Episodes – Ennyi volt az 1. évad

 
Beküldte: tess 2011 March 1, 18:40-kor a(z) Episodes témába.

Néha hajlamos vagyok megfeledkezni arról, hogy bizony nem lehet leírni egy sorozatot csak a pilot rész alapján! Tökéletes iskolapélda erre az Episodes, ami a csapnivaló Pilot után valami irdatlan iramba kezdett és az év nagy meglepetése lett a szememben. Nem is értem, miért kérdőjeleztem meg a Showtime fejeseinek a döntését, elvégre látványosan nem szarral gurigáznak az utóbbi években. Tegyük hozzá alapesetben a pilot valóban nézhetetlen és életképtelen volt, de szerencsére a 2. részre jött Matt LeBlanc is elkezdte felhúzni a minőséget. Vagy sokak szerint inkább lehúzni, ugyanis az évad felétől látványos szemléletváltás állt be az írói stábban. No de menjünk csak sorjában!

Az első 3 rész jobbára az insider poénokra volt kihegyezve, ami egy darabig elviselhető is volt. Láthattuk miként is működik a nagy sorozatgyár, láthattuk a két angol író megaláztatását, a folyamatos kreatív hanyatlást, a hóbortos csatornafőnök hozzáállásbeli dilemmáit és persze a nagyképű főszereplő produceri ambícióit, ami végérvényes a ráhúzta a vizes lepedőt a két íróra. Ez eddig flottul is működött, de hosszútávon abszolút nem volt életképes. Ebben pedig a kiváltó ok a Matt LaBlanc-hoz való viszonylás volt. Tamsin Greig (Black Books)karaktere teljesen elhatárolódott az amerikai lebutított tudattól, így sajnos egy időre perifériára is került, ami nagyon nem tett jót neki. Oké, ott volt az a füvezős jelenet, de tényleg csak ennyi. Beverly karakterére így nem igazán jutott sok idő, sokkal inkább egy angol akcentusban káromkodó sárkánynak ismerhettük meg, ami valljuk be nem egy örök emlék.

Ezzel szemben Stephen Mangan (Green Wing) karaktere Sean fergeteges párost alakított Matt LeBlanc-kal, ami a 4. részre szépen ki is teljesedett. És ez volt a nagyvízválasztó is, lévén a két író David Crane (Friends, Joey) és Jeffrey Klarik (The Class) elég rendesen visszavettek az insider vonulatból és helyette sokkal inkább a kapcsolati síkra terelték a történetet. Ahogy az insider móka egyre jobban eltűnt előtérbe került a feelgood életérzés és a remek dramedy vonulat, ami nemegyszer sírva röhögős jeleneteket produkált. Ebben viszont nagy szerepe volt az eyecandy titulust maximálisan ki is használó Mircea Monroe-nak (Drive), aki nem egyszer emlékezetes mellbedobással sokkolta a szereplőket és persze a nézőket. Az itt elhintett románc a karaktere és Sean közt aztán az utolsó két részbe teljesedett be igazán.

Ennek a felvezetését stílusosan vissza is utalt a pilotra, így mondhatni keretbe foglalta a történéseket. Bevallom anno nem is gondoltam ilyen ívű fejlődésre, de hát tévedni arany. Mindazonáltal arra sem gondoltam, hogy sikerül Beverly karakterét kirángatni a közhelyes mételyből és egy ilyen remek zárást kanyarintani köré. Már az utolsó előtti részben evidens volt a szerelmi háromszög ugye és sajnos ez előre is vetítette a sokkoló cliffhangert is. Nagy meglepetés nem ért minket, viszont az odáig vezető út és az a keserédes dramdy tálalás tényleg emlékezetessé tette az egészet.

Összességében tehát a két showrunner meglehetősen jól operált a bevett hollywoodi klisékkel. Itt mondjuk nagy szerepe volt annak is, hogy megfelelően kezelték a dráma és a sitcom nyújtotta lehetőségeket. Sajnos ugyanez nem mondható el a történetvezetésről, ami jobbára 1-2 jól megkomponált, de a végletekig elnyújtott cselekvésből állt. Tipikusan olyan jeleneteket kaptunk, amiket minden valamirevaló vágó lerövidítene legalább az ötödére, de itt szemlátomást nem foglalkozott ezzel senki. Az oké, hogy próbálták behozni a kínosan jelenetekből adódó humort, de az istenért nem jött össze. Akárcsak a folyamatos ismételgetés, ami egy esetleges darálás közben roppant irritáló tud lenni.

A másik nagy szívfájdalmam a csatornafőnök John Pankow (Mad About You) alias Merc és az asszisztens Kathleen Rose Perkins (’till Death, Trust Me) alias Carol minimalista szerepeltetése. Egyszerűen mind a két karakter remekül el volt találva és mégis olyan keveset kaptunk belőle. Merc már önmagában a humor forrása volt, Carolra meg simán lehetett építkezni, amire kitűnő példa is volt az a bizonyos füves jelenet, hogy a kettejük közt szexuális helyzetre és az ebből adódó poénokról ne is beszéljünk.

Summa summára az Episodes amekkora csalódás volt a pilot után, akkora kellemes meglepetéssé vált a fináléra. Érzésem szerint jót tett ez a nagy váltás az insider éráról a karakterközpontúság felé, de persze sokak szerint pont ettől lett átlagos és egyszerű az egész koncepció. Ettől függetlenül persze a Showtime berendelte a folytatást, így jövőre jöhet a 2. évad meg persze a Pucks! 1. évadja, ami gondolom megint nem lesz problémamentes.

This entry has a rating of 4.5

free web stats