Strike Back – Ez volt az 1. évad

 
Beküldte: tess 2011 August 21, 14:10-kor a(z) Strike Back témába.

Szemlátomást a brit sorozatos éra revolúciója tovább dübörög, elvégre egy újabb hiánypótló műfajt sikerült úgymond megújítaniuk. Jack Bauer távozásával a minőségi, high-octane akciósorozatok kedvelői heti apanász nélkül maradtak, de szerencsére itt van nekünk a Sky One új üdvöskéje a Strike Back, ami egészen korrekt iparos munkának ígérkezik még az amerikai popkorn produktumokon edződött nézők számára is.

Az 1. évad jó brit szokáshoz híven csak 6 részes lett, ám az alacsony epizódszám szokás szerint feszes és tömör történetvezetést tett lehetővé, ami végül 3 tv film hosszúságban öltött testet. A történet középpontjában John Porter áll, aki a SAS egyik renegát egységének a vezetője az Iraki offenzíva idején. Az egyik küldetése viszont balul sül el, ami 2 társa életébe kerül. A megtört és összezavarodott Portert ezután leszerelték, ám 7 múlva újra esélyt kaphat rá, hogy egykori bűnei alól feloldozást nyerjen…

Elaine Pyke és Andy Harries producerek kiváló alapanyaghoz nyúltak Chris Ryan regénye kapcsán, ami kellőképpen realisztikus, izgalmas és nyomokban tán még politikai töltettel is megáldott. Brit sorozat lévén itt az MI:6 ügynökség Section 20 alosztályának a munkálatait láthatjuk a 24-ből oly ismerős tálalásban. Vagyis lesznek jobbára egyszemélyes, lehetetlennek ígérkező küldetések, látványos akcióbetétek, burkoltan némi politikai állásfoglalás és persze nyomokban némi családi érzelgős maszlag is, lévén a katona ettől marad ember.

A sorozat legnagyobb vonzereje – a hiánypótlás mellett- kétségtelenül a brutális realitása, ami nemegyszer sokkolóan tud hatni a nézőre. A készítők éppen ezért nem is a légkondis stúdióban dekkoltak, hanem kivezényelték a stábot a terepre. Az eredmény pedig mondanom sem kell magáért beszél, a monstre Dél-Afrikai táj változatossága, a tű éles HD képminőség és a végletekig kidolgozott akciójelenetek egyszerűen ütnek. Vagy pontosabban a nyers férfierőt sugallják. Azért meg külön jár a pont, hogy az alacsony költségvetést nem olcsó CGI betétekre pazarolták el, hanem kevés, ám de annál inkább minőségi akcióbetétet finanszíroztak belőle. A robbanásokat különösképpen ki kell emelnem, amik szemet gyönyörködtetően látványosak és persze részletesek volt. Pont mintha valami nyári blockbuster moziból kölcsönözték volna őket.

A remek tálalást aztán már cseppet sem volt nehéz feszes tartalommal megtölteni, amivel az írógárda játszi könnyedséggel elboldogult. A percek csak úgy peregtek, egyik rész követte a másikat esélyt sem adva az esetleges üresjáratnak. Sőt, mindezek mellett sikerült némi politikai attitűdöt is csempészni a sorok közé, ami szokatlanul nyersen mód végig állást is foglalt az aktuális kérdésekben. Persze a hangsúly végig katonai és a taktikai részen volt, így erre csak tényleg azok figyelhettek fel, akik képesek voltak túllátni a tesztoszteron nyújtott látványorgián és a bad-ass mentalitáson.

Szereplők terén már kissé árnyaltabb az összkép, de végső soron itt sincs okunk panaszkodni, lévén anno Jack Bauer sem a komplexitásával nyerte meg magának a világot. A főszereplő Richard Armitage hozta a kötelező katonát, pont annyit amennyit megkövetelt a szerep és pont. Erős és markáns karakter volt az övé, csak sajnos néhol nagyon is sekélyes. Itt említeném meg a botrányosan gyenge családi szálat, amit aztán a készítők szerencsére jegeltek a második harmadtól. Helyette jött flegma csődör szerepkör, ami még inkább közröhejesebbnek bizonyult. Sajnos azt kell, mondjam a készítők minden kísérlete a karakter árnyalására kudarcba fulladt.

Az egyedüli működő dolog az a bizalmatlanság volt Andrew Lincoln (The Walking Dead) karaktere kapcsán, aki viszont zseniálisan hozta a kétszínű kormányügynököt és ex-társat egy személyben. Végig ott motoszkált a karaktere körüli bad-ass hajlam, de a készítők végül nem merték meglépni a nyílt szembenállást. Helyette sokkal lightosabban, sőt egyenesen klisére hajazóan oldották meg a kettejük feszült kapcsolatát. És itt jön a képbe a némileg csalódást keltő cliffhanger, ami ugye elővetíti a folytatást is, de ezt most a spoilerek miatt hanyagoljuk.

Összességében tehát a Stirke Back úgy kellett az akció betéteken edződött hím soviniszta törzsközönségnek mint egy falat kenyér a 24 távozását követően. Részemről maradéktalanul elégedett vagyok a végleges produktummal, ami akárhogy is vesszük kilóra veri az igen csak felszínes The Unit-ot is. John Porter személyében tehát megvan a következő Jack Bauer-ünk, kár hogy nem sikerült a karakterét egy kicsit tovább gondolni. Ez az egyszemélyes hadsereg meg hogy minden hadszíntéren van egy gyerek akit meg kell menteni kissé elcsépelt megoldás már. Szó se róla működik, de azért a britek mindig a radikális változtatásaikról voltak híresek, ami most jelen esetben a tálalásban tetten érhető.

This entry has a rating of 4

free web stats