Dexter – Az 5. évad

 
Beküldte: tess 2011 November 8, 18:38-kor a(z) Dexter témába.

Nehéz bevallani, de azt hiszem a Dexter-t is szép lassan utoléri a kreatív végzet. Tudjátok, az a pont, amitől már csak lefelé vezet az út sajnos. Kétségkívül kijelenthetem, hogy az 5. évad a sorozat egyik legmegosztóbb szezonja lett, ami ugyan hű maradt magához és végig minőségi volt, ellenben részről részre érezni lehetett, hogy itt bizony a háttérben komoly problémák vannak. Az egykoron oly tökéletes formátum szép lassan elkezdett vérezni, ami egy remek 4. évad után még inkább szembeötlőbbnek bizonyult.

A nagy lejtmenet sokak szerint a showrunneri székben Clyde Phillips-et váltó Chip Johannessen megjelenése okozta, aki egy kissé szembevizelt a sorozat bevett formulájával. Az 5. évad ugyanis nem kapott egy teljes évadon átívelő főszálat, amit részben azzal magyaráztak, hogy Arthur Mitchell karaktere után hova tovább. Ebben mondjuk, van valami, elvégre John Lithgow tényleg cefet magasra tette a mércét. Éppen ezért a Johannessen éra sokkal lassabban, néhol mondhatni vontatottan kezdte meg menetelését, ami egy az egyben a karakterizációra volt kihegyezve. A készítők szépen végig vették Rita halálának a hatását az egyes szereplőkön és csak utána kezdték el megalapozni az átívelő szálat.

Szokás szerint megint kijutott a komplexitásból, elvégre 5-6 nagyobb történeti egység is futott egymás mellett, amik relatíve burkoltan a karakterizációba is besegítettek. Itt emelném ki Dexter temetés utáni vezeklését és belső harcát, ami emlékezetes volt, csak sajnos gyorsan le is lőtték a készítők. Helyette amolyan „bosszú hadjáratként” behozták a Luman-t és a Chase-bandát, no meg a vadászatot. És valahol itt kezdett el bedőlni az évad, ugyanis szép lassan a sorozat elkezdte ismételni magát, arról nem is beszélve, hogy a szereplők nevetséges interakciókba kerültek egymással. Szó se róla potenciál mindegyikben lett volna, de a készítők folyton a könnyebb utat választották. Végig olyan érzésem volt, mintha direkt írnák ki magukat az esetleges konfliktusokból.

Gondolok itt a Santa Muerte gyilkosságokra, amik kifejezetten élvezetesek voltak, de sajnos Deb és Laguerta kakaskodását pár rész alatt elsimították. Ugyanez vonatkozik az évad folyamán nagyobb szerepet kapó Quinn-re is, akinél először a Mitchell társa utáni nyomozást zárták rövidre, majd pedig a Dexter utáni direkt kémkedést. Helyette behoztak nekünk egy hevenyészett melodramatikus akármit Deb-bel. De ha már a félig a soap érát karcoljuk, akkor a Batista-Laguerta civakodás mellett sem mehetünk el szó nélkül, ami egyértelműen a szezon mélypontját jelentette kreatív szinten.

Szerencsére ott volt nekünk Dexter, aki az elmúlt évek bevett szokásához hasonlóan megint csak korrekt jellemfejlődésen esett át. Johannessen ha mást nem is, de ezt jól csinálta. A gyilkosság utáni bűntudat, a megváltozott életvitel és a gyerekekkel való viszony ábrázolás mind-mind remekül klappolt. Akárcsak az újabb pártfogolt, majd tanítvány Lumen, akire végül egész szépen sikerült építkezni. Julia Stiles pazar alakítást nyújtott, üde színfoltja volt végig az évadnak. Nem túl sok, nem random, hanem olyan egészségesen egyedi társ, akit hosszabb távon is el tudnánk képzelni kedvenc sorozatgyilkosunk mellett. Éppen ezért is örültem a szerelmi szálnak, ami cseppet sem volt elcsépelt és még a chemistry is remekül működött a két szereplő közt.

Aztán sajnos minden pozitívumot, amit az évad közben sikerült elérni azt a gyáva, végletekig kiszámítható és már agyonismételt fináléban sikerült elpocsékolniuk. Éppen ezért is a szezonzáró mérhetetlen csalódás volt a számomra minden téren. Mellőzte a logikát, az izgalmat és a fordulatokat, tipikusan itt is mindennek a könnyebbik végét ragadták meg. Mondhatni az írók gyorslépésben elvarrtak minden lehetséges szálat, így kerek egésszé avanzsálva az évadot.

Végezetül azért megemlíteném még a remek mellékszereplői állományt, nehogy keserű szájízzel érjen véget ez a kritika is. Peter Weller és Johnny Lee Miller remek választásnak bizonyultak, volt is pár emlékezetesebb jelenetük, de úgy összességében nem érintettek meg annyira. Mint ahogy nem emlékszem a 2. évados „főgonoszra” sem, így valószínűnek tartom rájuk sem fogok pár év távlatából. Hiába, John Lithgow és Jimmy Smith kegyetlen magasra tették a mércét.

Összességében tehát a Dexter 5. évadja nagy csalódás volt a számomra, de persze szigorúan véve csak a sorozathoz képest. Továbbra is az egyik legjobb ongoing dráma, csak ez a showrunner váltás nagyon nem tett neki jót. Volt pár emlékezetes momentum, de sajnos ezek eltörpülnek a rengeteg írói hiba mellett, amik egy remek 4. évad után hatványozottan érződtek.

This entry has a rating of 3.5

free web stats