Robert C. Cooper és Brad Wright egy generációt neveltek fel a Stargate univerzummal, ami sokak szerint iskolateremtő példája lett a modern sci-fi szcénának. Mind az anyasorozat (Stargate SG-1), mind a spin-off (Stargate Atlantis) igen nagy sikerrel futott, sőt még fut is, hisz a cancel óta sorban érkeznek a tv filmek. Ellenben ezalatt az idő alatt felnőtt egy új generáció, akiket ismételten meg kell fertőzni valamivel. Na ezt a drogot hívják most Stargate Universe-nek.

A projektről már 2007 nyarán szó volt, állítólag már a script is íródott, hogy aztán 2008-ban már képernyőre is kerülhessen. A sors persze közbeszólt a WGA sztrájk által, így a projekt maradt a hűvösben, miközben a Stargate Atlantis az életéért küzdött. Végül az SGA megkapta a cancelt, a Sci-Fi Channel pedig zászlóhajós nélkül maradt, így egyértelmű volt, hogy újabb spin-off sorozat érkezik, ami egyben a Sci-Fi Channel-t váltó SyFy első saját gyártású sorozata is lesz.

A stábot főleg az SGA emberei alkotják, de a kreatív páros már az elején leszögezte, hogy ez egy merőben más Stargate sorozat lesz, amihez tartották is magukat. Elég csak azt megemlíteni, hogy az évad 1. felében nem is volt idegen faj. Sokkal borongósabb világot akartak teremteni, ahol a inkább a dráma dominál, sem mint a Stargate sorozatokra jellemző humor és látvány.

A történet annyi lenne, hogy van az embereknek egy hiper-szuper titkos projektjük az Icarus, amit egy rutinellenőrzés során támadás ér. A maroknyi katonának és tudósnak menekülnie kell, de nem a Földet veszik célba, hanem a vezető tudós Dr. Rush által megfejtett 9. ékzárat használják. Így kerülnek a Destiny fedélzetére, amit még az Ősök terveztek valamikor nagyon régen. A legénységnélküli hajót arra programozták, hogy az élet után kutasson, és közben csillagkapukat helyezzen el a lakható bolygókon több milliárd fényévnyi távolságra a Földtől. A maroknyi túlélőnek tehát ezen az ismeretlen és igen lestrapált űrhajón kell valahogyan hazatalálniuk, de előtte inkább valahogy életben maradniuk, hisz a készletek és a morál sem éppen verdesi a plafont…

Igen, magyarán egy amolyan túlélő sci-fi sorozatot kaptunk a Wright-Cooper párostól, ami sokkal inkább az összetett és karakterizált drámára épít sem, mint a látványos akciókra és a tucat fajok felvonultatására. Sokan a Battlestar Galactica-hoz hasonlítják a sorozatot, ami egy rész meg is állja a lábát, hisz az alapkoncepció igen hasonló. Egy maroknyi túlélő próbál hazajutni, miközben egymással hadakoznak a készletekért. A gond csak az egészben az, hogy itt a drámázás nem emelkedik olyan minőségi szintre, mint a BSG esetében. Ez mondjuk részben köszönhető annak is, hogy az írók folyamatosan nyitva hagynak minden szállat a feszültségkeltés érdekében. Ez persze egy bizonyos pontig működik is, de azontúl inkább csak az érdektelenségbe fullad az egész. Sok helyen lehetett olvasni, hogy a rajongókat megosztotta a széria, egyrészről a furcsa történetnek hála, másrészről meg a furcsa struktúrának hála.

Anno a Stargate sorozatok epizód centrikusak voltak és talán 5-6 rész volt csak, ami a fő szálat vitte tovább. Ellenben itt a részek már-már összefolynak, némi „high-concept” hatást erőltetve, de az igazi átívelő szál itt is hiányzik. Csakúgy, mint a húzó karakterek. Bár azt rögtön tegyük hozzá, hogy az eredeti szériából megismert karakter típusok szerencsére nem köszönnek vissza, de az új felhozatal sem váltja meg a világot. Azt mondanám rá, hogy sokkal inkább egy BSG-t idéz, csak butítottabb verzióban. Pedig van nekünk egy zseniális Justin Louise-unk (Durham County) és Robert Carlyle-nk (The Last Enemy), akik mindent megtesznek, hogy egymást baszogatják, de ez mit sem ér, ha a mellékszereplők egyszerűen életképtelenek. Itt főleg a húzónévnek szánt Ming-Na (Vanished) és Lou Diamond Phillips (Numb3rs) van a célkeresztben, akik egyszerűen inkompetensek a szerepükre. De sajnos az eyecandy vonulat sem sikerült sokkal életképesebbre, ellenben azt el kell ismerni, hogy megint sikerült szemrevaló csajokat castingolni.

Amúgy sokak szerint a hiba nem is a történetben van, hanem a szereplőkben, mivel egyetlen egy szerethető karakter sincs köztük. Folyamatosan azt sulykolják belénk a készítők, hogy bizony ez a legénység a legutolsó szarháziakból verbuválódott össze, akik már az elején halálra vannak ítélve. Ebben persze van igazság nem is kevés, de érzésem szerint itt a készítők idővel majd a karakterfejlődésre aposztrofálnak majd, hisz elvégre nincs olyan nagy legénység, hogy látványos harcokban vegyenek részt. Persze ezt ki is kell várni, ami azért ebben a melankolikus tempóban nem is olyan könnyű móka.

Érzésem szerint viszont a hiba sokkal inkább az írókban van, akik tudat alatt fejben mindent megtesznek azért, hogy csapdába írják saját magukat. Gondolok itt a napon átutazásra, vagy a 8. részre, ami felett egyszerűen csak átsiklottak. Ide bizony egy kemény seggberúgás kellene meg egy gyorsabb tempó. Mert a drámázás szép lassan azért működik, a folyamatos lezárás nélküli történetek is mozifilmekbe illő komor világot generáltak, de ez még mindig kevés. Többek közt ezért sem írtam Pilot kritikát, mivel a 3 órás premier semmi maradandót nem okozott. Sokkal inkább addikciót generált, így egy szuszra le is toltam a fél évadot. A gond csak az volt, hogy a 10. rész über cliffhangerje után is csak azt éreztem, amit a premierkor. Csak ennyi!!!??? A folytatásra persze maradok, mivel kíváncsi vagyok, miként írják ki magukat az írok a finálé csapdájából, meg persze ott van a titkos új faj is, amik lassan megvillantják magukat is.

A hozzászólásokat RSS csatornán keresztül is nyomonkövetheted. Pingelés letiltva.
Tag-ek: Stargate Universe