Life on Mars – 1.01 – Out Here in the Field

 
Beküldte: tess 2009 January 26, 22:18-kor a(z) 2008/09 sorozatai,Life on Mars (US),Pilot témába.

Premier: 2008/10/9
Írta: Josh Appelbaum, André Nemec, Scott Rosenberg
Rendezte: Gary Fleder

Sam Tyler a New Yorki rendőrség egyik nyomozózója, aki barátnőjével Maya-val egy épp egy gyilkossági ügyet akar lezárni. Colin Raimes egy beteges gyilkos, minden bizonyíték adott ellene, de mégis megússza a letartóztatást valahogyan. Maya persze privát nyomozásba kezd, ami végül balul sül el. Tyler szerelme után ered, de egy véletlen folytán elcsapja egy autó és legközelebb már a ’70-es években ébred, ahol ugyanez az eset kísérti tovább…

Megjegyzés: A becsület megkívánná, hogy elmondjam ez egy kult angol sorozat, meg hogy az amcsi remake a közelébe se ér, de nem teszem. Mind, ahogy nem hasonlítom össze a két sorozatot sem semmilyen téren. Fölösleges! Mindegyiknek ugyanis megvan a maga varázsa és a maga célközönsége. Ebből adódóan az angol verzió lehet, hogy egyeseknek túl európai lenne, túl egyszerű, míg a mainstreamesebb amerikai sokkal dögösebb. Ízlések és pofonok, meg persze verziók szokták mondani. Aki viszont mindenképp korrekt akar lenni a témában, annak itt egy hőskorszaki kritikaszerűség. Istenem, de rég volt!

Szóval röviden az lenne itt a lényeg, hogy az amik nagy szarban voltak a WGA sztrájk miatt így mindent bezsákoltak amit tudtak, így jött a képbe Matthew Graham Life on Mars-a, ami a briteknél enyhén szólva is kicsapta a biztosítékot. Ehhez jött még David E. Kelley, aki köztudottan siker gyáros no meg az ABC és a töketlenkedései. A berendelést ugyanis sikerült elég szépen elhúzni, a Pilot-ot meg szépen újraforgatni. De hát ez már csak így megy az amiknál!

A sok szenvedés és töketlenkedés viszont mit sem látszik a Pilot-on, lévén már az első perc berántott teljesen. Az álüldözés meg az egész fényképezése valami kegyetlen hangulatosa volt. Ehhez még hozzájött a zene és a felvázoló mentalitás, ami valami hihetetlen jó dinamizmust generált. Nem volt tökölés csak a nyers tények. Aztán jött David Bowie örök klasszikusa és a sokkolás. Az amerikaiak is tudnak varázsolni, méghozzá nem gyengén!

A gond csak az, hogy eddig tartott a varázs, mivel ’73-ban Tyler agyalásai egyszerűen irritálóan idegesítőek voltak. Jó tudom, valahogy alapozni kellett, de akkor is. Lehetett volna ezt sokkal humánusabban is. De legalább full felületesen sikerült megismerni a szereplőket. Gene Hunt karaktere engem kissé sokkolt, mivel nem egészen ilyen emlékszem, de végül is tűrhető volt. Bár nem tudom, hogy Hunt hanyag lazasága, vagy Tyler agyzsibbasztása fájt jobban. Annyi szent tökéletes páros. Gretchen Mol meg tipikus eyecandy feminista beütéssel, aki majd gondolom beleszeret a főhősbe. Annyi viszont szent, hogy ez az Annie Norris tényleg bejött.

És ha már bejövős szituk, akkor érdemes megemlíteni az időutazás adta retro feelinget, ami valami hihetetlen jóra sikeredett. Ezen belül is a zene az, ami viszi a pálmát. Én hülye meg nem hallgatok ilyen klasszikusokat! A Little Willy-re való üldözést vagy 5-ször néztem meg eddig, de szintem a szám hatványozódni fog.

Na és akkor jövő, mert hát valamire alapozni is kell. Először is ott vannak a fura víziók és persze a hangok, melyek azt a hatást keltik, mintha Tyler kómában lenne. Erre egyelőre még semmi bizonyíték, de én nem lepődnék meg egy ilyen szálon. Aztán ott van még a nyomozás, ami ugye nem a gyilkos megállítása lesz. Lévén a mestert lecsukták, a tanítvány meg még fiatal. De tuti lesz még itt valami olyan, ami némi nagyobb történeti egységre enged következtetni. Bár túlzottan nem élem bele magam, hisz mostanság mindig csalódnom kell az ilyenekben.

Ami viszont tény, hogy a Life on Mars feldolgozása egészen pofás és persze szórakoztató lett. Először csak 3 pontot akartam adni rá, aztán végén meg 4-et, de az igazság valahol a kettő között van. Ebből is látszik, hogy lehet szeretni és gyűlölni is egyben. Vannak benne pofás jelenetek, meg rettentően gyérek is. Fejlődni kell nincs mese, de az alapanyag hibátlan, a készítők profik, az esély tehát adott.

Track list:

“Ground Zero” by Chris Cornell
“Life on Mars” by David Bowie
“Signs” by Five Man Electrical Band
“Baba O’Riley” by The Who
“Little Willie” by The Sweet
“Out of Time” by The Rolling Stones

This entry has a rating of 3.5

free web stats