Southland – 1.01 – Unknown Trouble

 
Beküldte: tess 2009 April 28, 22:09-kor a(z) 2008/09 sorozatai,Pilot,Southland témába.

Igazából nem vagyok nagy híve a tipikus rendőr drámáknak, mivel valahogy nem tudnak megérinteni. Jó, tudom, hogy sokak szemében ez a drámák csúcsa, de hát ez is olyan, mint a bor vagy a durvább könyvek, fel kell nőni hozzájuk. Tiszta sor, hogy fiatal vagyok még a témához, sőt a célközönség sem én vagyok, de a Southland-et nem lehetett kihagyni. Ennek pedig két oka volt:

  1. Ben McKenzie első értelmes próbálkozása ez a The O.C. óta.
  2. A sorozat creatora nem más, mint az Emmy-díjas Ann Biderman, aki az ominózus díjat még a méltán klasszikus NYPD Blue-ért kapta.

Bevallom nagy érdeklődéssel nem követtem a sorozat alakulását, de azért egy kicsit mégis szíven ütött, hogy az NBC csak 7 részre tart igényt, aminek pedig biztosan nyomós oka van. Elkezdődtek hát a találgatások és hirtelen mindenki a minőségre kezdett el gyanakodni, nem véletlenül teszem hozzá. No, de ez a sorozat tipikusan az, amit nem szabad leírni egyből.

A történet középpontjában a Los Angeles-i rendőri szervek állnak, ahol több egyedi történést kapunk minimális összekötő kapoccsal. Látszólag az egész egy laza egyveleg, de azért ennél mégis több, ám a komplex struktúrától meg bika messze van. A Pilot részben számos apróbb ügyet kísérhettünk végig, de a fő szál mindenképpen az újonc Ben Sherman-é volt, akinek az első napjába pillanthattunk bele…

A sorozat a mostanság inkább csak a filmekben, vagy már ott sem divatos realitásra törekszik, vagy ahogy a sorozat készítői mondták ez egy „raw and authentic look” akarna lenni. Teljes mértékben a realitásra alapoznak, mely elsőre nem is biztos, hogy annyira emészthető a random néző számára. Kezdjük mindjárt azzal, hogy abszolút nincs zene, nincsen semminemű fokozás, csak a brutálisan eredeti külső behatások. Nincsen agyonkontrasztozva a kép sem, helyette azt kapjuk, amit a valóságban is látunk. Nincsenek meggondolatlan lépések, itt minden real megy, nincs hősködés, csak az élet számít és persze a hivatás. Magyarán ez egy az egyben egy nagy hátraarc a Hollywood-i kliségyártásnak.

Ebből következően a színészek is hozzák a teljesen realista karaktereket, méghozzá nem is rosszul. Ben McKenzie (The O.C.) mondjuk tipikusan az a fapofa, aki a tini-drámában is volt anno, de ide pont megy a karaktere. A nagy ász viszont Michael Cudlitz (Standoff), aki aztán tényleg egy vérbeli zsaru a javából. Egyszerűen öröm nézni a játékát, ami nem a rend betartását helyezi a középpontba, hanem a bábáskodó mentorét, akinek a legfőbb célja az életbenmaradásra való nevelés. Zseniális párosítás! Persze emellett van még számos ismerős arc is, de ők valahogy nem kaptak most jelentősebb szerepet ebben a részben, így nem is foglalkoznék velük.

A gond viszont ezzel a koncepcióval csak annyi, mint ami Michael Mann Maimi Vice-ával volt anno. Rém unalmas és idegesítő az egész. Egyszerűen az ember többet akar, várja is a nagy „bummot” de csaknem akar elérkezni. Hiába, a nézőkben elég rendesen ott dolgozik a Hollywood-i sikergyár, amikor már semmi sem elég. Még több akció kell, még több adrenalin és még több pofánverés. Az egészben az a szép, hogy ezt meg is kapjuk, de nem a megszokott klisékkel. Ott van ugye a teljes némaság, ami az elején roppant idegesítő, aztán egyszer csak megszokja az ember. Sőt, ráérez a lényegére és egy egyszerű behatolás is hirtelen izgalmas lesz, kezd pörögni az adrenalin, holott nem is kéne. Hirtelen tisztázódik az emberben, hogy itt minden lehetséges, mivel Pilot-ról van szó meg főleg. Aztán jön a finálé, hirtelen megszólal a zene és ez olyan fülsüketítő, olyan sokkoló, amit nem is vártunk. Jön a záró montázs és a katarzis kiteljesedése, aztán a csend és a belső gondolatok. Nem minden az, aminek elsőre látszik.

Egyszerűen remekül fel lett építve a Pilot, ultra realista és valójában nem ígér semmivel sem többet, mint a valóság. Tipikus példája ez a folyamatos felértékelésnek. Amikor elkezdtem 10 perc után abba akartam hagyni, majd szépen elkezdett fel-fel kúszni a mutató. A gond csak az, hogy nehezen ment az átállás és ez szerintem még egy darabig így is marad. A legnagyobb gond viszont mégsem ez, hanem az NBC. Egy ilyen súlyos drámának nem a populáris közegben lenne a helye, hanem valamelyik kábel adón és ezt a fejesek is tudják, szóval nem véletlen a 7 részes csonka évad.

Részemről tuti folytatni fogom, de nem rögtön. Az élményt még emészteni akarom, aztán majd meglátjuk. Nehezen tudom elképzelni, hogy részenként vigyem, de a darálástól is messze áll. Ez valami új most a számomra, valami olyan, ami megborította az eddigi rendet. Nem látom a végét, mert egyszerűen kiszámíthatatlan és ez a roppant vonzó benne.

This entry has a rating of 3.5

free web stats