Parenthood – Kezdett a 4. évad

 
Beküldte: tess 2012 September 17, 19:25-kor a(z) Parenthood témába.

Évről évre akadnak olyan sorozatok, amik egyszerűen perifériára kerülnek nálam, mert vagy a kritikák, vagy a synopsis vagy egyszerűen a pilot nem képes meggyőzni a folytatást illetően. Aztán 1-2-3 év elteltével újra előveszem őket, hátha javult valamelyest az összkép, hátha érdemes újjult erővel belecsapni a levesbe. Na, a Parenthood is ebbe a kategóriába tartozott, elvégre az előző 3 évadból mondhatni egy részt sem láttam, egyszerűen nem tudtak meggyőzni még az előzetesek is. És sajnos azt kell mondjam, ez így is volt rendjén.

Jason Katims a családi dráma kortárs koronázatlan királya, ez azt hiszem elvitathatatlan érdeme. Azt viszont a mai napig nem bírom megfejteni, hogy a Parenthood kapcsán miként is siklott így félre az eddig jól bejáratott műfaji klisé rendszer. Ugye adott egy feelgood elemekkel teletűzdelt alapkoncepció, amihez tv-s szinten meglepően nagy neveket sikerült leszerződtetni (helló Peter Krause, helló Lauren Graham), de a végeredmény akármennyire is fáj kimondani, de egyszerűen unalmas. Kiváltképp igaz ez a 4. évad kezdésére is, ami jókora tömény szárazsággal is párosult a legnagyobb bánatomra.

Katims ugyanis játszi könnyedséggel teljes mértékben megfeledkezett az új nézőkről és tette a dolgát, mintha 2010 márciusa óta egy perc sem telt volna el. Zéró alapozás, zéró visszatekintés, csak némi járulékos feszültség oldás a 3. évad zárása kapcsán. És ennyi! Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy még arra sem volt egy cirka 30 sec-es spot, hogy a családfát legalább egy kicsit sikerüljön tisztázni. Én konkrétan még most sem tudom, ki kinek a kicsodája volt. Semmi bajom nincs a több szálon mozgó történeti egységekkel sem, de zéró előtudás nélkül az új néző arcába ömleszteni, azért mégis csak egy kicsit sokkoló. Akárcsak ez a nevetséges alapvetés, ami a rész gerincét képezte. Most komolyan egy családi fotózás köré sikerült egy premiert írnia Jason Katims-nak? Valljuk be, ez azért egy ilyen nagy névtől édes kevés.

Ebből gondolom kitalálhattátok, hogy a sorozat gerincét nem a fordulatos skript adja, hanem a karakterek közti interakciók. Már persze, ha lenne idő egyet is értelmesen kidolgozni. Ehelyett a rengeteg karakter szó szerint megfolytja egymást, pedig ígéretes téma akadt volna rendesen. Kifejezetten néztem volna még a kötelező vallásos iskolabeszédet, az adoptált gyerek céltalan kallódását a hatalmas családban vagy éppen Haddie nagy búcsúját. Ehelyett viszont mindenből felületesen sikerült egy keveset kapnunk, így aztán tényleg csak nyomokban sikerült találkozni pár sziporkázó párbeszéddel, no meg drámai pillanattal, ami így nem egyszer a Gilmore Girls-t jutatta az eszembe.

Amit viszont egyszerűen nem tudtam mégsem megbocsátani az a Krause-Graham duó totális pazarlása. Mind a két színész remek drámai vénával rendelkezik, ezt ugye tudjuk, de itt jobbára rutin szerepkörben asszisztáltak csak. Kiváltképp igaz ez Graham karakterére, aki még mindig nem tudott elszakadni a GG-s idők emlékétől. Krause meg… csak nekem volt az az érzésem, hogy itt a saját nagyapját játssza?

Összegezve tehát megállapíthatom, hogy a Parenthood továbbra sem az én sorozatom. Mármint a célközönség tuti nem én vagyok! Ezzel alapból nem is lenne probléma, de azért laikusként valljuk be, ez a nyitány több sebből is vérzett. Több olyan ormótlan sebből, amit egy Jason Katims szintű úriembernek nehezen lehet megbocsátani. Sőt, istenigazából én nem is tudom, éppen ezért nagyon úgy érzem, a következő Parenthood részem majd csak a 6. évad környékén lesz esedékes. Feltéve, ha eljutunk odáig.

This entry has a rating of 1.5

free web stats