Strike Back – Röpte a 2. évadról

 
Beküldte: tess 2012 September 21, 10:31-kor a(z) Strike Back témába.

Ritkán fordul elő egy angol sorozattal, hogy amerikai tőkétől és kreatív irányítástól tökösebbé, sőt egyenesen életképessé váljon, de a Strike Back esetében pont ez történt. Az ugye köztudott, hogy a 2. évad készítésébe beszállt a Cinemax, ami végül egy kvázi reboot-ot eredményezett. A minőségre mondjuk az 1. évad kapcsán sem lehetett panaszunk, de ezt a folytatásnak mégis sikerült hatványozottabban túlszárnyalnia. Nincs mese, nagyon úgy tűnik megtaláltuk a post-24 éra királyát!

Ahhoz képest, hogy kvázi reboot-tal van dolgunk a történet mondhatni ott folytatódik, ahol abba maradt. Vagyis pontosabban majdnem ott, elvégre John Porter halott. Két korábbi bajtársa pedig arra szövetkezik a titkos brit osztag, a Section 20 berkein belül, hogy megbosszulják a halálát és semlegesítsenek egy Latif nevű terroristát. Önmagában ez adja a sorozat gerincét, ami a régi formátummal dolgozik továbbra is. Vagyis 2-2 részenkénti random diktátorbuktatást kapunk a harmadik világ országaiban, miközben a részeket lazán ugyan, de mégis összeköti az átívelő sztori.

Mint már említettem a Cinemax képbekerülésével nem csak a sorozat szerkezete változott meg, hanem a hangulata is. Mondhatni redesignolták és ezzel együtt sokkal popcornosabbá alakították a szériát. A budge megemelkedésével nem csak a részek száma nőtt, hanem érezhetően javult az akcióbetétek minősége is. Mondhatni igazi high-octane agymenését kaptunk, amit ráadásul kőkemény tesztoszteron bombával is sikerült színesíteni. Az 1. évad komolysága és realitása ugyanis teljesen eltűnt, a helyét most sokkal inkább buddy-movies elemek vették át, no meg a féktelen őrjöngés. Most komolyan, egy Paul Verhoeven filmben nem hullik el ennyi ellen, mint itt 40 perc alatt.

Az instant akcióbetéteken és a laza szerializáltságon túl a sorozat fő mozgatórugóját a két főszereplő folyamatos élcelődése és ugratása adja. A poénok többsége roppant alpári, sőt egyenesen hím soviniszta, de köszönhetően a Damien Scott és Phillip Whichester közti remek chemistrynek ezt észre sem vesszük. Mind a két színész amolyan jó állású karakterszínész baltával szabott mimikai érzékkel, de legalább hihetetlen mód érzik egymás rezdüléseit, amit az írók szépen ki is használnak a velős egysorosokkal. Ettől függetlenül viszont Richard Armitage nekem nagyon is hiányzott a képből.

Továbbá sajnos meg kell említenem a túlzott öncélúságot is, ami az utóbbi időben nem jellemzett ennyire sorozatot, mint a Strike Back esetében. Itt főleg a felnőtt tartalmak sulykolására gondolok, ami egyértelműen a Cinemax öröksége, elvégre a csatornán a mai napig futna softcore sorozat próbálkozások is. Így aztán ne lepődjünk meg, ha minden részre jut pár eyecandy, akik vagy random mód egy szál csöcsben rohangálnak vagy fülledtnek titulált softcore jelenetekben szexet imitálnak. Ja és itt jegyezném meg, hogy ebben a cseppet sem dicséretes kasztban hazánk lányai vitték magasan a prímet. Simits Zsuzsa mellbedobásos szereplése azóta is a retinámat égeti! Akárcsak a túlzott erőszak ábrázolása, de azt mondjuk, egy akció sorozatnál még el lehet viselni.

Így aztán gondolom, nem lepek meg senkit, ha azt mondom, hogy a Strike Back egy kőkemény akció sorozat, szigorúan a férfiakra szabva. Mélyenszántó gondolati egységekről ne is álmodjunk, ellenben aki ’80-as – ’90-es évek korhatáros akció moziijain szocializálódott mondhatni kötelező darab.

This entry has a rating of 4

free web stats