A Kings kétségkívül a 2008/09-es szezon nagy meglepetés sorozata volt, de sajnos nem a minősége miatt, hanem sokkal inkább a fura témaválasztásának köszönhetően és hogy ennek egy országos adó, az NBC adott keretet. Sokak szerint Michael Green (Heroes, Everwood) sorozata már a dupla részes Pilot táján D.O.A. volt, megint mások szerint meg egy rendkívüli kitörési lehetőség az országos adók bevett és korlátolt repertoárjából.

Maga a történet egy modernkori Dávid király mese lenne, egy világról, ahol az élet látszólag gondtalan és minden a tündöklésnek van alárendelve. Mese, egy modernkori metropoliszról, ahol abszolút monarchia honon, de a fényűzés mellett immáron megvetette a lábát a gyarlóság is. Silas király (Ian McShane) erőskezű uralkodó, aki a semmiből építette fel birodalmát Gilboát, majd Isten akaratából megtette birodalma ékkövének Shiloh-t fővárosnak. A városállam jóléte az évek során biztosított lett, de a határvonalakon még mindig folyik a háborúzás a szomszédos Gath ellen. Ebben viszont nagy szerepe van Silas sógorának William Cross-nak (Dylan Baker), akinek a vagyona nélkül nem épülhetett volna fel a királyság. Cross célja a háború folyamatos fenntartása, ami tovább gyarapítaná a kincstárat. A gondok akkor kezdődnek, amikor Silas király békét köt és Cross más irányba kezd kacsingatni. Ekkor jön a képbe egy esetleges királyváltás, aminek a hátterében maga a herceg Jack áll, és persze a Cross család pénze.

Ebbe az intrikákkal átszőtt családba keveredik bele egy véletlen során David Shepherd (Christopher Egan) az egyszerű vidéki katona, aki szerencséjére megmenti a herceget a fronton. A királyi család rögvest a figyelem középpontjába emeli a szerény és végletekig hűséges katonát, akiből egyszerre médiasztárt, majd tanácsadót kreálnak a nép nagy örömére. De persze a háttérben Shepherd is a folyamatos intrikák szenvedőalanyává válik, miközben végig próbál egyensúlyos királya iránti hűsége és a családja szeretete között. Ráadásul még részese is lesz egy tiltott kapcsolatnak a király lányával, a gyönyörűséges Michelle-lel (Allison Miller)…

A Pilot olyan volt amilyen, de sajnos az ott rögzült metódusok többsége folyamatosan nyomon követhető volt az egész évadban. Még az elején Francis Lawrence-nek tulajdonítottam azt a fene nagy hősi pátoszt, ami körüllengte a dupla részes Pilot-ot, de sajnos ez valójában az írók hibája volt. Sőt, az egész sorozat legtöbb negatív vonásáért az írókat lehet okolni, akik egyszerűen nem találták meg a végleges koncepciót. Folyamatosan lehetetlennek tűnő helyzetekbe hajszolták a szereplőket, ahonnan aztán igen csak nyögvenyelősen tudták kihozni őket. Sőt, gyakran előfordult, hogy ez nem is működött, na ilyenkor jött be a misztikus vallási szál, amit aztán az idő előrehaladtával egyre gyakrabban alkalmaztak.

