aki a főhős legjobb barátját formálja meg. A harmadikban kap helyet Anna Madrigal (Olympia Dikakis), akihez kapcsolatható egy remek jelenet, még pedig az, amikor a fiatal csajszi meginterjúvolja és kamerába beszéltetteti. Talán az egyik kedvenc jelenetem a pilotból; a másik pedig az, amikor Shawna kiszemeli a fiatal filmforgató csajszit és meginvitálja a munkahelyéhez közelebbi sikátorba egy kis romanáncra.

A sorozat tényleg tömör. Nem csak azért, mert nagyjából 4-5 helyszínre összpontosul a figyelem, mely közül az egyik a lakóközösség, ahol szinte mindenki lakik; hanem azért is, mert ennyi meleg karaktert régen láttam egy nem-meleg témájú sorozatban. Nyilván érintik a bi-vonalat, mert ahogy elnézem Shawna nem válogat, inkább kiszemeli a helység legmagaalattlévőbb emberét, hogy felvidítsa kettőjük örömére. Egyébként nincs bajom azzal, hogy belehozták a történetébe, csak már kicsit túltolják. Mármint lehet ez úgy is tálalni, hogy kevésbé legyen feltűnő, ám ők pont az ellenkezőjét szeretnék.

Sok a szereplő, mindenki nem is kapott elég figyelmet. Most látom, hogy az imdb leírása szerint Michael Park, aki Ann jelenlegi férjét formálja meg nem is lesz látható mindegyik epizódban. Egyébként a történetre visszakanyarodva… főhősnőnk csak a születésnapra jött eredetileg, azonban van egy sandagyanúm, hogy maradni fog tartósan. Egy szállodában foglaltak szobát, mint a fontos emberek, akik hamar odább állnak. Nyilván az odábbállás nem fog olyan gyorsan összejönni, mert az alapkonfliktust már a pilotban kifejtik, ami nem más, mint amit már korábban jeleztem, miszerint Shawna nincs tisztában azzal a puszta ténnyel, hogy ő valójában örökbe lett fogadva. Eredeti szülei nem élnek, a jelenlegi apja pedig nem érezte úgy, hogy be kellene kiskorában avatnia amúgy is zűrös kamaszlányát az igazságba. Ann ki is szúrja, és még ő érzi felháborítónak a helyzetet, hiszen olyan dolog miatt haragszik rá a lánya, ami miatt nem kéne, végtére is nem a saját gyermekét hagyta ott, csak egy örökbefogadottat. Itt fel is merül a nézőben a keresztkérdés, hogy attól még nem kellene ennyire önzőnek lennie?!

Ott tartottam, hogy rengeteg színésszel dolgoznak a kezdésben. Pl.: a fiatalságban egyből 6 is szerepet kap, és lehet, hogy most csak a jéghegycsúcsát emeltem ki. Ők azok, akiknél a leginkább éreztem, hogy vannak, de minek?! Mármint nem kaptak értelmes megnyilvánulást, mert az, hogy bármit bárhova rám filcezhetsz; vagy az, hogy beviszi egyikőjük az éppen székében elfáradt öreglányt az ágyába, nem feltétlenül nevezném tartalomnak, inkább csak annak kitöltésének. És akkor még a cuki Ani (Ashley Park) be se mutatkozott oly mértékben, hogy értékelni tudjam, pedig a Nightcap című sorozatot anno miatta kezdtem el.

Ha egyetlen karaktert kellene kiemelnem, az tényleg csak Claire lenne, akit Zosia Mamet formál meg. A rossz hír, hogy csak egy vendégszereplőről beszélek. Ez abból a szempontból extra rossz, hogy maradandóbb emléket alkotott a videózásával és a sikátoros jelenetével, mint bármelyik más főszereplő. Azt éreztem a főhősnőnél, mármint Ann-nél, hogy visszajött panaszkodni. Karaktere annyira karót nyelt. Amikor találkozik legjobb barátjával, Mouse-zal pedig számomra a legirrítálóbb érzésű megmozdulása volt, mert annyira erőltetett szagú az egész, hogy huh… Bocsi, ha elragadtatom magam, de minden porcikám ellenzi azt, hogy folytassam az amúgy remek mikrovilágot építő sorozatot.

Szép hely ez a San Francisco, igaz, sokat nem láttam belőle, de amennyit igen, annyiból eléggé közvetlen az ottélők viszonya. Szerettem volna többet megtapasztalni az ottani életből, de ha a pilotból kellene leszűrnöm bármit is, akkor elsőre az maradna meg, hogy itt a melegek jelenléte cseppet sem zavaró. Már csak a bárra gondolva. Vagy a születésnapra, ahol azért eléggé sok CD-s palika volt jelen.

Nem igazán sikerült ajánlóra ez az ajánló, holott tényleg törekedtem arra, hogy minél pozitívabb szemszögből tekintsek a sorozatra, de ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Részemről ennyi. Ahogy a This is Us és társai sem nyerték el tetszésem, úgy ez sem. Pedig 10 részes mindössze, azaz egy hétvégi darának simán elmehetne, ám nem fog. Várom az ellenvéleményeket, hátha valaki meg tud győzni az ellenkezőjéről!

This entry has a rating of 2

free web stats