24 – 7. évad

 
Beküldte: tess 2011 July 29, 14:56-kor a(z) 24 témába.

Az mtv csodás programingjának hála a 7. évaddal engem is beszippantott a 24 láz. Jack Bauer új kalandjára egész sokat kellett idehaza várni, de a kinti helyzet sem volt rózsásabb. A WGA-sztrájknak köszönhetően a 7. évad cirka másfél évet késett, ami sokak szerint és szerintem is csak jót tett a sorozatnak. A köztes időt a FOX egy dupla résznek beillő tv filmmel bekelte ki, ami egész korrekt felvezetst kanyaríntott az új évadnak.

Az évadra fene nagy változásokat nem eszközöltek a készítők, ellenben a Washingtoni helyszín csak jót tett a sorozatnak. Végre az egész sokkal izgalmasabb és veszélyesebb lett, lévén mégis csak egy légtérben vagyunk az USA elnökével, urambocsá elnöknőjével, ami megint csak remek húzás volt. Szokás szerint az évad hatalmas lendülettel és persze izgalommal kezdett, tapintható volt a high-octane érzés, amire network tv-n nem sűrűn látunk példát. Szerencsére a lendület jobbára az évad feléig kitartott, aztán jött a kreatív hanyatlás. Az évad minősége a továbbiakban roppant csapongó lett, a készítők végig jó úton jártak, parádés alternatívákat vázoltak fel, de valahogy egyiket sem sikerült végig vinniük. Így jobbára az évad második fele csak amolyan sztorizgatás lett, amit ha jobban kidolgoztak volna akár 2 évadra elegendő átívelő szálat is kaptunk volna. Nem így lett!

Az évad legnagyobb negatívuma, hogy nem volt egységes fő  bad-ass, aki a szálakat mozgatta volna. Amikor a készítők likvidálták az egyiket mindig jött egy nagyobb hal, aztán egy még nagyobb. Az tiszta sor volt, hogy a Redemption-ben látott negatív figurák visszatérnek, de a készítőknek sikerült ezt még pár arccal megfejelniük. Az évad nagy visszatérője kétségtelenül Tony Almeida volt, akit aztán a készítők gyorsan tisztáztak is, lévén Chloe O’Brian és Bill Buchanan oldalán az igazság egy alternatíváját képviselték. Az első komolyabb ellenfél Ike Dubaku volt, aki majdnem egy fél évadig bírta a kiképzést Jack ellen. Hekeem Kae-Kazim (NCIS, The Triangle) karizmatikus alakítást nyújtott mindvégig a rideg ezredes személyében, aki meglepően sokszor merte használni a CIP egységet és ezzel igen nehéz pillanatokat okozva Taylor elnök asszonynak.

Dubaku bukását követően jöttek aztán a nagyágyuk, elsőként Juma tábornok személyében Tony Todd. Todd hozta a szokás bad-ass katona karakterét, ami már bő két évtizede a megélhetését szolgálja. Az alakítását annyira nem tudnám kiemelni, ellenben a Fehér Házas túszdráma ígéretes szálnak bizonyult, kár hogy mindez csak 3-4 részig tartott. Ez volt az első pillanat, amikor megkérdőjelezte Surnow-t váltó Howard Gordon showrunneri rátermettségét. Szerencsére az őt követő Jon Voight karakteres alakítása és fene nagy patrióta beütése feledtette a fiaskót, amit aztán sikerült egy remek akció betéttel is megfejelniük. Az egésznek roppant filmes hatása volt, a feszültség faktor pedig csak dagadt és dagadt. A csoda viszont most sem tartott ki, lévén ez a szál is cirka 3 részt élet meg.

Na és úgy igazán itt borult el az agyam, lévén bad-ass-nek visszahozták Almeida-t, ami már az öncélú logikai bukfencek minden mélyégét kimerítette. Eddig is voltak kreatív problémák az időkezeléssel és Jack fene nagy kompetenciáival, de ezek még csak-csak elmentek. Szó se róla Carlos Bernard alakítása remek volt, tipikus karakterszínész, akinek mind a két oldal jól áll, de semmi több. És az, hogy a utolsó pár részre kukáznak egy noname főgonosz arcot hát nálam betette az ajtót.

Ellenben azt el kell ismernem, hogy a Fehér Házi szálak most tényleg izgalmasak és jól megkomponáltak voltak. Taylor elnök asszony mondjuk fene messze van az eddigi standardtól, de a Tony Award díjas Cherry Jones-ra mégsem tudok panaszkodni. Ugyancsak jár a dicsérő szó Bob Gunton-nak (Pepper Dennis, Desperate Housewives), aki a végletekig lojális Ethan Kanin megformálója volt. Az alakítása olyannyira karakteres volt, hogy a készítők nem egyszer a red herringet is megszellőztették nála. Ugyancsak kiemelkedő volt szexi dög szerepkörben Sprague Grayden (Sons of Anarchy, Jericho).

És hát akkor nem szabad megfeledkezni Jack segítőiről sem, akik jelen esetben az FBI ügynökei voltak. Az állandó társ most Annie Wersching volt, aki a 24 történetének egyik legjobban összerakott karakterét Renee Walker-t személyesítette meg. A kötelező side-kick karakter mellett a készítők behozták a képbe a kínzások morális kérdéssorát is, amit hol nála, hol pedig Jack-nél feszegettek igen csak aktívan egészen az évad végéig. Jeffrey Nordling (Desperate Housewives, Dirt) Larry Moss, míg Janeane Garofalo (Criminal Minds: Suspect Behavior) Janis Gold szerepében szállította a kötelező tenyérbe mászó figurát, miközben itt is ment a red herring egész rendesen. Az mondjuk kifejezetten tetszett, hogy a készítők nem ismételték magukat és az FBI árulója most egy faszi lett.

Summázva tehát egy monstre 7.évadot kaptunk, ami bődületes erővel dübörgött az évad feléig, aztán hirtelen megbicsaklott. A készítők sorozatos überelési próbálkozása egyszerűen a script rovására ment, így a végére az amúgy tökéletes koncepció rettenetesen felhígult. A zárás, Kim visszahozása és a fölösleges drámázás pedig szimplán az életkedvemet is elvette. Ez a fejezetet le kellett volna lőni  félidőben és kész! Helyette maradt az a röhejes koncepcióval, amivel nem sok sorozat büszkélkedhet, hogy elfogyasztottak ténylegesen 4 főgonoszt egyetlen évad alatt.

This entry has a rating of 3.5

free web stats