Flash Forward – 1.11-12 – Revelation Zero

 
Beküldte: RaulReal 2010 March 22, 16:10-kor a(z) Flash Forward témába.

Duplarésszel tért vissza az ABC új sikersorozatnak szánt üdvöskéje, a Jövő emlékei, azonban az eddig kevésbé dicsőséges bevezetést igencsak sötét fellegek által övezett folytatás követte. Persze nem a Revelation Zero: Part 1 és 2 színvonaláról beszélek itt, hanem inkább a nézettségről, amelyet elnézve minden valószínűség szerint a nézőközönség legjava egyszerűen elfelejtette, vagy szimplán nem érdekelte a misztikus, nyomozós sorozat visszatérése, így elszomorító számokat produkált a show, ami igencsak furcsa, tekintve hogy egy felvezető epizódot is lejátszott a csatorna a múltbéli emlékek felelevenítésére. Így tehát szinte biztos, hogy nem lesz hosszú életű a műsor, azonban annak a kevés embernek, aki odavan a produkcióért meg kell becsülnie a sorozatot, még ha napjaink egyik legalulértékeltebb folytatásos művéről beszélünk is.

FF11-12

A történet tehát kellő kifejtést kapott az eddigiek során, most már csupán az volt a készítők feladata, hogy némi magyarázattal is szolgáljanak nekünk, ugyanis ha a showt elkaszálják, akkor nem marad más nekik, minthogy ebben a rövidke időszakban gazdálkodjanak azzal, amijük van. A látványeffekteket tekintve kijelenthetjük, hogy bizony nem szűkölködnek a szégyentelen anyagiakban, hiszen frenetikus, nem kevés pénzbe kerülő légifelvételekkel és a városok pusztulását eddig nem látott kameraszögekből bemutatott vízióval kezdett a duplarész. A több mint öt perces jelentsor szerencsére kapott némi felvezetést, és narrációt is, ennek köszönhetően pedig akár hidegrázást is okozhattak a látottak.

Így egy fontosabbnak nevezhető mellékszállal gazdagodtunk, a némi filozófikus töltettel rendelkező felvezetést pedig felváltotta némi holtidő után a már korábban megismert nyomozós szál, szerencsére azonban ez kicsit sem volt zavaró, tekintve hogy komoly cliffhanger zárta a tizedik részt, amelyet szintén kiveséztünk, így akár vissza is olvasható. Mindenesetre egy izgalmas rablási jelenet tette érdekfeszítővé a folytatást, valamint pozitívumként fogható fel, hogy ezúttal a jelenben éltek a szereplők, így csupán a főhős, a világmegmentő, ámbár alkoholista hajlamokkal megáldott Benford nyomozó kitekintése vált világosabbá, ugyanis egy pszichológusnak köszönhetően némileg világosodott az összkép már az első rész cselekménye közben is, azonban természetesen senkinek nem tetszett, amit látott és hallott. Maszkos gonosztevők, vallási fanatikusok és nagyszerű narrálás kísérte az első felvonást, így bátran kijelenthettük, hogy javuló tendenciát mutatott fel a széria, és azoknak is komolyan ajánlott, akik mára elkaszálták.

FF11-12b

A Part 1 tehát nagyjából a 7-es pontszám környékén mozgott, ugyanis végig sikerülhetett a készítőknek a nézőközönség figyelmét a stagnáló szint fölött tartania, és ez egy nyomozós történetnél bizony elég komoly tettnek számít. Míg az első rész egy komoly felismeréssel zárult, addig a folytatás egészen más vonalat vett fel, ugyanis tulajdonképpen az eddig mellékszereplőként funkcionáló Simon kapott komolyabb hangsúlyt, ezzel pedig bebizonyosodott, hogy bizony Dominic Monaghan korántsem felejtett el színészkedni, így az abszolút az ő karakterére épülő 12. rész képes volt a megújulásra, ennek köszönhetően pedig akár egy külön filmként is kezelhetnénk ezt a visszatérést, ugyanis annyira jól bevált eszközöket használtak fel Borsicky-ék, hogy ezt az előadást fatális hiba lett volna elrontani.

A folytatásban így többek közt megismerkedhettünk Simon múltjával, kitekintésének körülményeivel, illetve azzal is, hogy kik okozták az ájulásokat. Persze mellékszál nélkül ez az epizód sem működhetett volna, ennek köszönhetően pedig a rendkívül komolyan eyecandy pozícióban mozgó Nicole, alias Peyton List őrült anyja is okosított minket egy keveset, míg a fiatalabb Fiennes megmentette a világot. Egyébként a pozitívumok listáját bővítve nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy a főhős is visszavett modorosnak tűnő stílusából, így pedig az eddig kissé ellenségesen és akaratán kívül unszimpatikusan viselkedő Benford képes volt némi értékelhető teljesítményt letenni az asztalra.

Az eddigiek során sokan sérelmezték, hogy túlzottan bonyolult, és összefüggő a cselekmény, ami tönkreteszi a produkció élvezhetőségét, az emberek pedig a Hősökhöz hasonló egyszerűsítésérét könyörögtek, aztán pedig valószínűleg amikor nem kapták meg azt, inkább kikapcsolták a tévét, tudat alatt tisztában azzal, hogy ennek hatása nem más lesz, mint a kasza. A külföldi kritikusok tetszését is elnyerte a félévad utáni visszatérés, így ideje lenne valakinek bekopogtatni az amerikai kunyhókba, hogy ennek a műsornak bizony keresnivalója van a piacon. Többek közt ezért is dühítő, hogy elsősorban a tengerentúli nézőktől teszik függővé egy-egy sorozat sorsát, valamint a pénznek rendelnek alá mindent, holott a televíziózásnak és a showbiznisz minden ágának a szórakoztatásról kellene szólnia. A csatornák szemszögéből persze ez egy teljesen más mese.

Összességében tehát a két rész a 8/10-es értékelés környékén mozog, ugyanis a Flash Forward végre képes volt arra, amit a korábban tapasztaltak során csak helyenként tudtak megvalósítani, azaz az emberségre alapozó jeleneteket okosan vegyítették az akciózással, ennek köszönhetően pedig fogyasztható visszatérést valósítottak meg, persze a sikeres jövőhöz kellenek azok a bizonyos nézettségi értékek is.

This entry has a rating of 4

free web stats