Game of Thrones – Pilot rész

 
Beküldte: Kanyecc 2011 April 20, 10:50-kor a(z) Game of Thrones témába.

Winter is coming!

Mivel, ha nem az alábbi idézettel kezdhettem volna a legstílusosabban kritikámat. Oly sokszor hallhattuk előzetesekben. Oly sokszor olvashattuk a plakátokon. Oly sokszor emlékeztünk meg arról, hogy a magyar HBO félrefordította a „Tél közeleg”-nek. Az elmúlt két hétben elGOTásodott a blog. A csatorna elővette a szokásos kampány-hadjáratát, amivel a közönséget fel tudta spékelni. Előzeteseket, majd különböző interjúkat, illetve színfalak mögött videókat tett közzé. Mindezt olyan mennyiségben és hosszúságban, hogy a Blu-ray – mert a DVD-re tutira nem fog mind rá férni – kiadására simán rá tudom mondani a „must buy” jelzőt. És nem állok messze a valóságtól, mert tényleg kitett magáért minden régióban. Mielőtt belekezdenék az észosztásba, képzeletbeli kalapomat had emeljem meg a könyvírója és a csatorna előtt (…) szóval kezdjünk bele!

Az elején ki kell hangsúlyoznom, hogy a könyvnek egyetlen egy betűjét se olvastam. Teljesen szűzen ültem le elé. Annyit tudok róla, hogy a kezdőrész közel 900 oldalas, amit ilyen olvasói buzgósággal, amilyennel mostanság meg vagyok áldva: félévembe telne a kiolvasása. (1) Elszoktam tőle, (2) nincs olyan könyv, amit ne tudtam volna félretenni a legizgisebb jeleneteknél, csakhogy foglalkozzak valami mással. Ettől függetlenül érdemes lenne neki állni, mert a kritikai visszhang alapján: könyvhű produkciót tálaltak elénk vasárnap este. Jah, és az csak az előélet volt. Jegyzem meg. Sixx a legutóbbi ütközésünkkor mesélte el, hogy még a könyvben olvasott párbeszédeknél is találhatunk betűre megegyező visszaköszönést. Hát igen, ilyen amikor ott van a készítők sorában egy „kötöm az ebet a karóhoz” író, aki egyben a könyvírója is.

George R. R. Martin-ról volna szól, akinek a fejéből kipattant ez az egész. Félelmetes, mekkora kreativitás kell egy komplett képzeletbeli földrésznek a megtervezéséhez, kialakításához; illetve a megfelelő módon a történetbe foglalásához. Kellenek az „ütőképes” karakterek, jobbára különbözőek, mert szükségünk van a „színességre”. Istenigazából a legeslegnagyobb feladat: a mozaikok többségének egyszerre való mozgatása lesz, hiszen ez adja azt az érzetet: hogy jöhet a folytatás! Miért állt meg itt a sztori?! GRRM megcsinálta.

A történet eléggé komplex. A pilotban esélyük se volt kitérni mindenre. Nem is ez volt a célja írónknak. Kiemeltek két családot, illetve négyet, akikre ráfókuszált. – Ez viszont nagyon tetszett. (Láttam azt a bizonyos családfát az HBO.com-on, amelyen fel vannak tűntetve, hogy ki-kivel áll és milyen kapcsolatba. Eléggé durva.) Összeszedett pilotot kaptunk. Hanyagolták a sűrítést. Szépen fokozatosan vetítik elénk a Hét Királyság eseményeit, problémáit. Nem kell sietni. Az átlagnéző ezért talán kicsit vontatottnak, lassítottnak érezhette, viszont higgyétek el, ez az aranyközépút ahhoz, hogy ne veszítsük el a fonalat. Másrészről, az egy órás futamidő gyorsan elröppent – szerintem. Eseményt esemény követett. Sehol se éreztem azt, hogy felesleges jelenetet vágtak volna bele. Két szálon futott a sztori. Mindegyiket egyenletesen folytatták. Az ok-okozati tényezők precízen illeszkedtek egymáshoz.

Erős cold opennel nyitottak. Ilyennel tényleg le lehet ültetni a nézőket és egyben fel lehet vezetni a fantasy vonalat, mert fel kell többször hívni a figyelmet: ez nem valós történéseken alapul, hanem kitalálton. Spoilerek miatt csak annyit, hogy a Winter is coming rejtett tartalommal bír. Ez adja meg az alapok egyik felét, hiszen a tél egyben a változást takarja. Többről van szó, mint hogy lehull az első „idei” hó. Rejtett metaforát vélhetünk felfedezni.