Ugyancsak nagy negatívum volt, hogy a főbb karakterekkel egyszerűen nem tudtak mit kezdeni. Oké, Ian McShane (Deadwood, The Pillars of the Earth) rutinos öreg róka volt, aki Al Pachino szerű fellépésével végig uralta a képernyőt. Tökéletesen elvitte Silas király karakterét mind a két véglet felé, egyszerre lehetett szeretni és gyűlölni, de ezzel vége is. Elég csak a főszereplő Christopher Egan-re (Vanished) gondolni, aki egyszerűen csapnivaló volt. Egyfelől a karaktere is igen csak felületesre sikerült, esélyét nem láttam egy percig sem, hogy ebből a karakterből egyszer, majd a Bibliai hős, az erőskezű Dávid király válik. Sokkal inkább egy ’70-es évekbeli soap sztárra hajazott, aki csőlátásban szenved és mindenki belerúghat akár háromszor is. Ugyancsak ezt éreztem Sebastian Stan (Gossip Girl) esetében is, akinek a karakterével viszont csodákat lehetett volna tenni. Stan nem egy kiemelkedő színész ez tény, de itt a ludas megint csak az íróstáb volt, akik egyszerűen nem tudták eldönteni, hogy melyik irányba is mozdítsák el a karakterét. Szinte már részenként változtatták a hovatartozását és a beállítottságát, ami aztán egy esztelenül ömlesztet maszlagos karakterben csúcsosodott ki. Sajnos Allison Miller (Boston Legal) is ebben a cipő járt a hercegnő személyében. A kezdeti szürkeséget a félidőben egy hatásos felívelés követte, de a végjátékra itt is elfogyott az írók lelkesedése.

Ami aztán nem működött nagyban, az tökéletesen bevált kicsiben, ugyanis a Kings a mellékszereplők sorozata lett. Majdhogynem az összes mellékszereplő tökéletesen alakított. Susanna Thompson (The Book of Daniel, NCIS) a királyné személyében, míg Eamonn Walker (Justice, Oz) a tiszteletes személyében hozta folyamatosan az állandó minőséget. De persze a legnagyobb érdem Dylan Baker-t (Drive, The Book of Daniel) illeti, aki megteremtette a modernkori Cliff Barnes figuráját. Egyszerre volt ördögien gonosz és hihetetlenül peches is, de legalább az ő karakterében végig volt valami tűz. Nem úgy, mint a meglepetés vendégszereplőnek kikiáltott egykori gyereksztárban Macauly Culkin-ban. Culkin üde színvolt volt végig, de mégsem tudtak mit kezdeni a beteges karakterével, ami igaz nem sok színészi játékot követelt meg, de érdemben mégis tökéletesen ment a számára. Azonban az én személyes kedvencem mégis Leslie Bibb (Crossing Jordan, Popular) volt, aki tökéletesen hozta a szexi szuka eyecandyt, aki alattomos és bárkinek befekszik az előrelépésért, de persze az írók vele sem tudtak hosszútávon mit kezdeni.

A sorozat másik nagy érdeme a kitűnő mellékszereplői vonal mellett a high-value megvalósítás volt. Egyszerűen gyönyörű volt nézni a New York-ra hajazó városállamot, a jól megkomponált, biblia ihlette jeleneteket, a visszafogott királyi pompát, ami egy új szintre emelte a modernkori soap-dráma műfajt. Merthogy minden előnye és hátránya ellenére is, ez nem más volt, mint egy modern kori Dallas, gyengébb karakterekkel leosztva, ellensúlyozva mindezt egy jókora misztikus szállal.

Azonban hiába volt eredeti és okos az alapkoncepció, ha a nézők egyszerűen nem voltak rá kíváncsiak. A Pilot 6,07 millióról indult, amit drasztikus zuhanás követett, így a 4. rész után száműzték szombatra, ahol egy részt bírt ki, majd jött a nyári menetelés a végbe. A teljesség kedvéért a 4. rész 4,51 milliót hozott, a szombati próbálkozás már csak 3,61 milliót, míg a nyári jutalomkör mélypontja 1,3 millió néző lett.

Végső soron is azt kell, mondjam a Kings, egy közepesnél jobban sikerült modernkori soap-dráma volt, amit tényleg csak az eredeti alapkoncepció és a szokatlanul erős mellékszereplők vittek előre. Érdemben darálásra termett, de közel sem a főszál miatt. Azt viszont utólag el kell ismerni, habár a készítők egy feledhetően komor hangulatú finálét hoztak össze, amiben az összes nyálas klisé jelenet felvonult a záróakkordot mégsem happy endre vették. Szóval már csak ezért is érdemes kitartani mellette.

A hozzászólásokat RSS csatornán keresztül is nyomonkövetheted. Pingelés letiltva.
Tag-ek: Kings