Fringe – A 3. évad második fele

 
Beküldte: tess 2011 August 25, 18:10-kor a(z) Fringe témába.

Rögvest az elején fussuk le a kötelező sztereotip köröket, miszerint a Fringe 3. évadja hihetetlen fejlődésen ment keresztül. Az alapkoncepcióval eddig sem volt baj, de végre a 3. évaddal a készítők megfogadták az oly sokszor emlegetett kritikákat és a főszálat kezdték el erőltetni a standalone részekkel szemben. Ennek és a szokatlan formátumnak (1 rész a mi világunkban, 1 rész az alternatív világban)köszönhetően egy igen komplex szerializált sorozatot kaptunk a félidőre, ami roppant magasra is helyezte a mércét.

Aztán a mid-season visszatérés kissé lehűtötte a kedélyeket, ellenben elkezdtek kibontani nekünk két újabb átívelő szálat. Szemlátomás a Jeff Pinkner showrunner vezette kompánia nem szűkölködik a kreatív hajlamban és ezt részről részre sikerült is bizonyítaniuk. Bevallom kissé aggódtam az alternatív világ hanyagolása miatt, de most kivételesen volt miért izgulni a mi világunkban is.

Az évad második felvonása roppant döcögősen indult köszönhetően a Peter és Olivia közti romantikus szálnak. Szemlátomást a készítők próbálkoztak, de végül mégsem volt meg az a bizonyos átütő élmény. Az ok pedig totálisan egyszerű, nincs semmi chemistry a két főszereplő közt. Arról nem is beszélve, hogy kettejük románcát az évad második felére hihetetlenül túlmisztifikálták. Mondhatni egy az egyben köréjük építették a világok pusztulását, ami egy kissé cinkes.

Szerencsére a romantikus maszlag közben akadt pár remekül felépített és merész témát feldolgozó standalone rész is. Jobbára ezekben kanyarintottak némi játékidőt az egyik új átívelő szálnak, vagyis az Első Embereknek és annak a bizonyos gépezetnek. A szál hihetetlen lehetőségeket rejtett, melyeket roppant okosan és kimérten adagolta nekünk. A Reciprocity-től megtett út a The Last Sam Weiss-ig igen csak impozánsak bizonyult, hatalmas témát ölelt át, ami számos apróbb kérdést is a helyére tett. Köztük a 2. évad óta tartó nagy talányt is, miszerint ki pontosan az a bizonyos Mr. Weiss.

A készítők nagy dobása viszont mégsem ez a szál volt, hanem a „soul magnet” éra, ami ugyancsak több részt átölelt és szervesen illeszkedett az Első Emberekhez is. Igaz William Bell visszahozása sokaknál keserű szájízt hagyott, de én mégis csak örvendeni tudtam neki. Egyrészről ugye ott volt Anna Torv parádés alakítása Belly ként, másrészről pedig az animációs betétekkel tarkított Lysergic Acid Diethylamide című rész is igen csak betalált, még ha nyomokban erős Inception utóíze is volt. A lezárás pedig kissé beteg, talán kicsit paradox, de legalább van rá esély, hogy Belly visszatérjen.

Sajnos az Első Emberek szál vége már koránt sem ennyire rózsás. Tiszta sor volt, hogy végén Peter beüzemeli a gépet, az odáig vezető út is remekül lett tálalva, így a The Last Sam Weiss simán beillett volna szezon/sorozat zárásnak is. Viszont ahogy lenni szokott Pinker és az írók megint csavarintottak egy nagyot és a jövőbe repítettek minket a The Day We Died című részben. A gond csak az volt ezzel a vízióval, hogy roppant csapongó volt és hemzsegett a logikai hibáktól. Ez sokkal inkább egy elfajzott alternatíva demonstrációja volt, amiről mind tudjuk, hogy sosem valósul meg. Önmagában már Walter ötlete felborította logikát, el is vesztettem a fonalat. Ellenben a végső sokkolás, vagyis a cliffhanger istenesen ütött, bár bevallom, nem tudom hova tenni. Mindenestre az íróknak megint nincs könnyű dolguk.

Végezetül pedig essék némi szó az olyannyira hanyagolt alternatív világról is, ami hihetetlen oktán számon pörgött végig. A jobbára standalone részek okosan és frappánsan lettek felépítve. Önmagukban is szórakoztatóak voltak, de amikor behozták Walternatív és BOlivia feszült kapcsolatának a boncolgatását irdatlanul felpörgött az egész. BOlivia terhessége kissé túlzás volt a számomra, ellenben Anna Torv itt is brillírozott. Akárcsak a csapata, sajnáltam is, hogy a Charlie-Lincoln páros az évad ezen felébe jegelve lett, pedig tényleg hatalmas potenciál rejlett bennük. A másik érdekes momentum Walternatív lelki vívódása, majd pedig totális átállása a sötét oldalra volt.  John Noble újfent bebizonyította, hogy ugyanazt a karaktert több féleképpen is el tudja játszani, kellően tud drámai, aggasztó és humoros lenni, így bátran kijelenthetjük, hogy simán egyedül is elvinné a sorozatot. Joshua Jackson meg… Joshua Jackson volt. Hozta a kötelezőt, de semmi több, ellenben azt el kell ismerni, hogy cefetül tud azonosulni a karakterével.

Minden csapongása és hibája ellenére is az évad 2. fele korrekt kikapcsolódást nyújtott. Izgalmas volt, feszült és kellőképpen lebilincselő is, még ha egy kicsit csúcsra is járatták a készítők. Bevallom nem minden az elvárasaimnak megfelelően alakult, az a fene nagy WTF momentum végig kilátásban volt, de sajnos mégsem jött el. Tudjuk ezt be a görcsös akarásnak, lévén a FOX a pénteki halálnapra száműzte a szériát, ahol cseppet sem rózsás eredmények mellett végül is túlélte a szezont. De mondom, még így is az eddigi legjobb Fringe évadot láthattuk, még ha az évad elejéhez képest egy kicsit lejjebb is adtak Pinknerék a színvonalból.

This entry has a rating of 4

free web stats