A karakterek kivesézése előtt két fontosabb dolog. Az egyik a főcím, melynek láttán leesett az állam. Az HBO ismételten összehozta. Az előző produkcióikban (Treme, Boardwal Empire, The Pacific) is ütőképest másfél percest dobtak össze, viszont a Game of Thrones-é kiemelkedően jó lett. Egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége; hiszen ha jobban belegondolunk, akkor betájolja a Hét Királyság területét azok előtt is, akik nem bújják a netet és informálódnak pluszba. Elkalauzol a különböző városokba. Kicsit oly módon, mint ha egy szerepjátékkal játszanék, és annak az introját pillantottam volna meg. Nincs ezzel probléma, mert ez adja azt a pluszt, amitől „ízletes” és lehengerlő. A másik a képi világ. Kalapomat emelem, mivel sok helyen a nívós, A-listás színészek leszerződésére költenek sokat, míg a GoT esetében a látványvilágra. Városokat húztak fel. Amit a Camelotban láthattunk, na hát az egy kezdő próbálkozása. Teljesen élethetű a környezet, a díszlet. Meg is követelnénk, mert ezért olyan drága a produkció. (A harmadik zárójeles a ruházat. Simán be fogják a legjobb kosztüm készítők zsebelni a jövő évi díjakat.)

A szereplők körében két alakítási kör figyelhető meg. Az elsőben az odaadottság, az átitatottság köszön vissza. Emily Clarke-ra és Kit Harington-ra gondolok, akik nagyszerűen játsszák el a rájuk szőtt szerepet. Előbbi a nonverbális jelek sokaságával hengerelt le. Ott van az arcán minden átfutó gondolata, félelme. Nézed és csodálkozol, hogy ilyent máshol miért nem láthatsz. Az ártatlanság megtestesítője, amit részben a ruházatával, részben a „fehérségével”, de legfőképpen az alakításával hangsúlyoz. Utóbbi, azaz Kit pedig az elkötelezettségével, a „kötöm az ebet a karóhoz” stílusával érdemelte ki a legjobb alakításért járó házi trófeát.

(Egy kósza pozitívum: Érdemes lesz megfigyelni a testtartásokat, amire külön gondos odafigyelést szántak. Elképesztő. Gondosan össze lett téve.)

A másik alakítási kör, az sajnos a negatív jellemmel bír, mivel egyáltalán nem tudtam beleképzelni a rájuk szőtt szerepbe. A legkirívóbb Lena Headey és Nikiolaj Coster-Waldau, akiknek a jelenléte szabályosan idegesített, irritált. Elképzelhető, hogy ez volt a cél, illetve az ellenszenvnek a megteremtése, mint megannyi más koncepcióban?. (Már csak az utolsó képkockákra célozva.) Remélem kevesebbszer köszönnek vissza a későbbiekben.

Most hirtelenjében fogalmam sincs, melyik sorozat volt az, amely szereplőinek egyikének a nevét se tudtam megjegyezni, sőt a beazonosítása is időbe telt volna. A lényeg, hogy a Game of Thrones-ba annyira eltérnek a színészek, az alakítások, hogy egy rész után is megmarad 10-ből 9 az emlékezetben. Ez is a precízségre ad következtetni, mert ha netán többet szerepeltetnek, akkor lehet csúszik a mérleg az egyik irányba és oda az egyensúly.

Hogyan tovább? A nyitott kérdés ott az epizód végén. Illetve több is adódott közben. A pilot két szálon futott. Tiszta sor. Az egyikben egy bizonyos esküvőre, szövetségre épült; míg a másik a királyra és a legmegbízhatóbb barátjára. Tartom magam a kijelentésemhez, miszerint ha lassúnak is tűnt a kezdés, ez így volt korrekt. Eleve, ha valaki ennyi pénzt öl bele egy produkcióba, simán elvárja, hogy ne az első részben lője el minden ütőképes lapját.

A Game of Thrones zseniálisan összeállított fanatasy lett. És mondok jobbat. Simán kinézem pár nézőből, hogy a kezdés után elmennek a könyves boltba, hogy megvegyék az első kötetet. Késztetés adott nálam is. Abszolút leültetős. A folytatásra maradok. Ha valakit ennyivel nem vettek meg, akkor azt csak sajnálni tudom.

 

Utószó: Ne kelljen minden HBO-s projektnél kihangsúlyoznom azt, hogy meztelenkedés teljesen megengedett. Láthatunk „korabeli” csöcsöken, formás popsikat. Csoroghatnak a nyálak.

This entry has a rating of 4

free web stats