Person of Interest – A zseniális 1. évadról

 
Beküldte: tess 2012 September 22, 20:52-kor a(z) Person of Interest témába.

Egyre inkább kezd az az érzésem lenni, mintha a CBS szép lassan kezdene kilépni a jól bevált random procedural mezsgyéjéből és végre megtalálja a saját hangját. A Person of Interest esetében legalábbis nagyon ez az új irányvonal érződik, igaz ezen nincs mit csodálkozni, ha egy J.J.Abrams – Bryan Burk – Jonathan Nolan mesterhármas mozgatja a szálakat. Az eredmény pedig magáért beszél, elvégre PoI az előző szezon egyik legerősebb újonc drámája lett, ami talán még a műfajt is képes lesz hosszútávon megreformálni.

A történet gerincét egy futurisztikus gép adja, amit 9/11 után a kormány kezdett el építeni, hogy még időben megfékezhessék a terroristákat. Azonban az országot érintő fenyegetéseken túl a rendszer felfigyel az egyszerű halandókat érintő fenyegetésekre is, igaz ezzel a kormány nem foglalkozni. Nem úgy egy titokzatos milliárdos és egy vezeklő ex-katona, akik csupán csak a TB-számok alapján próbálják meg a lehetetlent, segíteni azokon, akik a kormány figyelmén kívül esnek…

Mondanom se kell a sorozat egyedi produceri hármasa roppant korrekt atmoszférát teremtett meg már a szezon elején, ami jobbára finom neo-noir hangulatot és a burkolt képregényhős zsánerelemeket vegyítette. Ehhez az alaphoz jött a kiválóan tömörített script, ami nagyban a showrunner Jonathan Nolan érdeme. Igaz a részek felépítése szinte mindig ugyanaz, de a tartalmi és feszültségi kritériumok aránya olyan jól el van találva, hogy esélyünk sincs unatkozni. Ugyanez vonatkozik a nyomozásra és az akcióbetétekre is, így az egyértelmű műfaji besorolás is egy kissé nehézkes. Ráadásul a viszonylag realisztikus akcióbetétek jobbára fanyar, ám de mégis intelligens ugratásokkal párosulnak.

Az évad első fele számomra kissé epizód centrikusnak tűnt, ám az esetek érdekessége és a már említett remek aránymutatók szem előtt tartása miatt mégis csak élvezetesnek bizonyultak. Aztán a random heti ügyeken túl egyre erősödő átívelő szálakat fontak a történetbe, de még pont annyit, hogy ne essenek a szerializáltság csapdájába. Ebből és a múltbéli események okos adagolásából is kitűnik az okos, végtelenül kimért építkezés, ami az egész évadot jellemezte. Ettől függetlenül aztán az évad második felét mégis csak egyfajta minőségi változás jellemezte.

Míg a szezon első felében a John utáni hajsza jelentette az átívelő szálat, addigra ez a 2. félidőre igen csak megváltozott. Hirtelen egyre több szereplő került a képbe, elég csak az FBI, a CIA, az HR, a New York-i maffia vagy a felsőbb körök feltűnésére gondolnunk.  Ebből adódóan egyre több átívelő szálat hoztak be a készítők, amik közül gyakran egy részen belül akár kettő is futott. Természetesen sokat nyitva is hagytak a folytatást illetően, ami ráadásul a sorozat realitásán is sokat javított. Ellenben kissé fájó pont volt, hogy a szezon zárására mégsem ezekből csemegéztek, hanem hirtelenjében behoztak a képbe egy újabb ellenséget az isteni Amy Acker személyében.

A remekbeszabott scripten túl a sorozat másik nagy erénye a szereplőgárdában rejlik, azon túl is a két főszereplőben. Jim Caviezel több mint remek választás volt a főszerepre, borzasztóan hitelesen hozza a mindenre elszánt ex-katonát. Arról nem is beszélve, hogy a badass faktorja az utóbbi 5 év legjobbja, szóval még ezt az egyszemélyes hadsereg attitűdöt is simán el hisszük neki. Michael Emerson ugyancsak remek választásnak bizonyult a burkoltan misztikus sidekick szerepkörben. Hiába, a Lost óta ez a karakter a zsigereiben van a színésznek. Sőt, igazából ez a zsigeri dolog igaz a teljes szereplői kollektívára, elvégre a mellékszereplők is alaposan ki lettek dolgozva. Taraji P. Henson és Kevin Chapman szintén brillírozott a saját szerepében, csak sajnos a két erős főszereplő mellett nem tudtak annyira érvényesülni. Ettől függetlenül viszont az ő karakterükkel is sikerült érdemben foglalkoznia az írói stábnak, ami több mint dicséretes.

Ezek után aztán bátran kijelenthetjük, hogy a Person of Interest a tavalyi szezon egyik legjobb újonc drámája lett. A nézettség mellett a kritikai fogadtatása is kielégítő, így bizton állíthatom, hogy idővel a műfaj fontos tényezőjévé fog válni, amire valljuk be nagy szűkségünk lenne már most is.

This entry has a rating of 4.5

free web stats