Endgame – Pilot epizód

 
Beküldte: Kanyecc 2011 April 21, 22:48-kor a(z) Endgame,Pilot témába.

A Showcase az elmúlt esztendőben felhívatta magára a figyelmet, ugyanis Kanada egyik tévécsatornája ráállt a sorozatgyártásra. Nem is akármilyen módon. Ősszel ugye terítéken volt a Lost Girl, majd tavasszal érkezett a XIII: The Series és az Endgame. Másrészről, egyre több kanadai produkciót kell fejben tartani, mint pl.: a King-et, a Being Erica-t vagy a Shattered-et, mert érezhetően jobb minőséget szállítanak, mint előzőleg, és valljuk be, az eredetiséget általában nem a jenkik „dobják” a képernyőre, hanem a kisebb országok. (Ezért van olyan sok remake és más fellegű feldolgozás.)

Wikipedia said you’re a genius.

Képzeljünk magunk elé sakkvilágbajnokot, hiszen a sorozat középpontjában az orosz származású Arkagyij Balaban áll, aki a játék megszállott bajnoka. Mindennapjait egy szállodában tengeti és fogadja a lelkes vetélytársakat, akik el akarják verni. Természetesen, ahhoz több tudás kell. Az épületből nem mozdul ki, a szálló állandó lakója, viszont a tulajdonos az elmaradt lakbér miatt ki akarja tenni a szűrét, amit nem hagyja annyiban. Kénytelen lesz magánnyomozónak felcsapni, mivel logikájával könnyedén felgöngyölíthetne pár rázósabb ügyet, amit a rendőrök félvállról vesznek. Meg is kapja a kedvenc pincér csajától a felkérést, amit nehézkesen akar elvállalni, mivel egy gyermekrablási ügyről volna szó.

A sztorihoz az is hozzátartozik, hogy a barátnőjét négy hónappal ezelőtt meggyilkolták. Azóta nem lépett ki a szállodából, de ha akarna se tudna, mert állandóan felidéződnek fejében a történetek, amitől megrémül és magába roskad. A nyomozást tehát másokon keresztül kell lebonyolítani. Ő adja a tippeket, milyen infókat szerezzenek meg neki a „kollégái”, akik között akad lelkes sakkjátékos, takarítónő és más szállodai alkalmazott.

Krimisorozatokból nincs hiány manapság, hiszen a csapból is az folyik. Nincs olyan nap, hogy ne látnánk egyet-egyet. A Showcase próbált eltérni a megszokottól. Emlékszünk a Raines-re? Olyan, mint ha új köntösbe köszönne vissza, mivel sakkvilágbajnokunk beleképzeli magát az eseményekbe. Lejátssza fejben, hogy mi is történhetett. Végig megy a lépéseken, ha ez történt volna, akkor a végkimenetel mi lett volna… Pozitívum, hogy sose elsőre találja meg a helyes választ, hanem 3-4-dikre. Aztán ott van az is, hogy becsatlakozik a gondolatában történő lehetséges történésekbe, mint külső – ám a szereplők számára ismert – szemlélő és elkezdi faggatózni, mint egy rendőr, hogy megvilágosodjon az ok-okozati tényező. – Kicsit furán hangozhat ez így előre, tudom, de nézése közben se egyszerűbb. Elgondolkoztató mindenesetre.

Alapjába véve vicces a sorozat olyan téren, hogy főhősünk a szállodában úgy mozog, mint ha az egész az övé lenne, mint egy kiskirály a saját kastélyában. Általában egy (szál?) köntösbe, mezítláb. Fura fazon, na! Kicsit a The Mentalist-os Simon Bakerre emlékeztet, de lehet csak a fura hajviselete miatt. Okoskodó, kicsit beképzelt, ám a szíve a helyén van. Főleg ha egy szép nő társaságában van. Modoráról pedig annyit, hogy kicsit sincs (irónia!) elszállva. A társairól egyelőre nem nyilatkoznék, mert egy rész kevés volt a megismerésükre. Kérdés az is, hogy a későbbiekben mennyi és mekkora szerepet akarnak nekik adni, mert a sakktanoncból sokat elsőre nem láthattunk, pedig vele lesznek tervei minden bizonnyal.

Klisék persze vannak jócskán. Legyen az egy tipikus beugrós momentum, mint mikor a takarítónő kulcsrázása adja meg a következő mérföldkövet a nyomozásban; vagy amikor egyszerűen nem tud nemet mondani a csinos nőknek. Ilyen téren a The Defenders-re is ütött némiképp, no meg Jerry O’Connel-re.

A lakbért fizetnie kell, s így ebből kiindulva a későbbiekben beáll az egész sorozat egy rész per ügy szisztémára, amikbe beleépítik a barátnőjének a meggyilkolását is. Végülis ez váltotta ki nála az a bizonyos traumát vagy mi a fenét, amiben szenved. Átívelő szál ezzel le is tudva. Egyébként flashback formájában láthatjuk a múlt történéseit. Szintén elhomályosított, némileg mesebeli üzemmódban azt, amikor éppen próbálja betájolni, melyik megoldás (=számára „lépés”) lehet a győzelemre vezető. Amivel abszolút megfogott, az a szereplők játéka. Oké, valahol érezhető a failség, mert messze a jótól, de nézzük már „nem amerikai” szemmel. Próbálkoznak és jól. Másrészről, rabul ejtett a sorozat színvilága, illetve hogy a hotel több pontjába kalauzolnak el bennünket, ezzel is éreztetve, hogy tényleg ott él és mozog.

Egyediessége miatt megér mindenkinél egy misét. Lesznek olyanok, akiknél az elején elvágja magát. Ha viszont szeret valaki próbálkozni, akkor itt a legjobb alkalom. A Pushing Daisies-t se tudtuk az elején hova tenni, aztán milyen jó sorozat lett. Ez lebegjen a szemetek előtt. Az újszerűségét díjaznom kell. Végre nem megszokott módon történik a nyomozás. Kicsit a House nyomozására emlékeztet, hiszen ott is állandóan a beosztottait küldi ki terepszemlére. Sokadik kis apróság, hogy a sakkot tényleg előjön minden 5. percbe kb., nem csak rámondják.

A jövő kérdéses. Látok benne jövőt, bár a nézőszám dönt úgy is a sorsáról. Az hátrányára válhat, hogy a Lost Girlnél jóval kevesebbel nyitott és a későbbiekben se tudta feltornászni magát a szintjére, ami cirka 400 ezer nézőt jelentene összben.

This entry has a rating of 3

free web stats