Weeds – Kreatív hanyatlás a 3. évadban

 
Beküldte: tess 2011 June 10, 10:37-kor a(z) Weeds témába.

Pont a napokban írtam a True Blood kapcsán a 3. évados dilemmáról, ami ugye egész rendesen megtudja osztani a nézőket. A 3. évad általában a csúcs, az évad amire mindenki emlékezni fog. Azonban Jenji Kohan-nak sikerült bebizonyítania, hogy ez nem feltétlenül igaz. Az 1. évad kellemes dramedy vonala, majd pedig a tökéletes 2. évados hajtás olyan magasra tették a mércét, hogy a sorozat egyszerűen képtelen volt felnőni hozzá. Fel tudott volna, csak a készítők mérhetetlen kreatív válságba kerültek, aminek a következtében részről részre be tudták bizonyítani, hogy mindig van lejjebb.

Pedig az évad korrektül fel lett vezetve a 2. évados cliffhangerben, amit a premier is egész jól vett. Mi több az évad elején még volt okunk reménykedni, de a sorozatos próbálkozások, a súlyos zakók és a kezelhetetlen karakterek tömkelege szép lassan megfujtotta a lelkesedésünket. Az évad történetileg ugye ketté lett osztva, ami mint később kiderült hatalmas baklövésnek bizonyult. Nancy anyu, hogy lerója tartozását a helyi feka maffiavezér U-Turn kifutója, majd pedig tanítványa lesz. Roppant szórakoztató egy éra volt ez, de sajnos igen csak rövid ideig tartott. Szemlátomást az írók nem tudtak mit kezdeni az új kreatív vonallal, ami egyébként mérhetetlen potenciállal rendelkezett. Alapból a kisvárosi hangulat párosult a szervezett bűnözéssel, amihez hozzájött még a U-Turn által szolgáltatott fanyar feka humor is. Aztán a tétlenkedés gyorsan egy bandaháborúba torkollott, amit egy évad közbeni reboot oldott fel, lévén Nancy megint független lett és kezdhette az egész vállalkozást előről.

Azonban a független éra sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Egy rövid időre visszatért az ex-DEA ügynökös szál némi csavarral, kunkorítottak egyet a Conrad-dal való kapcsolaton is, hogy az újabb konkurensekről ne is beszéljünk. A  főszál mint olyan hihetetlenül csapongóvá és felszínesé vált, amit csak tovább súlyosbított a mellékszálak esztelen kombinálása. Silas ugye beszállt a bizniszbe, de egyszerűen elképzelni sem tudom minek. Celia először Doug ellen fordult a polgármester választáson, majd szeretők lettek, végül pedig beáll a Nancy féle fűterjesztő kollektívába. Meredek mi? Egyedül talán csak az Andy-Doug-Dean hármas maradt meg a kötelező kaptafánál, bár itt is érezni lehetett a hanyatlás első jeleit.

Kohan és az írók szemlátomást kreatív gondolkodásuk erejében voltak, több évadnyi történést pakoltak az évadba, de mind hiába. Hiányzott az egységes kép, semmi folytonosság nem volt benne. Az ok-okozati viszont meg igen csak lazán kezelték. Ezt csak tovább súlyosbította az évadon belüli két reboot gyanú is. Egyszer ugye ott volt U-Turn nevetséges halála, majd pedig a fináléban való menekülés. Szemlátomást a készítőknek fogalmuk sincs hova tartanak, így a legalapabb kaptafánál maradva szimplán csak sztorizgatnak nekünk, majd ha az eszement irányba megy el, fogják és egyszerűen rebootolják az egészet.

Az összképen némileg csak a vendégszereplők tudtak javítani, elvégre ebben még mindi verhetetlen a sorozat. Page Kennedy (Blue Mountain State) játszi könnyedséggel hozta a divat gengszter fekát, amitől csak sírni lehetett a röhögéstől. Emellett persze ott volt a valós negatív oldal és a ráhatások, de mint tudjuk ezt nem nagyon erőltették a készítők. Aztán érdemes kiemelni még Matthew Modine-t (The Bedford Diaries), aki a szomszédos város bolond polgármesterét alakította. A karaktere egy az egyben tökéletes ellenfele volt humorban Doug-énak, amit csak tovább javítottak a szeretői alternatívákkal. És persze ne feledkezzünk meg a szexisebb anorexiás Olsen testvérről Mary-Kate-ről sem, aki igazi meglepetés volt. Az eyecandy vonal mellett remekül hozta Silas aktuális bolond nőjét, aki vallási fanatikus volt, de közben imádott tépni meg úgy általában mindent, ami hedonizmus. Korrekt tükröt tartva ezzel a szenteskedő kisvárosi polgárság elé.

Összegezve tehát az évad roppant nagy csalódás volt, amiben egyértelműen a készítők a ludasak. A szereplők  szokás szerint hozták a megszokottat, a vendégszereplőkre sem lehetet okunk, így marad a történet. Sorra jöttek a kihagyott ziccerek, amik közül még párat benyeltünk, de azért Nancy és Celia párharcát így lecsupaszítani közönséges bűncselekmény volt. Akárcsak a szálak ilyen felszínes kezelése vagy a szereplők nonszensz kapcsolati hálójának az alakulása. Egy az egyben látszik, hogy az évad minden perspektívától mentesen készült, így az elején ami még nyomokban szórakozató tudott lenni a végére bődületesen izzadságszagúvá aposztrofálódott le. Sajnáljuk, az így kapott vízválasztó nem biztos, hogy mindenki érdeklődését felcsigázza majd a folytatásra.

This entry has a rating of 2

free web stats