Justified – Ez volt az 1. évad

 
Beküldte: tess 2011 January 31, 19:46-kor a(z) Justified témába.

Graham Yost neve mindig is egyet jelentett a különc sorozatokkal, elég csak a Boomtown-ra, vagy a Raines-re gondolni. Mindig tudni véltük, hogy valami egyedi és minőségi munkáról van szó, aminek nem igazán találjuk a párját a széles tv-sorozat palettán.  Aztán jött a Justified és hirtelen minden megváltozni látszott. A kritikusok ajnároztak, de mint tudjuk ez gyakran semmit sem jelent. Már a promo sem tudott megfogni, aztán Kanyecc értekezése a Pilot-ról, majd az azt követő pár részről meggyőzött, hogy ez nem az én sorozatom. Tévesen, tegyük hozzá mindjárt!

Yost sorozata most kivételesen nem saját kútfőből táplálkozik, az alapokat Elmore Leonard Fire in the Hole novellájában kell keresni. A sorozat majdhogynem egészében hű maradt a könyvöz, talán éppen ezért Leonard szerint is, a Justified az eddigi legjobb adaptált története. A sorozat mellesleg egy oldskool cowboy rendőrbíróról Raylan Givens-ről szól, akit egy kétséges Miami lövöldözés után áthelyeznek Kentucky-ba, pontosabban Lexington városába, ahol a szépnek cseppet sem nevezhető gyermekkorát töltötte.

Yost és az íróstáb lassú és már-már döcögős tempóban kezdtek bele az évadba, ami igazán forradalmi újításokat nem tudott mutatni. Sokkal inkább volt tekinthető egy átlagos középszernek, amit néhol átitattak egy kis megfáradt western klisével. Bevallom én is bedőltem ennek az unott tálalásnak, holott Yost-ék már a kezdetektől fogva tudatosan építkeztek. A szezon első felét jól megkomponált és viszonylag egésznek tekinthető standalone részek tették ki, amik érdemben valóban unalmasak és néhol vontatottak voltak, de legalább kellően megalapozták a karaktereket. Ez az alapozás aztán az évad második felében teljesedett ki, amikor is előtérbe került az átívelő szál, ami immáron már igen csak kecsegtetőnek bizonyult, lévén a kis poros városban minden történésnek hatása volt az egységes képre.

Addig viszont a készítők a lassan eltűnő western műfaj nyújtotta hangulatra próbáltak alapozni, no meg persze Timothy Olyphant-ra. Utóbbi castingja kétségkívül vitathatatlan, egy újabb példa a kallódó mozis karakterszínészek felemelkedésére a tv-s palettán. Olyphant könnyedén hozza a laza, de mégis feszes, a munkájában a végletekig elmenő U.S. Marshalt, aki szemlátomást rossz korba született. Ez az oldskool metódus egyszerűen illik hozzá és kész. A western műfaj nyújtotta klisék meg valahogy stílusosak lesznek rajta. Itt főleg az elmaradhatatlan kalapra gondolok. Ami meg nem működik, azt az íróstáb remek feketehumorral vegyíti kőkemény egysorosokban tálalva.

Olyphant mellett ugyancsak kiemelendő még Walton Goggins (The Shield) Boyd szerepében, aki egy az egyben remek castingnak bizonyult. A karaktere hatalmasat változott az évad folyamán, elvégre robbantgató náciból megtért, ám de különc prédikátorrá vált, aki szemlátomást kereste azt a bizonyos utat, de a körülmények sosem az ő oldalán álltak. Emellett persze ott volt még a furcsa, majdhogynem testvéri kapcsolata Raylan-nel, akivel ugye a törvény ellentétes oldalán álltak végig. Kettejük karakterfejlődése nagyban kihatott egymáséra, valamint az átívelő szál alakulására is.

Az évad viszont mégis onnantól kezd beindulni, hogy megjelennek a színen a nagy öregek és fenekestül felforgatják a város életét. Yost-ék itt is roppant tudatosan brillíroztak, elvégre Raylan apjára (Arlo) már a kezdetektől utaltak és azt is tudni lehetett, hogy nem a legjobb apafigurával lesz dolgunk. Aztán Raymond J. Barry (Cold Case) megjelenése kissé felemásra sikeredett, valahogy nem ütött akkorát, mint azt a felvezetőben ígérték. Persze idővel ez némileg változott, de Arlo karakterének varázsa sokkal inkább abban rejlik, hogy még a season fináléban sem tudtuk melyik oldalon áll.

Nem úgy, mint a másik öreg, a Bo Crowder-t alakító M.C. Gainey (Happy Town, Lost), akinek már a nyitó jelenete is ütött. Aztán jött az a bizonyos írói csavar, amivel a két hírhedt Crowder hirtelen a népre szabadult. Bo karaktere kimértre sikeredett, tudtuk, hogy ő lesz a szezonbéli fő gonosz, de valahogy mégsem hozta a tőle elvártakat. Sőt, az évad végére néha már-már röhejes is volt, de ez a kétoldali abszurd tálalás végig tetten érhető volt az évadban.

Amiről még nem esett szó, az a feminista éra, ami roppant erősre sikerült, de sajnos az évad második felében jegelve is lett. Pedig Joelle Carter-ben végig ott volt a lehetőség, amit érzésem szerint a készítők nem mertek még kihasználni. Nem úgy, mint az örök eyecandy Natalie Zea-nél (Eyes, Dirty Sexy Money), akit szemlátomást csak a látványért vettek fel. Zea már évek óta egy karaktert játszik, ez történt itt is, pedig az ex-feleség terén is lehetett volna még mit boncolgatni.

Összességében tehát a Justified 1. évada egy egészen érdekes koncepció lett, amitől én személy szerint azért többet vártam volna. Szó se róla végig ott volt a potenciál benne, de az már más kérdés, hogy ezt mennyire használták is ki. A végletekig kimért akció és erőszak adag, a látványosan visszafogott történetvezetés, valamint a folytonos komplexitás nekem annyira nem jött be, még ha az atmoszféra a helyén is volt és ehhez két karizmatikus karakter is társult. A felszín alatt persze Yost megint maradandót alkotott, de azért láttunk tőle már sokkal, de sokkal jobbat is.

A folytatás természetesen zsebben, az FX bolond lenne megszabadulni a kritikus kedvenc sorozattól, ami ráadásul a 4,2M-os premiert produkált, amire a The Shield óta nem volt példa a csatorna történetében. Bár azt el nem tudom képzelni hova tovább, mivel effektíve az 1. évadot lezárták, minden fontosabb történeti egységet elvarrtak. A téli TCA Tour-on persze kiszivárgott pár finomság, amik alapján nagyon úgy fest, a következő évad Boyd felemelkedéséről fog majd szólni.

This entry has a rating of 3.5

free web stats