Unforgettable – 1. évad

 
Beküldte: tess 2012 June 30, 16:23-kor a(z) Unforgettable témába.

Vannak sorozatok, amik egyszerűen csak a kötelezően átlagos papírformát képesek hozni és semmi többet. Na pont ilyen az Unforgettable is, ami egy ígéretes alapfelállással indított, majd gyorsan a random procedural krimik mezsgyéjébe süllyedt. Amolyan izzadtságszagú alternatíva keresés volt ez is, hogy végre valamilyen kreatív irányba elmozduljon már el a műfaj.  Jelentem ez a próbálkozás sem járt sikerrel, bár ezt már a pilot kapcsán sejteni lehetett, elvégre Kanyecc-t pont annyira győzték meg a látottak, mint engem. No de lássuk, miben is rejlett a sorozat hanyatlása!

Maga az formátum roppant ígéretesnek bizonyult, elvégre egy olyan nővel van dolgunk (Montgomery), akik minden apró dologra képes visszaemlékezni. Ez pedig ugye igen csak nagy segítség, ha az ember nyomozó. Ellenben átok is, ha pont az életünk legfontosabb dolgára nem vagyunk képesek visszaemlékezni, jelesül arra, hogy ki ölte meg a nővérünket.

Ed Redlih (Shark, Without a Trace) és John Bellucci sorozata viszonylag remekül kezdett, sikeresen megalapoztak egy felületesen misztikus, ám mégis néhol magával ragadó atmoszférát. A gondok viszont meglepően gyorsan felütötték a fejüket, lévén a sorozat mozgatórugója, ami jelen esetben a kreatív tálalás lett volna, igen gyorsan tovaszállt. Már pár részen belül érződött a történeti laposodás, ami az 5.-6. rész környékére rutinos procedural maszlagba csapott át. Egyszerűen az írók nem tudtak felnőni a saját maguk állította követelményekhez. Oké, ott volt a testből kilépős visszaemlékezés minden részben, de sajnos ez is egy idő után unalmas rutin feladattá avanzsálódott.

Szerencsére a mid-seasonben érkezett némi vérfrissítés, ami egy kissé javított az összképen. Itt főleg a két átívelő szálra gondolok, a titokzatos Fred-re, aki amolyan Red John-ként próbált játszadozni Carrie emlékeivel. Valamint ott volt még a kissé hevenyészett olasz maffiás szál is, ami némi romantikát és borzasztóan lebutított morális feszengést eredményezett. Szó se róla a ezek a részek izgalmasak voltak, csak a lezárásuk sikerült kissé elcsépeltre, no meg túlontúl egyszerűre. Igaz ez a fő átívelő szálra is, ami ugye Carrie nővérének a meggyilkolása. Itt is sikerült addig csűrni-csavarni a szálakat, amíg a végén megint a néző maradt hoppon. Éppen csak annyi szálat sikerült elvarrni, amennyi minimálisan szűkséges volt a kötelező „anyázás” elkerülése érdekében.

A karakterizáció szintjén is ugyanez az egyhelyben toporzékolás volt megfigyelhető. Poppy Montgomery kellemes eyecandy vonalat képviselt, amihez pluszba némi „independent woman” attítűd is társult, de még pont annyi, hogy végig szerethető legyen. És jelen esetben a szerethető a legjobb szó a karakterére és nem a hiteles. Ugyanez vonatkozik a többi karakterre is, akik jobbára a papírmasé szegmenst erősítették. Dylan Walsh (Nip/Tuck) példának okáért teljes mértékben hiteltelen volt, sőt néhol ez az unott szürkesége kifejezetten bosszantott is. Arról nem is beszélve, hogy a kötelezően elvárt chemistry közte és Montgomery közt abszolút nem is működött. Nem úgy, a kissé bárgyú karaktert játszó Kevin Rankin (Big Love, Justified) és a geek eyecandy Britt Lower (Big Lake) közt, aki közt már-már szikrázott a levegő. Lower mellett továbbá ki kell még emelnem az ugyancsak a mid-seasonben érkező Jane Curtin-t (Kate & Allie, 3rd Rock from the Sun), aki egyszerűen zseniálisan alakította a kissé nagyszájú korosódó korboncnokot. Lehet kissé túlzás a részemről, de egy spin-off simán kijárt volna neki.

Összegezve tehát az Unforgettable egy hatalmas zakónak bizonyult, elvégre az inkompetens írói kollektíva a létező összes remek kezdeményezést ggyorsan a földbe döngölte. Ezekután aztán senki se lepődjön meg, ha a sorozat nem lett több, mint egy átlagos nyomozós sorozat minimális formai csavarokkal. Ettől függetlenül viszont a nézők vevők voltak rá, az 1. évad 12 milliós átlagnézettséget hozott, de a CBS mégis kaszálta. Azonban, ahogy már pár órája is írtam a CBS megkönyörült és 2013 nyarára berendelték a 13 részes 2. évadot. Most akkor örülnünk kellene?

This entry has a rating of 3

free web stats